Erdélyi Gyula: A magyarok hadművészete (Budapest, 1933)
Előszó
Előszó Több mint félszáz éve már, hogy a magyar hadi viszonyok ismertetését Meynert Hermann: Das Kriegswesen der Ungarn című munkájában megkísérelte. Idegen ember, német nyelven foglalkozik a magyar hadügy problémáival s így nem is lehet csodálkoznunk, ha a mű szelleme és megállapításai ellen már a kortársak is jogos kifogásokat emeltek. Nem kétséges ugyanis, hogy a helyes, tárgyilagos értékelés ellen könnyen véthet a magyarság gondolatvilágától távol álló tudós még akkor is, ha tárgyszeretet adta kezébe a tollat. Hisz a magyar nyelv ismeretének hiányában a magyar nyelvű forrásoknak és feldolgozásoknak legfeljebb fordításban vagy csak másodkézből való áttanulmányozása válik számára lehetővé, sőt legtöbbször a forrásművek nem teljes számú vagy hiányos felhasználása következik be. Meynert műve tehát — úttörő jellege dacára is — hiányos és ma már sok tekintetben meghaladott álláspontot képvisel. Azok az eddig megjelent, magyar nyelvű kisebb tanulmányok, melyekben hadtörténelmünk magyar művelői érin- tették hadművészetünk fejlődésének kérdését, vagy már szintén elavultak, vagy csak egy bizonyos vonatkozásban nyúltak a tárgyhoz, vagy csak egy-egy történelmi korra szűkített területen tárják elibén a katonamúltunkat. MŰTOn kiadásával ezeken a hiányokon óhajtottam segíteni. Olyan kézikönyvet juttatok a magyar hadtörténelem iránt fogékony közönség kezébe, mely az ugor-magyarság korától kezdve az állandó hadsereg felállítása koráig azaz addig az időpontig, amíg a magyar haderő magyar szervező és vezető kezek alatt működött, katonamúltunk egész területét felöleli. Ebből a szempontból művem a maga nemében egyedül kiálló, hézagpótló és nélkülözhetetlen. Az anyagot 4 részre tagoltam s külön fejezetekben tárgyalom a hadieseményeket, a hadiszervezetet, a hadvezetést és a fontosabb hadműveleteket. A hadiesemények rövid áttekintését azért tartottam .