Beöthy Leo: Nemzetlét. Tanulmány a társadalmi tudományok köréből, Magyarország jelen helyzetének megvilágositására és orvoslására (Budapest, 1876)
I. Elfogyott és fogyó népekről. - A letünésnek és sülyedésnek okai
a jóknak, ami nem magyarázat, aminek semmi értelme nincs ; már csak azért sem magyarázat, mert az elaggás okai, a meg nem szűnő anyagcsere mellett, az egyes szerves egyénnél sem világosak). Általában pedig az egyéni és nemzeti lét lefolyása közt vont minden párhuzamok csak a szellem játékának tekinthetők. Azon temérdek népelnevezések, melyek a történet lapjain egy ideig sűrűbben vagy ritkábban előfordulnak, azután többé le nem hatnak, igen különböző körülmények közt veszítik el a felemlíttetés jogát. Nem mindig lehet meghúzni az osztályozó vonalat kihalt (s illetőleg kihalásban levő), másba beolvadt, átalakult és lesülyedt népek közt; azonban a három előbbeninek valamelyikén átment nép mindenesetre nem létezőnek tekinthető, mert átalakulás alatt itt nem a belső fejlődési, vagy hanyatlási folyam értetik, hanem a nemzeti sajátságok beható helyettesítése egy idegen nemzet sajátságaival* 2). A negyedik eset pedig, a sülyedés — ha ismét át nem csap — csupán előfok azon háromnak valamelyikéhez. Természetes, hogy vannak nemzetek és pedig nagy számmal, melyeket hasonló sors nem ért el; ilyen az úgynevezett új nemzetek nagy része, amelyek a régiebbeknek teljes átalakulása és különféle fajoknak egybeolvadása által keletkeztek, teljesen önálló nemzeti egyéniséggel és melyeknek egynémelyike ugyan szintén elérte már a sülyedés korszakát, míg ellenben mások nagyságuk tetőpontján állani látszanak. Ilyen a chinai, mely az ismert történet kezdetén mint meglett nemzet áll, s a mennyire ez megítélhető, ugyanazon nemzeti jellemmel áll fenn mostanáig; ilyen végre számos más, melynek létezését az európai kultúra világa aránylag csak rövid idő óta vehette tudomásul. *) Roscher : id. li. Audi bei den einzelnen ist die Notii Wendigkeit des Todes unbeweisbar ; mau zweifelt aber nicht daran wegen der grossen Menge von Erfahrungen, wie sie bei ganzen Völkern natürlich in dem Grade nicht stattfinden kann. 2) Az elaggás és elhalásról irja Roscher az id. h.: Viele Völker haben unzweifelhaft diess Schicksal gehabt: sie sind gestorben d. li. nicht gerade zerstört, wie ja auch in der körperlichen Welt kein Stoff verloren geht, aber doch in ihrer früheren nationalen Persönlichkeit verschwunden und nur noch als Bestandtlieile anderen Nationen fortlebend