Ponori Thewrewk József: Sajtószabadság és censúra (Pozsony, 1833)
I. Sajtószabadság
nyost, tökéletes igazat a’ természet’ Uráról, ki imádná azt méltóképen, és valljon nem a’ Religió e egyetlen egy vigasztalása a’ halandó emberi méltóságnak?! Nemde már csak a’ Religióval, az Istennel való megesmérkedés is, melly a’ társasági életben sehogy sem titkoltathatik el, mellyet a’ kimívelt józan emberi ész napfényre kihoz, nemde már csak ez az egy nagy szerencse elegendő a’társasági életnek ajánlására, ennek megbecsülésére, szükséges voltának, arra való születésünknek megesmérésére? Nem, nem lehet az ember ember nélkül, óhajtja a’ nyájas társalkodást minden emberszerető, az egész okos világ, a’ valódi emberiség; ’s azért nem méltó e az egész emberi nemzet’ gyűlölségére, a’ ki embergyűjlölő, a’ ki roszat, nem jót gondol más embertársainak, a’ ki az emberi társaságnak kész ellensége? 26. Kicsoda az? Minden, a’ ki az emberi teljes szabadságnak hamis színe alatt senkitől és semmitől függni nem akar, a’ ki nem esmer semmi törvényt, a’ ki semmi jó rendet nem tart, szóval, a’ ki feltörlött homlokkal valamelly határtalan szabadságot tulajdonítván magának, a’ köz bátorságot megháborítani, a’ szép egyességet öszvezavarni, az emberi közszabadságot tövéből kiforgatni merészli. Az illyen dölyfös, garázda, rendetlen, ’s vakmerő ember nem társaságba, nem józan ésszel bíró, okos emberek’ seregébe való. Őnökie nem lehet semmi jó ember barátja, mert ő minden társasági életnek, mellyre az ember született, kész ellensége. Olly szabadságot, a’ mi ilyenre ő vetemedni szokott, még csak képzelni sem lehet az emberi társaságban, ez azzal meg nem állhat, a határtalan szabadság abban, képtelenség. Bizonyság ebben a’józan ész, és a’ szomorú tapasztalás; ezen két igaz Tanúk’ hiv előadásából eléggé megítélhetjük: lehet e ott valaki szabad, a’ hol minden szabad? lehet e ott emberi szabadság, a’ hol ezt letapodja’s megtámadja a’ délczeg zabolátlanság ? Nem a valódi emberi társaságban, hanem valamelly tündérvilágban álmodhatja valaki magát lenni, a’ ki a’ határtalan szabadságról való esztelen ábrándozásokkal akarja megcsalni eszét. Az emberi társaságban illy képtelenséget még csak gondolni sem lehet; nem fér ez semmi józan főbe, nem álmodik erről senki, a’kinek helyén van esze, szíve. A’ józanúl gondolkozó a’törvényeket, a’ czélirányos rendszabásokat, mellyek nélkül semmi emberi társaságot még csak képzelnünk sem lehet, hiszi az emberi teljes sza