Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)

Hatodik könyv a Kina-béli épületekről

42­2 Hatodik Köny­v, egy kis hasadékon, egy asztal­fiókba eresztetik; azt fel­ nem szokás addig zárni, a’ leveleket addig ösz­­ve nem szokás szedni, míg annak a­ Királynak egész nemzetsége ki nem fogy a’ világból , akkor Krónikába foglaltatik mind java , mind ros­sza. Formája e­­ képen vagyon Le Com­te Lajos, és Ju­­vánszi Jósef bizonysága szerent. Ez, vagy amaz napon fel­háborodott a­ Király , egy Mandarinnal csunyául öszve veszett : igazságot nem tettea, vagy e’ képen. Meg­mutatta ma Fejedelmünk Or­­szágához való szeretetét, ezzel vagy amazzal a­ jó­téteménnyel: az hizelkedők szemtelenségével méltó­ságához illendő móddal bánt. * A’ Tisztek számtalanok, de ki ki tudja hiva­­talját, egyik a­' másiknak nem akadéka. A’ kik az udvarban szolgálnak, Kohloknak neveztetnek, ’s merő Királyi vérből valók. Más egyéb Tisztek­­kel az egész Ország teli vagyon , valamennyinek neve mind Mandarin, jóllehet más egyéb nevet­ is viselnek, a’ mint méltóságok fe­lyeb’ fe­lyeb’ való. Ezeknek száma ezer hat száz negyven negyedik esztendőben kilentz ezer öt száz harmint­ nyólc­­­ra ment, ’s azon fellyűl csak Pekínbe még két ezer két száz tizen­négy Tiszt találtatik. A’ sok Tiszt * Le Gomte Mein. pag. 18. Juvenc. Hisi. Suc. Jesu, pag. 167.

Next