Borászati Lapok – 20. évfolyam – 1888.

1888-01-07 / 1. sz

2. szám, 20-ik évfolyam­­ számot is, melynek azonban olyannak kell lenni, hogy általa a szőlőben kár ne történ­jék. Nem tanácsos az ekét szilárdan a vonó­szerszámmal összekapcsolni, hanem a kettőt lánczczal összekötni. A közvetlen összeköttetés folytán ugyanis az állat legcsekélyebb moz­gással az ekét is magával rántja, s nemcsak a vezető által biztosan nem irányozható, de könnyen kárt is okozhat. 1-80 ábra. A fogatos eszközök, melyek a szőlőmíve­lésnél alkalmazásba jöhetnek, nagyon külön­bözők és a velők elérendő czélhoz képest vá­lasztandók meg, így más eke kell a fedéshez, más a nyitáshoz; nem lehet az émlített ekék­kel a talaj porbanyitását és a gyomirtást vé­gezni. Már­pedig, ha mindenik czél eléréséhez külön-külön ekét kívánnánk alkalmazni, ezek beszerzése bizonyára nem csekély költséget igényelne, ezért tehát ezúttal oly ekét kívá­nunk bemutatni, melynek gerendelyére az egyetemes eke szerelvényei a kívánalomhoz képest alkalmazhatók. 2-ik ábra. A tulajdonképeni szőlőekét 2-ik ábránk­ban mutatjuk be, ez volna hivatva a mély kapálást helyettesíteni. Oly szőlőkben, hol a sorok távolsága egy méter, kétszeri szántással a sorközök megmívelhetők, ellenben 120 centi­méteres távolságú sorok teljes megmíveléséhez, az ekével háromszor kell a sorközökön végig szántanunk. Ez eke a talajt mintegy 20—25 centiméter mélyen szántja meg. Főkelléke a szőlőekének, hogy egészben véve, nevezetesen pedig a gerendely, lehetőleg rövid legyen, hogy a fordulás kis helyen történhessék meg. Más­részről az ekeszarvaknak nem szabad egymás­tól elállóknak lenni, nehogy ezekkel a szőlő­ben kárt okozzunk. Épen azért ma már ter­jedni kezdenek az egyszarvú ekék, melyekkel kárt tenni készakarva sem lehet, de vezetésök gyakorlott és ügyes kezet igényel. 3-ik ábra. A most ismertetett eke szerelvényeit a 3-ik ábránkban mutatjuk be, melyen az a jegy­gyel ellátott barázdás eketestnek, az eke gerendelyére való reáerősitésével előttünk van egy kitűnő fedőeke, mely 45 centiméter széles barázdát mivel és vele minden sorközben a föld kétszeri kerüléssel a tőkékhez bakhátként szántatik. Ugyancsak használhatjuk ezen sze­relvényt a nyitáshoz is, a midőn a tőkéktől a földet a sorközök közé szántjuk bakhátra. Sok helyen a fedéshez két, egyaránt ellentétes kormánylemezzel ellátott ekét alkalmaznak, ez azonban nem oly czélszerű, mint az itt ismer­tetett kétbarázdás eke. A két kormánylemezes ekével ugyanis a fedés úgy történik, hogy a sorközök földje egyszeri szántással jobbra-balra a tőkékhez szántatik, de épen ezért tökéletle­nül s az igavonó állat nagy igénybevételével, mely esetek egyike sem jön elő a most ismer­tetett fedő és nyitó kétbarázdás ekénél. Lehet alkalmaznunk e czélra egy eketestet is, melyet a 3-ik ábra a jegy feletti szerelvény tüntet fel, de ezzel oly tökéletes munkát végezni, mint a két barázdás ekével, természetesen nem lehet. A 3-ik ábrán feltüntetett többi szerelvé­nyek, melyek közül egy az ekével kapcsolato­san mutattatik be, a talaj megporhanyitására és a gyom­irtására szolgálnak. Egy a talaj porhanyitására, ugyancsak az első ábrában be­mutatott eke szerelvényeként szolgáló eszközt (extirpatort) mutat be 4-ik ábránk, mely egy­szeri szántással az egész sorközt teljesen meg­porbanyitja, s a talaj lazítására igen alkalmas. A talaj mélyebb meglazítására szolgál az 5-ik ábrában bemutatott fogas extirpátor, melybe több erős és kissé előre hajló éles vasfog van erősítve, melyek mintegy 20—30 centiméter mélyen hatolnak a földbe. A készü­lék úgy van szerkesztve, hogy a sorok távol­ságához képest keskenyebbre és szélesebbre von­ható. A tőkéknek a sorban természetesen egy vonalban kell lenniök, mert ott, a­hol imitt­atott tőkék kiállanak, nehéz vagy egyátalán nem lehet ezen ekét alkalmazni. A talaj legfelső rétegének megmívelésére, tulajdonképen a gyom kiirtására az úgyneve­zett lókapák szolgálnak; ilyet mutatunk be 6-ik ábránkban. A czélhoz képest ezen eke, hogy a gyom gyökerestül kivágassák, elég ha 10 centiméter mélységre hatol. Ezen készülék czéljának igen megfelel és vele a tőkéhez egé­szen közel hatolhatunk a nélkül, hogy azokban kárt tennénk. Végül a 7-ik ábra egy oly eszközt mutat be, melyen a porhanyitó vasfogak és a gyom­irtó lókapák egy­ikén vannak szerkesztve, s egy és ugyanazon időben ugy a porhanyitást, valamint a gyomirtást végzik. Hogy a bemutatott fogatos­ eszközök me­lyike alkalmaztassák, az a helyi viszonyoktól, nevezetesen pedig a talajtól függ, hogy pedig mikor használtassák, a gazda józan ítéletétől. Mindenesetre ott, a­hol a fogatos eszközök alkalmazásának lehetősége meg van, nagy hiba volna, a sokkal drágább kézi erőt venni igénybe, a­mire nézve egyébiránt e közlemény elején is volt szerencsém bővebben utalni. Végül megjegyzem, hogy az első ábrában bemutatott ekét, valamint annak szerelvényeit Lack Rudolf gépgyáros képviseleténél, Buda­pest, váczi­ körút 36. sz alatt lehet beszerezni. A porbanyitó és gyomirtó eszközök a meg­rendeléshez képest különböző alakban készít­hetnek. Engelbrecht: A szőlőtrágyázásról* A szőlő trágyázásánál mindenekelőtt azzal kell tisztába jönnünk, hogy mikor trágyázzunk ? Némely szőlősgazda ugyanis őszszel, mások télen, ismét mások meg tavaszszal trágyázzák szőlőiket. Az őszi trágyázásnak az a hátránya van, hogy a tél fagyát visszatartván a gyökerektől, a tőke tavaszszal korán indulván rügyezés­ és virágzásnak, a májusi fagyok könnyen tönkre tehetik az egész termést. Előnye ellenben az, hogy az eső és hólé, tár­sulva a talaj és a korhadás folytán származó hővel, siettetik a trágya vegyi felbomlását s igy a gyökerek a nedvkeringés megindulásakor bőven táplálkozhatván, már az első évben bő termést adhatnak , ha a májusi fagyok elmaradnak. A tavaszi trágyázásnak az az előnye, hogy több ideig tartván vissza a föld fagyát, a rügyezés és virágzás ennek következtében későbben áll be s a májusi fagyok ellen védve van. Hátránya ellenben az, hogy kevesebb nedves­séget kapván, a korhadás s illetőleg az áthasonlható állapotba való jutás hosszabb ideig tart s az első évi termés csekélyebb lesz, mint az őszi trágyázásnál. De ez nem határozhat, mivel a következő év termése pótolja az első év veszteségét. A téli trágyázás szintén ezen szempontok alá esnék, ha a hó és fagy nem gátolnák a trágyát a tőke gyökereihez rakni. s Legczélszerűbb tehát februárban trágyázni a tőlét, mikor a hó már elolvadt, de a föld fagya még nem ment egészen ki. A második kérdés az, hogyan trágyázzuk a szőlőt ? Sokan a trágyát a föld felületén teregetik el a tőkék körül. Mások meg lyukakat fúrnak és azokba töltik a trágyát. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a trá­gyázás ezen módja nagyon kezdetleges és józan eszű gazdának nem ajánlható. Az okszerű trágyázásnak, mely a czélnak igazán megfeleljen s e mellett a szőlőtő messze elágazó gyökereinek a tápanyag beszerzését könnyűvé tegye, ugy kell történnie, hogy a gyökérzet minden egyes részéhez jusson trágya. Ez pedig az említett mód­szernél nem lehetséges. Akkor sem lehetséges, ha az egyes tőkéket körülássuk és a gödörbe rakjuk a trágyát. Mivel a tőkék gyökerei egymásba fonódnak, természetes, hogy egyik a másiktól igyekszik a táp­lálékot elvonni s ez az erősebbiknek sikerül is. (Létért való küzdelem.) Hogy ez által a gyengébb gyökerek el ne pusztuljanak s hogy az összes gyökérzet kellőképen táplálkozhassék, kell, hogy a megtrágyázandó tőkék töveiről s a tőkék közeiből a földet kiássuk és az igy készült árokba hányjuk a trágyát, melyet egyenletesen elteregetünk s aztán a kihányt földdel betakar­juk. Az igaz, hogy ez egy kicsit fáradságos munka, de ha figyelembe veszszük, hogy csakis ily módon nyujthatunk az összes györs­érzetnek elegendő táplá­lékot, s hogy a földet igy megforgatván, a hó, levegő, napsugár s csapadékoknak hozzáférhetőbbé teszszük s a talaj termékenységét így is fokozzuk , akkor a fáradság szóba sem jöhet, mert ezen eljá­rással biztosítván a jó termést, a fáradság és költség busásan megtérül a termés mennyisége és minősége árában. Trágyának legjobb a fél­ érett marha­trágya, melynek tápértékét nagyon fokozhatjuk az által, ha a szőlő zöld metszéseit közé rétegezzük. Egyáltalában véve kitűnő szőlőtrágyát nyerünk, ha mindazon hulladékokat, melyek a szőlőből kikerül­nek, a marhatrágya közé keverjük s addig hagyjuk ott, mig el nem korhadnak. * A trágyázásról, mint a szőlőnek e fontos munkájáról, a hányszor csak alkalmunk van, annyi­szor fogunk megemlékezni. Ez okból hozzuk a „Pesti Hirlap" legközelebbi számában megjelent ezen figyel­met érdemlő közleményt. 4-ik ábra. 5-ik ábra. 6-ik ábra. 7-ik ábra. ló 1888. január 14.

Next