Hampel József: Ujabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről (Budapest, 1907)
I. Bevezetés. Irodalom
„ Azért már 1900-ban »A Magyar Honfoglalás Tört. Kútföldben ily tágabb keretet adtam az akkor előttem ismeretes leletek összefoglalásának és mikor most ezt a leltárt kibővítem és tanulmányaimat az egész anyagra alapítom, ugyanoly széles keretre kellett terjeszkednem. * Szaktársaink fokozott buzgalma és a kedvező véletlen 1900 óta tetemesen gyarapította az emlékek tömegét. Alig van az ország sík részein oly táj, ahol nem akadtak volna újabban is sírok vagy szórványos leletek és köszönettel tartozunk munkatársainknak, hogy tapasztalásaikról oly szorgalmasan értesítették az Arch. Értesítőt. Leginkább e folyóiratra kell hivatkoznunk, mikor a következőkben hozzávetőleg földrajzi egymásutánban a leletekről és irodalmi tárgyalásokról rövid áttekintést nyújtunk. Bereg megyével kezdvén a sort, hol annak idején Lehóczky Tivadar a szolyvai sír fölásásával és közzétételével oly nagyot lendített a kutatáson . 1900-ban ismét ő mentette meg a tudomány számára a beregszászi sírleletet és neki köszönjük az első híradást (A. E. 1900. 398—402). Zemplénben 1902-ben Agárdon akadtak lovas sírra Dokus Gyulának köszönhető, hogy róla értesültünk. Sárospataki leletről dr. Szendrei János közölt ismertetést (A. E. 1904. 233). Szabolcs megyében fáradhatlan munkatársunk dr. Jósa András 1900-ban ásatta föl a tuzséri sírokat és nyomban közzé is tette becses megfigyeléseit (A. E. 1900. 214—224). Ő ismertette az anarcsi, fölötte érdekes korongot (A. E. 1902. 297—298), neki köszönhető a gégényi leletről való híradás (A. E. 1904. 175—176) és a demecseri régiségek ismertetése (A. E. 1902. 298—299). Hajdú megyét egy érdekes hajdúböszörményi sírlelet (A. E. 1902. 437. és 439) és a debreczeni határban lelt lovassír képviseli (Debr. Kalendárium 1907. Zoltai Lajos 54. 1.). Biharban Külső Puszta-Kovácsiban Cséplő Péter és Közepesi Gyula ásattak föl soros temetőt (A. E. 1899. 360-tól 366-ig). A bihari vár közelében 1903-ban Karácsonyi János ásatott föl lovas sírokat (A. É. 1903. 66—67 és 405—412.)