Medicei Pál - Rosthy Miklós: A' zsidóknak szokási, és szer-tartási (Pécs, 1783)
XVII.§. A' Szombatnak Innepéről
vn(ο) mis·m ξάη megüllettem, és tiszteltem. Erre mondok én: Ditsértessék az isten , a’ fel téged igy megáldot, és érdemessé tett, hogy te illy gazdaggá lennél, így történt a’ dolog ezzel a’ kaculbbal. Ugyan azon levélen olvasuk tovább a’ szombat tiszteletének hasznát e’ képpen : sokt egy időben egy Ember, a remek neve nóí, fif-éjes Mokir Sabbas. Az az: szombat becsullo Jsiosis Ez nem drágállott oha semmit is, valami csak jó a vásáron , t egy piacon találtatott, szombatra bevásártani, es asemmi pénzzen is megvenni, fezváltsképpen nem drágállotta a halakat. Falt ezen W's- nek egy irigy szomszédja, ez igen igen nagy Acír, az: felette gazdag Ember volt, ez sokszor megcsufolta tefejét, és monda néki: Hei Barátom! mi hasznát vesszed, hogy te a szombatot oly igen megbecsülted, azáltal nem lettél te semmivel is gazdagabbá. Én nem becsülam a szombatot annyira, de azért Te náladnál sokkal gazdagabb vagyok. Ama jámbor Josef ezen csipős fiókra nem Jókat figyelmezett, és bízott az Istenben , hogy az Isten az ő ily étén Szent Kölcségit visszatéríti. Falának éppen akkor abban a Fárosban bizonyos Tsillag- nézek, és ég visgálók, mondák azok egykor ennek a' gazdag Embernek: Kedves Barátom ! mit basztull néked , hogy te olly igen gazdag vagy, de még sim merfiz valami jó halat pénzedre enni s mi ay planétákból ki-néztük hogy a’ te minden javad, és nagy gazdagságod a’ Jósef Mokir Sabbas kezére jut, a’ ki a’ maga pénzére szombaton jó falatokat ésszik. Ez d. gazdag Ember a’ Tsillag-nézőknek szavait szívére vévén, minden javát, es birtokát eladta, es különbb - külbenbb-féle drága köveket , e’s gyöngyöket vásárlót azon ad pénzen, es ezekket mind belécsinálá egy kalapkötő finórba , e’ ezekkel más országba akart menni, hogy az o java Jófejre ne szállana . Négyen azért d tengeren által, és mikor éppen d tenger-R 3 nek