Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
NEKÜNK TENNI, az már illy gyenge korában sétálni járna, lapdázgatna és csuszkálgatna ! Kétség kívül nem volna helyes valamelly gyermeket annyi tudományokkal megtömni, hogy az már 12 esztendős korában patvarjára léphetne , mert hihető, hogy csömört kapna ; úgy bizonyosan nem volna czélarányos egy trabális Betyárt két három esztendős csikóra ültetni, hogy azzal megbirkózzék; de egy könnyű gyereket jó móddal , szelíd nevendék csikóra ültetni nem veszedelmesebb, mint veszedelmes volna egy Nagyságos Urfit 19 esztendős koráig , minden mozgással tartóztatni, hogy azután, ha már egészen a 'be ment növése, annál magasabbakat szökhessék ! Tudom, hogy még sokat fognak némellyek okoskodásaim ellen feltalálni, és engem ,mint az ébredt Ellenség, mindég ott megtámadni, a’ hol éppen legkevesebbet gondolnám, vagy a’hol leggyengébb vagyok ; — de mivel visgálódásaimat végnélkül nem folytathatom , azért csak megint a3 régi harangomra akarok ütni. — A3 Lótenyésztés gazdaságbeli Tárgy; olly gazdaságbeli Tárgy,melly Hasznot nem ad — sikeretlen; és azért — ha a’ lótenyésztés sikerét látni akarjuk; — a3 Haszon, a3 Nyereség Lehetségét mentül hihetőbbé tenni törekedjünk,. Ezen okoskodást állítom : a’ szüleség változtatása , a3 zabosbükköity etetése a’ lovak