Erdélyi Gyula: A magyarok hadművészete (Budapest, 1933)

Előszó

Előszó Több mint félszáz éve már, hogy a magyar hadi viszo­nyok ismertetését Meynert Hermann: Das Kriegswesen der Ungarn című munkájában megkísérelte. Idegen ember, német nyelven foglalkozik a magyar hadügy problémáival s így nem is lehet csodálkoznunk, ha a mű szelleme és megállapításai el­len már a kortársak is jogos kifogásokat emeltek. Nem kétsé­ges ugyanis, hogy a helyes, tárgyilagos értékelés ellen könnyen véthet a magyarság gondolatvilágától távol álló tudós még akkor is, ha tárgyszeretet adta kezébe a tollat. Hisz a magyar nyelv ismeretének hiányában a magyar nyelvű forrásoknak és feldolgozásoknak legfeljebb fordításban vagy csak másodkéz­ből való áttanulmányozása válik számára lehetővé, sőt legtöbb­ször a forrásművek nem teljes számú vagy hiányos felhaszná­lása következik be. Meynert műve tehát — úttörő jellege da­cára is — hiányos és ma már sok tekintetben meghaladott ál­láspontot képvisel. Azok az eddig megjelent, magyar nyelvű kisebb tanul­mányok, melyekben hadtörténelmünk magyar művelői érin-­ tették hadművészetünk fejlődésének kérdését, vagy már szin­tén elavultak, vagy csak egy bizonyos vonatkozásban nyúltak a tárgyhoz, vagy csak egy-egy történelmi korra szűkített te­rületen tárják elibén a katonamúltunkat. MŰTOn kiadásával ezeken a hiányokon óhajtottam segí­teni. Olyan kézikönyvet juttatok a magyar hadtörténelem iránt fogékony közönség kezébe, mely az ugor-magyarság ko­rától kezdve az állandó hadsereg felállítása koráig azaz addig az időpontig, amíg a magyar haderő magyar szervező és vezető kezek alatt működött, katonamúltunk egész területét felöleli. Ebből a szempontból művem a maga nemében egyedül k­iálló, hézagpótló és nélkülözhetetlen. Az anyagot 4 részre tagoltam s külön fejezetekben tár­gyalom a hadieseményeket, a hadiszervezetet, a hadvezetést és a fontosabb hadműveleteket. A hadiesemények rövid áttekintését azért tartottam .

Next