Lukacsi Kristof: Adalékok az erdélyi örmények történetéhez (Kolozsvár, 1867)
ELŐSZÓ. Adalékoknak nevezem jelen könyvemet, mert az az erdélyi örményeknek általam latin nyelven irt és 1859-ben megjelent történeteit újabb históriai adatokkal részint felvilágosítja, részint kiegészíti. Azonban magára is mint önálló dolgozat megfelel czéljának; mert ismerteti az örmény szertartásu egyháznak válságos helyzetét Erdélyben, hiteles okmányokon alapuló hitrajzát adja azon egyenetlen küzdelemnek, melyet ezen egyház az őt elnyeléssel fenyegető erdélyi püspöki szék ellen pár századon keresztül önvédelme és fentartása érdekében vívott, utal azon fájdalmas benyomásra, melyet a méltatlan bánásmód,—melyben a Romával egyesült örmény egyház Erdélyben részesül—nemzetét és egyházát hőn szerető minden örményben úgy nyugaton, mint keleten szükségképen teszen, figyelmeztet azon káros következményekre, melyek az örmény rítusnak, és avval kapcsolatban álló nemzetiségnek czélba vett kiirtásából az unió szent ügyére és átalában a katholicismusra háramlanak, megcáfolja azon gyűlöletes gyanúsításokat, melyek az „Idők Tanújában“ a múlt évben a felczímzett históriai munkának iránya, és az író személye ellen felhordattak, megfelel az ellenvetésekre, és eloszlatja a nehézségeket, melyek a történeti múlttal biró örmény püspökség újbóli felál-