Zoltai Lajos: Települések. Egyház és egyházatlan falvak. Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI-XV-ik századokban (Debrecen, 1925)
Bevezető és általános rész
hogy II. Endre keresztes hadjáratát, melyre 1217-ben indult, a debreceniek néhány harcossal és néhány ezüst márkával támogatták volna. _ Ámbár a váradi regestrumnál régibb írott följegyzés hiányzik Debrecenről, mégis abból, amit a hazai általános történetírás a honfoglalásról, a magyar nemzet kialakulásáról, az új haza földjén megtelepedéséről, a nyugati keresztyén civilizációhoz csatlakozásáról tanít és amit a nyelvtudomány a helynevek eredetéről, értelméről ezideig megfejtett. Debrecent és környékét illetőleg is megállapíthatók a következő tények: 1. A honfoglalók ezen a tájon is nem teljesen üres és lakatlan földet szállottak meg. A Névtelen szerint a Nyírséget, melynek épen a szélén fekszik Debrecen, Előd fia Szabolcs, Márk Krónikája szerint pedig Kund fiai, Kusíd és Kupán foglalták el. Akár azért, mert Bihart, hová Debrecen közigazgatásilag és egyházilag tartozott, Árpád fia Zoltán hozományul kapta Mén Maróth kozát, némelyek szerint bolgár fejedelem leánya kezével, akár más okból, ennek a területnek jelentékeny része a legelső királyok idejében királyi várföld. Épen a váradi regestrum szerint a Hortobágy környékén még a kolost várnak is voltak birtokai. 2. A Debrecen vidékén talált meghódított autochton, lakosok legalább is két, egymástól fajilag és nyelvileg teljesen különböző néphez tartoztak. Egy részök, úgy látszik a kisebbik, morva-szláv, más részek, a többség, Mén Maróth kozár nevű hun-bolgár alattvalói. Magának Debrecennek a neve, amint az ó-szláv nyelv ismerői állítják,4 morva-szláv, amiből szláv nyelvű őslakosságra, szláv eredetre következtetnek. Bizonyos, hogy a környéken néhány más falu is visel ilyen szláv hangzású nevet. De kétségtelenül többségben vannak a turáni népektől származó helynevek, még Debrecen közvetlen szomszédságában is. Ez utóbbiak, ki . Szűcs I. id. m. I. 27—28. — Debreceni Képes Kalendáriom 1920 évf. 28-63. 5 Hetekkel ezen értekezésem megírása után dr. Németh Gyula a Pázmán egyetem tanára új és meglepő magyarázatot fűzött a Debrecen szó eredetéhez és jelentéséhez. Debrecent is török szónak tartja. Debre = az ozmán tepre = mozogni, élni. Debre~szón. (a váradi regestrumban Debrezun) = mozogjon, éljen, vagy mozogj, élj. Ez az elnevezés régi babonás névmágiára világít rá. Az újszülöttnek gyakran adtak jókívánságot kifejező nevet, amely hivatva volt távol tartani a rosz démonokat. Ebből Németh Gyula azt következteti, hogy Debrecen a nevét Debreszín, Debreszin nevű árpádkor, török úrtól kapta, mint alapítójától és első birtokosától. (Magyarság 1925 április 28., 95. szám.) Néhány példa: I. Turáni nép (török, hun, bolgár, kun) nyelvéből származó helynevek vidékünkön: Bajon, Baja hős származéka. (M. Nyelv X. 434.) Balmaz , nemlévő. (M. Nyelv XI. 148. és XVIII. 95.) Báthor = hős. (M. Nyelv XI. 435.) Böszörmény = Muzulmán, Mohamedán. Ondód = On = tíz származéka. (M. Nyelv XI. 252.) Thege (hajdan Dn közelében ily nevű bírtok és Tekeszarva (halom a Hortobágy mellett) kun eredetű személynevek után = bika, kos. (M. Nyelv X. 301.) Épen így Ohat. Torna = torna = daru. (Turul 1908: 150.) Zám = szántó (?) (Föld és ember