Illés József: Az ujkori alkotmányfejlődés elemei. Egyetemes európai jogtörténeti tanulmány (Budapest, 1898)
Bevezetés - II. fejezet. A középkori és ujkori alkományélet elemei
MÁSOD Πν FEJEZET. A KÖZÉPKORI ÉS ÚJKORI ALKOTMÁNYKÉRT ELEM KI. Miután az átmeneti korszakok intézmény világának összetétele oly elemekből történik, amelyek két külön körhöz tartoznak, igen természetes, hogy külön kell választani az egyes intézményeket s a szerint, a mint az egyik vagy másik korhoz vezetnek, kell tanulmányozni az előző vagy következő korban magában. Vissza kell menni a kihaló és fejlődő jogintézmények keletkezési és virágzási szakaira, így leszünk képesek megérteni azokat s tudjuk megmérni mindenkori hatásaikat. Az egész kor, mely a múltnak és jövőnek szövedéke, így lesz áttekinthető. Azon elemeket, amelyeken nyugszik a középkori társadalmi és állami rendezés, teljes kifejezésre juttatja a következő három irányadó intézmény: hűbériség, pápaság és császárság. Ha jellemezni akarnók az elmúlt jogéletet, mely az újkoritól látszólag oly távol esik, úgy ezt a három alaptényezőjét kellene felemlítenünk, hogy megjelenítsük mindazt, ami annyira jellegzetes a múltban a maival szemben. Ennek a három alaptényezőnek az európai jogéletre való hatása a kezdetleges újkorban szűnik meg lassan kint. Azon irányadó intézmény, amelyen nyugszik az újkori élet, a modern, nemzeti alapon felépülő állam, melynek két irányban való fejlődése, az újkori absolutismus (korlátlan királyság) és constitutionalismus (alkotmányos királyság) felé határozza meg az újkori politikai és társadalmi rendezést. A nemzetiségi alapon egymás mellé rendeltcoor-