Mohl Antal: A Mária-kongregácziók története. Különös tekintettel hazánkra (Győr, 1898)
XXI. A többi Mária-levente működése; a püspököké, kanonokoké és a mágnásoké
zete szabadságáról. Én e derék öreggel összebarátkoztam s úgy tekintem, mint atyámat s ő viszont engem fia gyanánt. 1633. aug. 20-án Csömötén született Vasmegyében. Iskoláit Sopronban, Nagyszombatban, a theológiát Rómában végezte, hová őt 1658-ban Lippay Gy. érsek küldötte, hol 1660. május 1-én pappá szenteltetett s 6-án a sz. Appollinaris templomában Mária kegyelemképe előtt primicziázott. 1662-ben Rozsnyón a jezsuitákkal missziót tartott; aztán Hárskuton, Torna megyében plébánossá lett, hol a községbelieket rövid időn, hármat kivéve, mind megnyerte az igaz hitnek. Jutalmul a Gondviselés Sárvárt rendelte neki apostolkodása színteréül. Ez idő alatt egyúttal a pápoczi perjelséget is bírta. 1675-ben győri kanonokká, 1687-ben custossá, 1689-ben tihanyi apáttá, Csanádi püspökké, 1696-ban püspöki helyettessé, 1699-ben egri püspökké neveztetett. Ő mint Mária-levente, a győri kongregácziónak tanácsosa és jóltevője volt s már Győrött, jótékonysága miatt, a Pater pauperum szép czimet érdemelte ki. Ő viszontagságai közt a boldogs. Szűznél keresett s talált vigaszt. Tanúskodik erről 1699-ben, Keresztély Ágost herczeg püspökhöz irt levele, melyben elmondja, mint borult a két évvel előbb vért izzadó kegyelemkép oltára elé Győrött, hogy szíve bánatát ott kiöntse, midőn kanonoki székébe Pagelli, m.-óvári plébános be lett iktatva, még mielőtt ő egri püspöki székét elfoglalhatta 1 Histoire des Revolutions de Hongrie. 112. 1.