Beöthy Leó: A bankügy elmélete (Budapest, 1875)

Előszó

bankok természetét vették fel, mint ilyenek az országos h­itelügyben nagy szerepet játszanak, és azért fő figyelmet érdemelnek. Már azon körülmény, hogy szerző a váltót tárgyazó ötödik fejezetben kiemeli, miszerint a Magyarországban leszámolás alá hozott váltók legkissebb része lesr a váltó »üzleti jellegével«, takarékpénztáraink üzleti viszonyai beható kritikájára vezethette volna szerzőt. Nézetünk szerint épen takarékpénztáraink helyzete teszi szüksé­gessé, hogy számukra a jegybank kérdésének megoldása által direct források nyittassanak. Szerző alaposan tárgyalja a 8-ik és 9-ik fejezetben a bankjegy elméletét, és mondhatni, hogy innét kezdve a munka több gonddal és alaposabban van dolgozva, mint az első rész, kivéve a currency-theoriát, a­melyet kü­lönben a continentális írók legnagyobb része teljes fontos­ságaiban és czéljában nem ismer, miután a currency-theo­­riát a bankjegy kérdésével hozza okozatos kapcsolatba. Szerző Európa több államainak és az Egyesült észak-amerikai Államok jegybankügyét ismertetvén, csak röviden érinti az osztrák nemzeti bank viszonyát Ma­gyarországhoz, s csak­is érzületeinek ad kifejezést, és nem tárgyalja a viszony pénzügyi és közgazdasági hatását. A III. fejezetben, a­melyben a bankjegy-kibocsátás előnyei adatnak elő, szerző azon írók nézetéhez csatla­kozik, kik nem helyeslik a currency-th­eoriát. A bank­fedezet tekintetében ellenzi szerző az éret­fedezeti hányad megállapítását. E tekintetben az írók nézetei igen eltérők és szerző nézete mellett is számos ok szól. A banktőke nagysága tekintetében alaposan fejtegeti nézeteit. A bankok viszonyát az államokhoz helyesen tárgyalja, az­egybankrendszer mellett nyilatkozik, és az

Next