Imrefi (Vachot Imre): A magyar menekültek Törökországban. Ismeretlen adatok az 1849-ki emigratio történetéhez (Pest, 1850)
VI. Kossuth Lugoson, Tergován, Orsován
remény szikrájának, felszólítja Bemet, küldene Komáromba s Péterváradra futárokat, hogy tartsák magukat, s végül figyelmezteti őt, hogy a Siberiába szállítástól félő lengyel légiót, mellynek egy két vezére már akkor vele volt Tergován, a Törökországgal Orsován át levő közlekedés fedezetére hagyja meg. Innen Kossuth Orsovára ment, saját szavai szerint olly czélból, hogy az Oláhországbai átmehetést biztosítsa azok számára, kik számkivetés által akarnak a rabság elől menekülni. S valóban a magyarok, lengyelek és olaszok Törökországba történt menekülését szép számú fegyveres erőnek kellett fedöznie, különben az ellenséges érzelmű végvidéki oláhok s a Duna túlpartján ólálkodott szerviánok megakadályoztatták volna őket czéljukban. Kossuth kétségkívül csak akkor lépte át a határt, midőn már Görgei megadásáról értesült. Menekülése okát viddini levelében következő szavakkal adja elő: „Nekem nem lehetett mást választanom, mint a halál nyugalmát, vagy a hontalanság borzasztó kínait. Az elsőre egy szerencsétlen, örömtelen élet gyűlölete ösztönzött; az utóbbinál a hazafi, keresztény és családatya kötelessége parancsol, meggondolnom, miszerint a szerencsétlenség e tetőpontján is igyekeznünk kell a hazának legalább diplomatiai uton használni, hogy az élet némi elemei a jövő idők számára fenmaradhassanak. E közbenjárásra Angolország az egyetlen működtetési tér. Ez okból választom tehát a menekülést és léptem át a török határt, olly szándékkal, hogy onnan azonnal Londonba induljak.“ Kossuthnak ezen átlépése, mint már fölebb érintve volt, augustus 19-én történt meg, s amint őt a leáldozott vezércsillagot hazájából kiköltözni megpillantak, a menekülni akarók kisebb nagyobb bujdosó csillagonként seregestül tódultak utána. Augustus vége felé mind e mellett illy alaptalan híreket közlenek az osztrák lapok : „Zemlini tudósítás szerint, Kossuth és Bem Ujorsovába menekült, hol a basa oltalmába adták magukat.“ Majd ismét: „Szőllősi, Kossuth volt tolmácsa, a két Perczel, Makay alispán, Vukovics, Meszlényi, s kivülök még 72 egyén, mind álnév alatt, aug. 16-án és 18-án Turnul-Severinbe érkeztek.“ Mikből az tetszik ki, hogy a jámbor végvidékiek, kik közt az átvonulás történt, a menekültek személyeit nem ismerik , s a határon átlépésük napjait bizonyosan nem tudák.