Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet tekintettel a nyugati államok jogfejlődésére (Budapest, 1903)

önálló állami életünk visszanyerése óta minden irányban tapasz­talható régibb jogintézményeinket eddigi formájukban nagy­részt elavultakká tette. Ebben keresendő annak oka, hogy az idegen jogintézmények befogadása a XIX. század közepe óta sokkal nagyobb mérveket öltött, mint azt jogéletünk bármely fejlődési állapotában tapasztaljuk és mint a­milyen mérvű rec­epczió az egészséges fejlődéshez szükséges volna. Az idegen jogintézményeknek ez az öntudatlan és a nemzet egyéniségét figyelembe nem vevő befogadása végeredményében csak káros hatású lehet, mert míg egyrészt veszélyezteti jogfej­lődésünk sajátos nemzeti jellegét és megbénítja a nemzeti szellem jogalkotó képességét, addig másrészt ingadozóvá, bizonytalanná teszi egész jogrendszerünket. Ezt a veszélyt csak úgy kerülhetjük el, ha figyelmünket első­sorban saját régibb jogintézményeink megismerésére for­dítjuk. Saját nemzeti jogintézményeink múltját kell felkutatnunk, úgy a­mint az a nemzeti társadalommal együtt fejlődött, mert csak az, a­ki ismeri hazai jogintézményeink múltját és jelenét, lehet kellőképpen tájékozva az újabb fejlemények által igényelt újítások iránt és csak azok az újítások számíthatnak maradan­­dóságra, csak azok képezhetik jogi szervezetünk biztos talpköveit, a­melyek a hazai jogfejlődés és az abban nyilvánuló nemzeti egyéniség és sajátosság alapos ismerete és felhasználása mellett létesülnek. A nemzeties jogtörténeti iránynak nálunk is éppen úgy uralomra kell jutnia az idegen jogot reczipiálni törekvő ú. n. raczionalisztikus irány felett, mint a­hogy érvényre jutott Németországban már a XIX. század első felében és legújabban Francziaországban is. Aligha tévedünk, hogy ezeknek az igazságoknak megfon­tolása és a magyar jogtudomány igaz érdekeinek felismerése következtében tette Csáky Albin gróf, akkori vallás- és közokta­tásügyi miniszter, 1890. év ápril­iavában 6 cs. és apostoli királyi Felségének azt az előterjesztést, miszerint a magyar alkotmány- és jogtörténet számára a budapesti egyetemen külön tanszék rendszeresíttessék, a­mi által a magyar jogtudomány nemzeties irányú művelésének alapját megvetette és lehetővé tette, hogy a magyar jogászifjúság a hazai jogintézmények múlt­jának tanulmányozásával behatóan foglalkozhassék. A jelen munka a magyar alkotmány- és jogtörténet, mint önálló jogi tanszak megalkotásának szerény kísérlete, mely a

Next