Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Második könyv a Noé bárkájáról
KÉSZÜLET. Akik a vízözön előtt a világon éltek , úgyannyira elvetemedtek a sokféle jélentelenségre , hogy lelkéitől , téltéitől csak a sok gonoszságban úsznának, és ugyan azért méltatlanokká is tették valóban magukat, hogy hozzájuk lélen tovább-való irgalmasságát mutassa. Elszánta tehát a fertelmes népet, kinek megérésére már se menydörgés , se villámlás , se fenyíték, se ígéret nem használt elszánta a jó lélén az utolsó ostorra, és méltó haragra felindulván: letörlöm , úgymond, széles e világ szinéről mind az embert, mind a marhát, meg nem engedek se a’földön, se az égen forgó teremtett állatnak, mert bánom , hogy teremtettem őket. Semminémű emberi indulat sem fér ugyan az Illeni tsendességhez* és a’mint Kri-F 3 sólo- 4ϊ