Kőváry László: A Millenium lefolyásának története és a Millenáris emlékalkotások (Budapest, 1897)
Előszó
ELŐSZÓ. Ha élnének nagy essai-íróink, nagy epikusaink! e szavakkal kívánta jelezni egyik klassicus díszszónokunk, hogy a vailléniumi évben csodás dolgok történtek. Hogyan változott az ezredik év ünneplése egyszersmind a honfoglalás s egész ezerévünk megünneplésévé, nemzeti ünnepünk nemzetközi ünneppé, hogyan szállta meg borongó lelkünket az a derűs hangulat, hogy a szállóige szerint lelkesedésünk az egeket verte: ezt csakis essai-írók talentuma fejtheti meg. Viszont azt a poetikus hangulatot, melylyel a honfoglaló és honmegtartó ősök sírjait megkoszorúztuk, a jelenkori Magyarországért hódolatunkat bemutattuk, s melylyel jobb jövőért imádkoztunk, ezt a ragyogó ünneplést, mely a hármas érzést oly harmonikusan, lelkesedésünk rögtönzött érzelmeit, gondolatait nagy ünnepünkhöz oly méltóan juttatta kifejezésre: szintén csak epikus toll tudja leírni. A történetírás annyi gyászkeretű lapunk után egy fényes lapra nyit, a hála, a hódolat, a remény annyi emléksorával beírva, mintha nem is volna a mi történetünk folytatása. • • Épén azért, csakis tárgyam történeti nagy fontosságára kívántam reá mutatni, amidőn e sorokat történetnek neveztem, bár nem tartom egyébnek, mint