Fiáth Ferencz: Életem és élményeim 2. (Budapest, 1878)
irt alá, mint utolsó „a mennyi ezenfelül szükséges.“ Cziráky János és Zichy Aladár voltak főkortes vezéreink. (1843.) Május elején megtartottuk a tisztujítást és követválasztást együtt és egyszerre. Ezen legnagyobb mérveket öltött választás az egész országban, mintha itt akarna mérkőzni a két országos párt. A rend fenntartására gróf Cziráky főispán katonaságot requirált. Mi vagy ezer vokssal többségben lehettünk, de a másik párt is azt állítá. A gyűlést a megyeház nagy udvarán kellett tartani. Az ellenzék élénkebb, tevékenyebb, s vállalkozóbb lévén : elfoglalta az asztal környékét, úgy hogy a főispán és a tisztikar alig tudott az asztalhoz tolakodni. El lehet gondolni mily zaj volt ezen az udvaron, ahol közel kilenczezer ember tolakodott, ahol vagy tiz banda czigány zenélt. A csendet a vezérek sem voltak képesek eszközölni, hisz a nemesség már reggelizett volt ! Gróf Cziráky főispán ezen zűrben megnyitotta az ülést. Én habár csak egy ölnyire ültem tőle, egy szót sem értettem beszédjéből. Ezután fölkelt Sárközy a tisztikar nevében leköszönt, és átadta a megye pecsétjét, s a