Kopcsányi Károly: A Pécsi Jogakadémia multja s jelene. (Pécs, 1897)
Előszó
1872. évi január 5-én 334. sz. a. k. leiratával el is rendelte. Az ezen rendelet folytán 1873-ban megjelent mű (»A magyar királyi jogakadémiák és joglyceumok története. Hivatalos adatok alapján. Pest, 1873.«) azonban legalább a pécsi jogakadémiát tárgyazó néhány lapon (258 sz. 1.) oly csekély adat- és okmányanyagot tartalmaz, hogy általa az ezen intézetet körülvevő homály legkevésbé sem oszlattatott szét. A pécsi akadémia megalapításának 50. évfordulója (1883. évi nove 9.) is jó alkalom lett volna arra, hogy ezen intézet, történetének megírása által eddigi elzárkózottságából kilépve, megkereste s megtalálta volna érintkezését a nyilvánossággal ; a statarium azonban, mely alá intézetünk a megismertetendő 1881. évi »püspöki szabályzattal« helyeztetett, ily vállalkozásnak nem kedvezett. Végre az ezredéves ünnepély, mint sok üdvösre úgy arra is meghozta az alkalmat, hogy intézetünk viszonyai, állapotai valahára a részakaratúságnak és bizalmatlanságnak egyaránt tápot nyújtó homályból a nyilvánosság itélőszéke előtt feltárassanak. A nagyméltóságú m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium ugyanis 1894. évi márczius 31-én 61847/1893. sz. a. a következő rendeletet intézte intézetünk igazgatóságához: »Hazánk ezredéves fennállásának ünneplése alkalmából 1896. Budapest fő- és székvárosban rendezendő országos kiállításon az oktatásügy czéljára építendő csarnok egyik elkülönített részében a hazai felsőbb oktatásügy lesz bemutatva. — A kiállításnak ezen csoportozata részére a kiállítás közoktatásügyi orsz. bizottsága külön programmot dolgozott ki és állapított meg, melyet ·/■ a. küldök meg az igazgatóságnak, elvárván, hogy a felsőoktatásügyi kiállítás minél teljesebb sikeréhez saját hatáskörében lelkes buzgalommal fog hozzájárulni. — Egyúttal felhívom, hogy az e czélból szükséges költségekre nézve pedig részletes javaslatot tegyen.« E magas rendelethez csatolt »az 1896. évi ezredéves orsz. kiállítás felső oktatásügyi alcsoportjának programmjai szerint bemutatandó a felső oktatásügynek és igy a tanintézetnek 1867. óta való fejlődése s mai állapota, de egyúttal a szerzőre bízza, hogy a midőn a tanintézet mai állapotának megértéséhez egyes korábbi intézmények feltárása szükségesnek mutatkozik, azokat is ismertesse. A tanári testületnek consessuális határozata s megbízása alapján hozzáfogtam a pécsi akadémia története megírásához szükséges adatok gyűjtéséhez, ami az okmányanyag szétszórtsága, részben hozzáférhetetlensége miatt és mert az intézetnek irodája, rendszeresen kezelt levéltára nincs, nagy nehézséggel és fáradsággal járt. A hivatalos adatok hiányossága folytán munkámban itt ott észlelhető hézagokat talán szóbeli közlések nyomán pótolhattam volna, de nem tettem, mert csak ügyiratokból és tényekből akartam meríteni. A helyben és a fővárosban levő levél- és könyvtárakban az adatok felkeresése nem csekély költséggel is járt. És mégis midőn mindezen nehézségek leküzdésével és a költségeknek sajátomból történt előlegezésével a munkát elkészítettem, ezek és a szükséglendő nyomdaköltség utalványozása iránt benyújtott kérvényem felterjesztése megtagadtatott, daczára