Mihalovics Ede: A katholikus predikáczió története Magyarországon 1. (Budapest, 1900)
Előszó
Az első nehézség az, hogy eddig történetírással nem foglalkoztam, de jól tudtam, milyen kellékek kívántatnak a történetírótól, hogy ez is, mint a költő, inkább születik, mint lesz. Hiszen erős képzelőtehetséggel kell bírnia, hogy a múltat lelke előtt élénken megjeleníteni tudja. Ítélőképességgel, hogy az okokat fölfedhesse, bölcseleti képzettséggel, hogy a tényekben megvalósult eszmét fölfogja s szerinte rendszeresítse azt, aminek csak forgácsait találja. Történelmi tanulmányokkal eddig csak önművelés czéljából foglalkoztam, a hitszónoki termékeket pedig csak azért tanulmányoztam, hogy ezen művészet szabályaival behatóbban megismerkedjem s hivatásomnál fogva másoknak határozottabb fölvilágosításokat adhassak. Tanulmányaimban tehát nem a történetírási szándék vezetett. Midőn most tanulmányaimat történeti alakban szedem össze, más álláspontra kell helyezkednem, az álláspontnak szokatlan volta pedig megnehezíti feladatom megoldását. Ha a történetíróval szemben a bírálatnak a sok kívánalomnál fogva kíméletesnek kell lennie s csak a részrehajlást keményen megrónia, annál inkább kell ezt a kíméletet gyakorolnia oly művel szemben, mely a tisztán szellemi fejlődés egyik ágát írja le, mert ennek alapját oly tanulmányok képezik, melyek a hivatásos történetírással csak nagyon távoli rokonságban vannak. Azért nézek én is bizalommal a bírálat elé, mert a jelen munkában részrehajlásról szó nem lehet s az érintett nehézség menteni fogja a történetírói fogyatkozásokat. A második nehézséget az a körülmény okozza, hogy tárgyam eddig, nemcsak általában, de némi részletekben sincs földolgozva. A történetet egészen nyersanyagból összeállítani nem könnyű feladat, márpedig alig találunk értekezésekre vagy művekre, melyek akár a magyar hitszónoklat múltjával általában, akár egyes homiletikai termékekkel, vagy hitszónokokkal foglalkoznának. A történelem számára tehát a talaj nincs előkészítve. Csak hatványozza a nehézségeket az a körülmény, hogy a legtöbb ilyen termék a megközelíthetlenség állapotában található s így ismeretlen. Értem itt a középkori predikácziókat. Számos könyvtár van codexek birtokában, melyekről még az sincs eldöntve, váljon tartalmuk honi eredetű-e, vagy sem s a sajtó alá a magyarok kivételével egy se került. A magyar prédikáczió egész történetének megírásánál azonban ez áthághatatlan akadály. Hiszen a középkori fejlődés legjobban kelti föl figyelmünket s kénytelenek vagyunk morzsákkal beérni, mert egy ember erejét meghaladja az a munka, melyet a codexek