Szabó Béla: A Magyar korona országainak státusjogi és monarchiai állása a prgamatica sanctio szerint (Budapest, 1848)
Előszó
nemzet akaratát szentesítő szavával törvénynyé teremté, — a’ törvények korláti közt eszméit mindenki sajtó útján nyilváníthatja: eltökélém magamat e’jelen értekezést, — melly ámbár a’ tavasi viszonyokra volt számítva, de ollyan lévén, hogy tartalmának tárgyáról még eddig senki sem szólt — kinyomatni. Kinyomatni pedig úgy, miként azt javal megírtam; kihagyván egészen a’ második részét, melly ollyakat tartalmazott, mik a’ múlt hongyülésen úgyis törvényesíttettek; és csak némelly jegyzeteket írtam hozzá, mellyek megkülönböztethetés végett arabs számokkal jegyezvék, a’ csillag alattiak még tavai valának írva. Tartalmazta ugyanis értekezésem: a’ magyar koronás országok státusjogi állását, és az ezekben teendhető okszerű reformot. Minthogy ezek a’ gondviselés különös védpajzsa alatt minden emberi számolást meghiúsító elhatározottsággal, ’s mondhatni rögtönzéssel, — mi a’ rendkívüli időkben máskép nem is lehetett — nagyobb részben megtörténtének; ’s mennyiben még kívánni valók maradtak, azok, az önálló ’s független felelős kormányos a’nép- ([nemzet-) képviseleti alapra állított törvényhozás összeműködésével minden bizonynyal megoldatni fognak. Minthogy, mondom, a’ reformkérdések iránt a’ törvényhozás úgyis gondoskodott, az ezekről szóló értekezést elhagyva, iratomnak csak azon részét adom sajtó alá, melly a’ magyar koronás országok státusjogi állását tárgyazza. Teszem ezt azon okból, mert, mint már mondom, még eddig erről publicistikai iratot nem olvastam. Teszem másodszor azért, mert a’ mennyire sociális éle