Frankenburg Adolf: Emlékiratok 3. (Pest, 1868)
I.
Újult erővel és kedvvel kezdtem — post tot discriminarerum — a rendes lappá változott ,Életképek szerkesztéséhez. Külső alakját meghagyván fő gondomat oda irányoztam, hogy valódi íróink jelesleteit lapom számára kizárólag megnyerjem. Az a parányi erő, melyet szépirodalmunk addig fölmutathatott, három divatlapra oszolva, csekélynek tetszett arra, hogy olvasóközönségünk sokkal finomult, szinte követelő ízlésének tökéletesen megfeleljen, s azért szüntelen szemeim előtt lebegett egy ,írói szövetségi létrehozása, mely nálunk nagyon is érezhető hiány volt, miután többfelé szakadozva inkább ellenségekül, mint barátokul állottunk egymással szemközt. A föladat nehezebb volt, mint gondoltam. Természete az már a magyarnak, hogy pártokra Emlékiratok III. kötet. 1