Borászati Lapok – 33. évfolyam – 1901. 27-52. sz.
1901-07-07 / 27. sz
mw' wmm'^'w' ^rw?**? 27. SZÁM. 33-IK ÉVFOLYAM. „Ami az élettartamra vonatkozó részt illeti, azt senki sem vonja egy perezre sem kétségbe, hogy a szeszes italokkal való mértéktelen visszaélés idő előtti vénülést okoz, számos betegséget idéz elő, vagy arra hajlamosít. Tetemesen befolyásolja a hosszú életkort". „Az iszákosság korra való tekintet nélkül mindenkire káros, gyermekekre azonban sokkal károsabb, mert gyengébb szervezetüknél s gyomruk könnyebb és gyorsabb felszívó képességénél fogva már igen kis mennyiségű szesz is korán okoz mérgezési tüneteket." „A pálinkával visszaélők halandósága nagyobb mint azoké, akik sörrel élnek vissza, azok halandósága pedig még nagyobb, akik a pálinka mellett még sörrel is mértéktelenkednek." Parkes szerint a mértékletes ember valószínű élettartama 20 éves korában még 442, 30 éves korában még 36'6. A mértéktelen ember élettartama 20 éves korában még 15'6, 30 éves korában 13*8 és így tovább. Az „United Kingdom Temperance and General provident Institution" megfigyelései szerint egész 60 éves korig van kiszámítva. „A hosszú élet alapfeltétele mértékletesség az ételben és italban, tisztaság mindkettőben, e mellett tisztaság még a ruházatban, lakásban (levegőben), nincs mit félni a betegségtől." „A bove majori discitarare minor!" A családban a családfőnek kell jó példával előre menni. A családban a családfőtől tanulnak a család tagjai és hozzátartozói jót rosszat egyaránt. A példa vonz, a példa ragad, legyen az jó avagy rossz. Ha a családfő józan, gondos, takarékos, munkás, rendszerető, olyanok lesznek rendszerint a család tagjai is. Aki felcseperedésétől kezdve emberkoráig ezen keretben mozog, ezen keretben nő fel, emberkedik meg, ezen keretben kérgesedik meg munkától a tenyere, ezen keretben vagy keretből lesz szellemi munkássá s lép ki az emberi nagy társadalomba. Rend, takarékosság, munkásság, szorgalom a mértékletességhez tartoznak s vagyonosodást vonnak maguk után. Ha ezt megszokják a család tagjai s látják azt, hogy boldogulnak, vagyonosodnak, a vagyonosodásban évről-évre észrevehetően, sőt szemlátomást gyarapodnak, ekkor a mértékletességben még megtartóbbak. A fentebbiek rövid tartalma ezek szerint a következő: A borfogyasztás emelhető volna a fogyasztási adó leszállítása, kiválóan jó és tiszta árunak termelése és forgalomba hozatala, a borkimérők által hamisítatlan árunak mérése s végül a vagyonosodás emelkedése által. Hogy pediglen az emelkedő borfogyasztás ne legyen egyúttal előmozdítója az iszákosságnak, az egyedül a mértékletesség és takarékosság által érhető el. Van-e befolyása a viharára,vitásnak az esőzés eloszlására ? (Irta: Raum Oszkár, a m. kir. orsz. meteor, intézet I-fő asszisztense.) Budapest, július 2-án. Az ország különböző részein mindjobban és mindsűrűbben felhangzik az a panasz, mintha az idei szárazságnak okozója a viharágyukkal megszállott jégeső ellen védekező telepek lennének, amelyek esetről-esetre akcióba lépve a közeledő esőfelhőket szétlövik, vagy pedig azokat a telepről elkergetik. Midőn 1. évi junius hó 21-én a Zemplénvármegyei mezőgazdasági egyesület gróf Andrássy Sándor elnöklete alatt ülésezett, ezen ülés programmjának egyik pontját a viharágyuzás is képezte, mely alkalommal egyebek kö£t a gazdasági egyesület elnöke azon kérdést intézte hozzám, hogy nyilatkozzam az iránt, vájjon a nagyobb területen eszközölt viharágyúzásnak van-e befolyása az országszerte észlelt kisebb vagy nagyobb mérvű szárazságra ? A feltett kérdésről értekezve kinyilvánítottam azon nézetemet, hogy a nép közt elterjedt ezen hiedelem minden észszerű alapot nélkülöz, de egyszersmind ígéretemet adtam, hogy e lapok hasábjain mielőbb bővebben és szakszerűen fogok nyilatkozni. Az ország különböző vidékein egész általánosságban észlelt csapadékhiány előjeleit már kora tavaszszal észlelhettük és pedig különösen április havában, midőn az uralgó időjárási helyzettel kapcsolatosan ezen hónapban egyrészt a dunántúli megyékben, mégpedig Pozsonytól a Dráva torkolatáig, másrészt a Nagy-Magyar-Alföld északi részén a csapadék havi mennyisége pontos meteorológiai észlelések alapján az 50 millimétert sem érte el, holott a normális években a 25 évi átlag 65—80 milliméter közt ingadozik. Növelte a szárazságot az a körülmény is, hogy nevezett vidékeken a téli hótakaró sem volt tetemes és a hazai olvadások alkalmával a föld első és legintenzívebb utaztatását nélkülözte. Nagyon természetes, hogy ezen körülmény folytán a víz hiánya éppen a vegetáció kezdő stádiumában, különösen a gabonaféléknél igen érezhető volt, amennyiben az igen élénk nedvkeringéssel egybekötött transpiráció ezen időszakban a legerőteljesebb és mindinkább szűnik, minél jobban közeledik az az érlelés stádiumához. Az április hóban oly aránytalanul megoszló esőzést a május hónapi rendellenes csapadék eloszlása követte és pedig akként, hogy míg zivatarral járó sebes és kártékony esőzések Debreczen vidékén voltak és egy keskeny sávon Kolozs megyéből délnyugatra Krassó-Szörény megye közepéig, addig az ország egyéb kulturvidékei 10—65 milliméterrel kevesebb esőt kaptak a sok évi átlagosnál. Az esőzés csökkenése azonban június hóban érte el tetőpontját s ahelyett, hogy ezen hónapban a csapadék maximumát érte volna el, mint az a normális években megtörténik, annak ez idén éppen az ellenkezője volt konstatálható. Ha azonban az ez idei szárazságnak okát kutatjuk, azt korántsem a jégverés elleni védekezéshez alkalmazott viharágyúzásban fogjuk feltalálni, hanem igenis azon nagyobb szabású légáramlásokban, melyek nemcsak a hazai, hanem egyátalán véve kontinensünk időjárási viszonyait elsősorban befolyásolják s annak megadják mintegy a jellegét. Napjainkig az idei nyár időjárására főbb vonásaiban a leghosszabb időtartamokon át az észak vagy észak-nyugati anticyklonok és makacs délkeleti depressziók ütötték bélyegét. Az anticyklonok vagy maximumok ugyanis oly területek, ahol a légnyomás legmagasabban áll, míg barometrikus depressziók helyein a légnyomás a legalacsonyabb. Hazánk időjárása legtöbbnyire e két szélsőség határában feküdt, minek következtében az esőzések már tavasz óta igen aránytalanul oszlottak meg és csaknem kizárólag zivatarokkal jártak, helyenként intenzív jégesővel, vagy pedig viharos széllel egybekötött felhőszakadásokkal. De maguk ezek a zivatarok sem terjeszkedhettek ki nagyobb területekre, hanem az ország különböző részein szigetcsoportokat képezve inkább csak lokális jelleggel bírtak. Az ország geográfiai fekvésénél fogva, termékenyítő, azaz a mezőgazdaságra nézve jótékony hatású esőket az Adria felől kapja és pedig főleg akkor, ha Olaszország felett jelentékenyebb alacsonyabb légnyomás — barometrikus depressszió — fejlődött ki. Ez esetben nyugat felől általános erősebb borulat mutatkozik és ugyanazon irányból szép, lassú esőzés indul meg, útját az országon át keletnek véve. Az olaszországi depressziók azonban már SS? I ,M,II I IIIIJIIM I JITWILPP^TOITI'IJLLFLJH'.L'.'JU.IJ!_ 1001. július hó 7. 1899 évi nyár óta mindinkább rosszabbak lettek, s ami keletkező félben mutatkozott is, ott helyben vesztegelve fejlődött vissza és semmikép sem érvényesülhetett csapadékviszonyaink kedvezőbb eloszlására, sem a menyiséget sem a területi nagyságot illetőleg. Hogy Olaszország felett a depressziók az utóbbi években mindinkább ritkábbak lettek, első pillanatra arra engedne következtetni, hogy a felső-olaszországi számos viharágyú-telepek ennek okozói. E tekintetben ismét egész nyugodtak lehetünk, amennyiben már két év óta Rizzo és Potechino mint a római meteorológiai intézet kiküldött tisztviselői pontos meteorológiai műszerekkel kétségkívül bebizonyították, hogy a legerősebb lövöldözés semmiképen sem befolyásolja a légköri nyomás eloszlását, vagyis az általános légáramlásokat műután meg nem változtatja. A csapadéknak ilyetén képen való eloszlása hazánkban épenséggel nem mondható ritkának, mert Magyarország a tengeri és a szárazföldi klíma határvonalain fekszik Európában. Míg ilyen területek a mezőgazdaság legkülönfélébb ágait kultiválhatják éppen az adott kedvező klimatológiai viszonyoknak megfelelően, addig hátránya abban nyilvánul, hogy már csekélyebb klimatológiai rendellenességekkor sokat szenvednek a szélsőségek közt csapongó viszonyok miatt. Száraz vagy szárazabb periódusokkal az ország különböző részein különösen az utóbbi 40 év óta gyakrabban találkozunk. Ilyen nagymérvű szárazság, amely csaknem éhínséggel fenyegette az ország népét, az 1863. és részben még a 64. és 65-ös évek, amidőn különösen 63-ban országszerte 56 napon keresztül az idő meleg, derült, száraz és csendes volt. Erős esőhiányra emlékeztetnek az 1883— 1888-ig terjedő nyarak csapadékhiánya, mely azonban csak részlegesen mutatkozott az ország egyes vidékein. Csapadékban Európaszerte igen szegény volt az 1893. év tavasza, midőn takarmány hiánya miatt, különösen az állattenyésztést űző nemzeteknél a legintenzívebb rétmivelés daczára, már a kétségbeesés hangja szólalt meg. Mindezek numerikus adatok, pontos esőmérések alapján határoztattak meg, amelyekből a subjektivitás teljesen ki van zárva. De utóvégre vessünk egy visszapillantást rég elmúlt évszázadokra és olvasgassuk és közöljük a néppel azokat a régi magyar gazdasági és időjárási följegyzéseket, amelyeket például Czegei Vass György 1683—1705-ig, utána pedig fia László 1714—1737-ig összegyűjtött. Mennyi szárazság volt akkor is, íme egykét példa az eredeti feljegyzésekből: 1704: „Mind Magyarországban, mind Erdélyben felettébb nagy szárazság volt, mely miatt semmi tavaszgabona, de fű sem lött, hogy szénát csinálhattunk volna kivált Erdélyben az Mezőségen; sőt buza sem lett, ugy hogy a Mezőségnek sem búzája sem szénája nem lett, félő is, hogy egészben el ne pusztuljon." 1714 : „Szűk esztendő volt, mert az gabonának bővsége igen ritka helyt volt az eleintén való nagy szárazságoknak miatta; hasonlóképen az bornak bővsége is igen ritka helyt találtatott." (Magyar Tud. Akadémia, Magyar Történelmi Emlékek XXXV. kötet 1896.). Lám! Az imént felsorolt szárazságoknak oka a viharágyuzás bizonyára nem lehetett, mert akkor — legalább hazánkban — még sehol, egyetlen egy légörvény-gyűrű sem zavarta meg a felhőket veszteglésükben vagy tovahaladásukban. Keressük tehát tovább a hosszabb ideig tartó szárazságokat. Az egyszer beállott esőhiánynak káros következménye főleg abban nyilvánul, hogy a talaj és minden, ami a talaj felett van, hegycsoportok, kőzetek, épületek, maga az egész vegetáczió, különösen az erdők gazdag lombja