Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet tekintettel a nyugati államok jogfejlődésére (Budapest, 1903)
önálló állami életünk visszanyerése óta minden irányban tapasztalható régibb jogintézményeinket eddigi formájukban nagyrészt elavultakká tette. Ebben keresendő annak oka, hogy az idegen jogintézmények befogadása a XIX. század közepe óta sokkal nagyobb mérveket öltött, mint azt jogéletünk bármely fejlődési állapotában tapasztaljuk és mint amilyen mérvű recepczió az egészséges fejlődéshez szükséges volna. Az idegen jogintézményeknek ez az öntudatlan és a nemzet egyéniségét figyelembe nem vevő befogadása végeredményében csak káros hatású lehet, mert míg egyrészt veszélyezteti jogfejlődésünk sajátos nemzeti jellegét és megbénítja a nemzeti szellem jogalkotó képességét, addig másrészt ingadozóvá, bizonytalanná teszi egész jogrendszerünket. Ezt a veszélyt csak úgy kerülhetjük el, ha figyelmünket elsősorban saját régibb jogintézményeink megismerésére fordítjuk. Saját nemzeti jogintézményeink múltját kell felkutatnunk, úgy amint az a nemzeti társadalommal együtt fejlődött, mert csak az, aki ismeri hazai jogintézményeink múltját és jelenét, lehet kellőképpen tájékozva az újabb fejlemények által igényelt újítások iránt és csak azok az újítások számíthatnak maradandóságra, csak azok képezhetik jogi szervezetünk biztos talpköveit, amelyek a hazai jogfejlődés és az abban nyilvánuló nemzeti egyéniség és sajátosság alapos ismerete és felhasználása mellett létesülnek. A nemzeties jogtörténeti iránynak nálunk is éppen úgy uralomra kell jutnia az idegen jogot reczipiálni törekvő ú. n. raczionalisztikus irány felett, mint ahogy érvényre jutott Németországban már a XIX. század első felében és legújabban Francziaországban is. Aligha tévedünk, hogy ezeknek az igazságoknak megfontolása és a magyar jogtudomány igaz érdekeinek felismerése következtében tette Csáky Albin gróf, akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1890. év ápriliavában 6 cs. és apostoli királyi Felségének azt az előterjesztést, miszerint a magyar alkotmány- és jogtörténet számára a budapesti egyetemen külön tanszék rendszeresíttessék, ami által a magyar jogtudomány nemzeties irányú művelésének alapját megvetette és lehetővé tette, hogy a magyar jogászifjúság a hazai jogintézmények múltjának tanulmányozásával behatóan foglalkozhassék. A jelen munka a magyar alkotmány- és jogtörténet, mint önálló jogi tanszak megalkotásának szerény kísérlete, mely a