Horváth Mihály: Magyarország történelme 1. (Pest, 1871)
Előszó
. Előszó, még mindig sajnosan tapasztalta az önkényében szeszélyes censor vörös trónját. Még több oly hely is kérlelhetetlenül kitörültetett, melyeket az első dolgozat censora érintetlen hagyott, s a két utolsó kötetet, bár a sajtó alól már 1863-ban kikerültek, még négy éven át raktáraiban elrejtve kényteleníttetett őrizni a kiadó, hogy azokat az elkobzás, magát a büntetés veszélyétől megmentse. Az alkotmány helyreálltával 1867-ben végre e szerencsétlen foglyok is szabadon bocsáttattak, s annál kapósabbak lettek az olvasó közönségnél, minthogy azon újabb kor, melyet tárgyalnak, mindmáiglan nem talált más feldolgozóra.„ E hat kötetes munka a negyvenes években Pápán kiadott négy füzettől oly annyira különböző dolgozat, hogy az előbbiből az újba csak egynémely csekély rész vétetett fel, a nagyobb rész a kútfőknek egészen újból intézett kutatásán alapuló új dolgozat lévén. S ha mégis, miként a czímen olvasható, úgy tétetett közzé, mint a pápainak „második kiadása“, ennek oka ugyanaz, ami valóságos nevemnek álnévvel való felcserélésére kényszerített: a kiadhatás lehetővé tétele, vagy legalább könnyítése. Viszonyaink, istennek hála, ma már annyira javultak, hogy sem ilyenféle kendőzésekhez nem kell nyúlnom, sem a miatt nem panaszkodhatom, hogy a censura korlátolt vagy törlött volna dolgozatomban. Teljesen szabad lévén sajtónk, mely censurát többé nem ismer, ugye-