Imrefi (Vachot Imre): A magyar menekültek Törökországban. Ismeretlen adatok az 1849-ki emigratio történetéhez (Pest, 1850)
XIV. Kossuth magánélete Viddinben
Ellenben Szőllősi iránt koránsem volt illy bizalma, őt, mint a török nyelvet folyvást beszélő tolmácsát csak kénytelenségből tűrte maga mellett. Milly különös ember ez a Szőllősy, csak a következő tényből is megítélheti az olvasó. Amint ugyanis a menekülni akarók már a török határ felé vonulának, Kossuthot megelőzőleg köztük volt Szőllősy is, ki a forradalom utosó korszakában mint külügyminiszeri titkár, tehát magas rangra emelve működött. Ő azt Istve, hogy Kossuth tömérdek pénzzel, legalább is egy pár millióval fog külföldre menekülni, s föltette magában, hogy mihelyt a határszélen a volt kormányzóval találkozni fog, habár erőszakkal is, arra kényszerítendi, miszerint sok pénzét megoszsza vele. S e nemes szándékát menekült társai előtt fenhangon hirdeté. Midőn azonban Kossuthtal Orsován találkozók s látná, hogy ez nem egyedül van, az osztozási kényszerítéstől elesett a kedve, sőt mint leendő tolmácsa ismét szolgálatába állott. Kossuth, ki jószívűséges könnyenhivőségének tulajdonítható csekély emberismereti tapintata miatt már olly sok hűnek hitt emberében csalatkozott, e dologról aligha tudott valamit. Egyébiránt Viddinben Szőllősi nem sokáig volt oldalánál s helyébe egy Cseh nevű erdélyi embert vett magához tolmácsul. Kossuthot a menekültek közül Viddinben sokan látogaták, de ő viszont kevéshez járt. A basán kívül legtöbbször fordult meg gróf Batthyány Kázmérnál. Rendes sétáit kivéve, többnyire otthon ült, de szellemdús társalgás hijával soha nem volt. A honvédek táborát egy párszor meglátogatván, általuk mindig a legnagyobb tisztelettel fogadtatott. Igen csalatkoznék, ki azt hinné, hogy Kossuth Viddinben ha nem is valami pompás, de legalább csinos lakban volt elszállásolva. Ő ugyan egy rendőrtiszt, tehát török úr házában lakott kis környezetével , de azért annyi kényelemmel sem volt ellátva, mint egykor budai fogságában. A legegyszerűbb nyoszolyákon és málhás ládáin kívül, mindössze egy pár szék és egy asztal egészíté ki szobája bútorzatát. A török nagyurak pompás szőnyegei és divánjaiból csak egy darabot sem juttata neki az ozmánok szives vendégszeretete. Egyébiránt : „Nem kér chinai pamlagot sem márvány