Kis János Superintendens' emlékezései életéből (Sopron, 1845)
Második közlemény - Első rész. A' magyar irodalom' irói pályámra lépésem előtti és utáni állapotának vázolata
— — nem csak a’ magyar nyelvet és literatúrát gyarapítaná, hanem a’ külföldi tudós dolgoknak megkivántatható esméretét is az országban a’ nemzet javára elterjesztené.“ Mások p. o. báró Wesselényi Miklós, gróf Ráday, Vida ’s egyebek az akkor élni kezdő magyar színészetet dajkálgatták ’s a’ kora elenyészéstől tetemes költséggel megmentették. Az illy pártfogás és az írók saját törekedése által az irodalom minden akadályok dacára naponként jobban feléledett, már érzé magas rendeltetését ’s a’ számtalan akadályok között, mellyek több felöl útját állották, buzgón igyekezett annak megfelelni. Olly serdülő ifjúhoz hasonlita, ki gyermekkori neveltetésének hiányait észrevévén ’s kimivettetése szükségét látván, ámbár sem bölcs tanítókat nem talál, sem a’ segédeszközöket illőkép nem esmeri, sem kedvező kilátások által nem biztattatik, mégis kitelhető szorgalommal igyekezik magának minél több hasznos esmereteket szerezni. Illy szorgalom már a’ közelebb múlt század vége felé számos jeles írókat lelkesített, kik közül Verseghi Ferencet, Sándor Istvánt, gróf (Ivadányi Józsefet a’ magyar tudományok történetírása mindenkor dicsérettel fogja emlegetni , Dajka Gábort és Csokonai Mihályt pedig költészeink között maradandó hírre méltóknak fogja ítélni. Végre a’ jelen században irodalmunk ifjúi erővel ’s tűzzel ’s ifjúhoz illő bátorsággal futotta pályáját.