Kőváry László: A Millenium lefolyásának története és a Millenáris emlékalkotások (Budapest, 1897)

Előszó

ELŐSZÓ. Ha élnének nagy essai-íróink, nagy epikusaink! e szavakkal kívánta jelezni egyik klassicus dísz­szónokunk, hogy a vailléniumi évben csodás dolgok történtek. Hogyan változott az ezredik év ünneplése egy­szersmind a honfoglalás s egész ezerévünk megün­neplésévé, nemzeti ünnepünk nemzetközi ünneppé, hogyan szállta meg borongó lelkünket az a derűs hangulat, hogy a szállóige szerint lelkesedésünk az egeket verte: ezt csakis essai-írók talentuma fejt­heti meg. Viszont azt a poetikus hangulatot, melylyel a honfoglaló és honmegtartó ősök sírjait megkoszorúz­tuk, a jelenkori Magyarországért hódolatunkat be­mutattuk, s melylyel jobb jövőért imádkoztunk, ezt a ragyogó ünneplést, mely a hármas érzést oly har­monikusan, lelkesedésünk rögtönzött érzelmeit, gon­dolatait nagy ünnepünkhöz oly méltóan juttatta ki­fejezésre: szintén csak epikus toll tudja leírni. A történetírás annyi gyászkeretű lapunk után egy fényes lapra nyit, a hála, a hódolat, a remény annyi emléksorával beírva, mintha nem is volna a mi történetünk folytatása.­­ • • Épén azért, csakis tárgyam történeti nagy fon­tosságára kívántam reá mutatni, a­midőn e sorokat történetnek neveztem, bár nem tartom egyébnek, mint

Next