Divald Kornél: Szepesvármeye művészeti emlékei 2. Szobrászat és festészet (Budapest, 1906)
I. Középkori templomaink díszítése
I. Középkori templomaink díszítése. A kőfaragás jelentéktelen szerepe e téren. Falképfestés. Legrégibb emlékei Zsegrán. A szent László legenda Zsegrán, Svábóczon és Vitfalun. A poprádi falképek. Kevésbbé jelentős és lappangó emlékek.lek elő helyét, a melyet Magyarország művészettörténetében betölt, Szepesvármegye nem annyira építészetének köszönheti, mint inkább azoknak a művészeti kincseknek, amelyeket templomaiban évszázadok folyamán napjainkig megőrizett. Vármegyénk szobrászaténak és festészetének fejlődéséről még sincs módunkban oly áttekinthető képre szert tenni, mint a minet építészetéről már akkor is nyerünk, ha ez utóbbinak emlékeit pusztán keletkezésük valószínű sorrendjében csoportosítjuk. A régi épületek még romjaikban is elég kimerítő módon tájékoztatnak a művészet azon korszakáról, amelyben keletkeztek, stíljükről, arányaikról s töredékesen bár, faragott díszítésük mértékéről is. A monumentális építészet emlékei sokkal szívósabban állnak ellent az idők viharainak, mint azok az alkotások, amelyekkel a testvérművészetek mesterei gyöngédebb eszközeikkel a templomok vagy főúri várak fényét gyarapították. Az épületek azonfelül gyakorlati czélokra is szolgálnak, épp azért nincsenek annyira alávetve az emberek ízlésének és a korszellem változásával meg-megújuló rombolásnak, amely a szobrászat és festészet alkotásait évszázadonként ismételten is megtizedeli. A Szepességnek századok viharai folyamán elenyészett községei közül még ma is van néhány, a melynek helyét, mint valami ugyancsak beszédes sírkő, a falu föld alá temetett törmelékei fölött messze kimagasló templom- vagy toronyrom jelzi. A Szepesszombat határában álló sztejánföldi templomrom, a Körtvélyes határában égnek meredező csúcsíveskori torony, a hajdan való Milajfalu templomtornyának lerombolása századok folyamán senkinek sem jutott eszébe. Az ízlés és korszellem változása azonban rendszerint pusztító hatással volt a régi rendeltetésükben meghagyott épületek faragott, de főleg festett díszítésére. S amit az idő mindent megőrlő aczélfoga, az emberek romboló kedve meghagyott, abból ugyancsak sokat korunk restauráló törekvései tettek tönkre. Szepes vármegye művészeti emlékeit ismertető munkánk első részéből nyilvánvaló, hogy az építészet terén a középkorban itt mintaszerű remekművek csak elvétve