Borászati Lapok – 2. évfolyam – 1875.
1875-07-10 / 13. sz
Budapest, 1875. julius 10. II. szám, II. évfolyam. BORÁSZATI LAPOK. Megjelennek minden hó 10-én és 25-én legalább másfél tömött íven. HIRDKl I3I.T II—l|l—3|l" 1—1S|1—1811—24 számokat utánpótoljuk. Szerkesztő: Dr. Entz Ferencz, budai vincze er képezte, hova a kéziratok és egyéb a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Légrády testvérek Budapest, nádor utcza 6. sz., hova az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek díjai, reclamációk intézendők. Egész évre 3 frt, mely egyszerre fizetendő. Évközben belépő előfizetőknek az addig megjelent Kiadóhivatal: Előfizetési dij: szemhirdetéskor /16 y,8 2/16 Vlfi frt|kr frt kr] frtkr frt kr frt kr frt|kr lap 14 — 36 — 701— 120 — 160 — 2001— 1 7 — 18 — 35—160 — 80 — 100 — 3 30 9 — 17 50 30 — 40 — 50 — 1 75 4 25 8 75 15 — 20 — 25 — 31 — 90 4 50 4 40 7 50 10 — 12)60 Minden hirdetésért 30 bélyegdij. Tárlata azon vésznek, mely az orsz. magy. gazd. egylet budai szőlő- és gyümölcs-telepeit érte. Ugy látszott, mintha a folytonos szárazsági és a májusi fagyok, melyek már több évektől fogva majdnem rendszeres következetességgel az egész tenyészetet, s nevezetesen szőlőink erejét kimerítették, az 1875-ik évben határukat feltalálták volna. Tartós és országos esők előzték meg a telet, mely hóban szinte gazdagabb volt, s a szokottnál tartósabb is. Azt gondoltuk már, hogy vége sem lesz a télnek, mely egész májusig tette a fűtést szükségessé. Buda vidékének egész tenyészete, mintha újból megfejelték volna, régóta nem tapasztalt bujasággal fejtette ki május közepe táján szépsé jgeit, s költötte fel bennünk a hitet és reményt, hogy a régi jó termékeny idők felújuló ciklusá- nak küszöbén állunk. Álltunk is azon , de beljebb nem bocsátottak az igéret földjére! Májusban és június elején oly napok voltak, mint a milyeneknél Ádám apánk sem élhetett szebbeket a paradicsomban, és a hosszú tél bé- s kóiból valahára felszabadult természet sietett szökdelve kitárni gazdaságát s ezer alakú reménybimbóit. Szebben, gazdagabban soha sem virágoztak még a fák; sebesebben soha sem nőtt még a szőlő mint az idén, s habár csak későn indulhatott meg, mégis nagyobb volt már vesszeje június közepe táján, mint a múlt évben szüretkor; s a tápnedvek bőségében és a 30 fokot meghaladó napsugarak fényében fürdő szőlőtőke megunta valahára a meddőséget, melyet az idők mostohasága reá erőltetett, s kamatostul készült kipótolni a multak mulasztásait, és veszteségeit; a sokat igérő kedves látmányon szinte felüdült ismét a szegény szőlős gazdának tört reménye. De nemcsak a szőlő vesszeje nőtt szemlátomást, hanem a tőkéken pompázott gazdag termés is, mely ugy mint máskor június közepe táján végezte be virágzását, a lehető legkedvezőbb időben s igy szerencsés eredménnyel is. A legkisebb csapodár-fajok sasfehér, vörös dinka, kis fehér stb. nem ígértek az idén gazdájuknak többet, mint amennyit meg is tartottak, arasztnyi hosszúságu és sűrü szemű fejek kandikáltak ki rajtuk a dús lombozatból. Csak a hordók nagy ára képezte már a gazdának egyedüli gondját! De bezzeg nincs ma ezen hordókra szüksége a budai embernek, mert minden büszke reményeknek és gazdag kilátásoknak véget vetett rövid idő alatt az ítélet napjának egy kis töredéke. S ezen ítéletnap virradt ránk június 26-án. Afrikai hőség uralgott már több napok óta; a vész napján a déli órákban megközelítette a 31. fokot napon. Délután gyanús felhők kezdék elborítani a láthatárt, s 7 óra tájban csendes meleg eső előzte meg a bekövetkezett katasztrófát, melynek leírására e helyütt csak annyira szorítkozom, a mennyire az az orsz. magy. gazd. egylet budai birtokait érintette s pusztította. Hogy pedig megérthető legyen, hogy a végelpusztulást mikép kerühettük el mi, kik épen a hegyekről leáradó víztömeg mentében fekszünk, legyen szabad egy kis topographiai leírásnak helyet adni.