Imrefi (Vachot Imre): A magyar menekültek Törökországban. Ismeretlen adatok az 1849-ki emigratio történetéhez (Pest, 1850)
V. Kossuth a forradalom utolsó napjaiban
Azonban , habár Kossuth Görgeit, vagy ez amatt ideje korán leszorítandó is a vezéri pályáról, ki tudja mint ütött volna ki a dolog a forradalom ügyére nézve , nem épen ugye mint most, vagy talán még rosszabbul ? Elég az hozzá, Kossuth viddini levelében több okot és tényt hoz fel annak bebizonyítására , miszerint Görgei árulta el és buktató meg a magyar ügyet. Ennek ellenében Görgei mellett egy hét alatta szolgált katonai egyén szinte több okot és tényt hoza fel arra nézve, miszerint ő nem áruló; még ő maga eddigelé egy szóval sem igazoló magát a nyilvánosság fórumán , pedig e jogát senki nem vitathatja el tőle, s talán nyugodtabb időben teendi is azt, mi természetesen mindkét oldalról meg fogja a dolgot világosítani. Míg tehát a másik félt ki nem hallgattuk, de legyünk az ítélethozásban igazságtalanok , hanem inkább nyugodjunk meg addig a Kölcseynek fennidézett s a bölcs Berzsenyinek ezen figyelemre méltó szavaiban : „......................Ezer nemes Vállvetve törtet s gátokat ront, Ah de aczélhegyek állnak ellent.“ A honárulás roppant vádját határozottan kimondani Görgei fejére, már csak azért is igen kényes dolog, mert még m évi július végén maga Kossuth is hű hazafinak tartá őt, július 23-kán kelt s Szegedről hozzá intézett levelében nyiltan bevallván ezt előtte a következő kifejezéssel : „Tudom, hogy senki, én sem szeretem jobban, tisztábban a hazát mint te.“ S így nem írhatott volna Kossuth, ha már akkor árulónak tartandó őt. Ami az oroszokkali alkudozást illeti, erre nézve tény az , miszerint Görgei az oroszoknak ma évi július közepén Rimaszombaton történt azon ajánlatát, miszerint kölcsönös alkudozás és felvilágosítás végett 48 órai fegyverszünetet tartsanak, nem fogadd el, s az orosz értekezőket a magyar kormányhoz utasítván , seregének előrenyomulását vitézül ellentálló harcolás közt folytató. S ugyancsak július végén Görgei nyiltan tudató a magyar kormánnyal, miszerint herczeg Paskievics orosz fővezér részéről értekezők küldettek hozzá azon kijelentett szándékkal, miképp zárja nevében a háborúnak véget vetni s békét kötni kivánna. Melly értesités következtében, Kossuth mint kormányzó, Szemere Bertalan miniszerelnököt, és Batthyányi Kázmér külügyért bizta meg a megindított egyezke-