Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A Lóállapotja Magyar Országban
30 A' LÓÁLLAPOTJA becsületes után magának nevezetes értékét 's a’ Haza értékének nagyobb díszt tudott szerezni , mint azon gazdag, ki a' kincsek közepette született 's azokat még jól ’s okosan költeni sem tudja? De a' mi több, lehetséges e a’ természetben az, hogy valaki boltig nagy figyelemmel és békeséges tűréssel olly dolgot űzzön, melly által mindég károsodik? Minden dologban a' világon csak a’ reménythelő előmenetel tarthatja fenn az emberben az elszánt akaratot; legyen az a’ remény közel, vagy bár a’ határtalan távolság homályában, fár legalább úgy hiszem, hogy hasznot keresni, a’józan észnek és igazságnak határai között,—kötelesség. Ha tehát a' lótenyésztésből hasznot lehet várni , akkor a’ lovak tenyésztésének sikere leszen ; ha pedig hasznot várni nem lehet, akkor Hazánkban a'még fenn álló ménesek is kevesedni fognak. De a' tapasztalás azt mutatja, hogy a’ lótenyésztés bizonyos hasznot nem hajt, bizonyos nyereséget nem ad ; 's így természetesen az következik, hogy Hazánkban a’ lótenyésztést, a' kik űzik is, csak középszerűen 's nagyon kicsiny kiterjedésben fogják ezután is űzni 's hogy csak éppen azon lovak nevelésére leszen gond, mellyek elkerülhetetlen szükségeinkhez valók, valamint eddig ; és hogy minden esztendőben több 's több pénz takarodik ki tőlünk a' külföldre lovakért , abban az arányban , a' mellyben növekedő