Divald Kornél: Szepesvármeye művészeti emlékei 2. Szobrászat és festészet (Budapest, 1906)

I. Középkori templomaink díszítése

I. Középkori templomaink díszítése. A kő­faragás jelentéktelen szerepe e téren. Fal­képfestés. Legrégibb emlékei Zsegrán. A szent László legenda Zsegrán, Svábóczon és Vitfalun. A poprádi falképek. Kevésbbé jelentős és lappangó emlékek.­lek elő helyét, a melyet Magyarország művészettörténetében betölt, Szepes­­vármegye nem annyira építészetének köszönheti, mint inkább azoknak a művészeti kincseknek, a­melyeket templomaiban évszázadok folyamán napjainkig megőrizett. Vármegyénk szobrászaténak és festészetének fejlődéséről még sincs módunkban oly áttekinthető képre szert tenni, mint a minet építészetéről már akkor is nyerünk, ha ez utóbbinak emlékeit pusztán keletkezésük valószínű sor­rendjében csoportosítjuk. A régi épületek még romjaikban is elég kimerítő módon tájékoztatnak a művé­szet­ azon korszakáról, a­melyben keletkeztek, stíljükről, arányaikról s töredékesen bár, faragott díszítésük mértékéről is. A monumentális építészet emlékei sokkal szívósabban állnak ellent az idők viharainak, mint azok az alkotások, a­melyekkel a testvérművészetek mesterei gyöngédebb eszközeikkel a templomok vagy főúri várak fényét gyarapították. Az épületek azonfelül gyakorlati czélokra is szolgálnak, épp azért nincsenek annyira alávetve az emberek ízlésének és a korszellem változá­sával meg-megújuló rombolásnak, a­mely a szobrászat és festészet alkotásait év­századonként ismételten is megtizedeli. A Szepességnek századok viharai folyamán elenyészett községei közül még ma is van néhány, a melynek helyét, mint valami ugyancsak beszédes sírkő, a falu föld alá temetett törmelékei fölött messze kimagasló templom- vagy toronyrom jelzi. A Szepesszombat határában álló sztejánföldi tem­plomrom, a Körtvélyes határában égnek meredező csúcsíveskori torony, a hajdan való Milajfalu templomtornyának lerombolása századok folyamán senkinek sem jutott eszébe. Az ízlés és korszellem változása azonban rendszerint pusztító hatás­sal volt a régi rendeltetésükben meghagyott épületek faragott, de főleg festett díszítésére. S a­mit az idő mindent megőrlő aczélfoga, az emberek romboló kedve meghagyott, abból ugyancsak sokat korunk restauráló törekvései tettek tönkre. Szepes vármegye művészeti emlékeit ismertető munkánk első részéből nyilván­való, hogy az építészet terén a középkorban itt mintaszerű remekművek csak elvétve

Next