Borászati Lapok – 35. évfolyam – 1903. 27-52. sz.

1903-07-05 / 27. sz

26. SZÁM. 35-IK ÉVFOLYAM. Gyümölcsfa — mi tagadás benne — nem való a szőlőbe, és bármennyire szeretjük is gyer­mekeinket, kiknek számára a telepet leginkább óhajtottuk teremteni, le kell mondanunk az ém­lített dupla gazdaságról, mely nálunk be nem vált, czélra nem vezet és mindkét kultúrát nagymérvben veszélyezteti. A szőlőnek, — mint délvidéki növénynek — legelső és legfőbb életfeltételét nemcsak a talaj képezi, hanem a meleg és napsugár. Enélkül sem tőke, sem vessző, sem pedig virágzás nem létezik, tehát termés sem kép­zelhető. Figyeljünk csak egy kissé, hogyan állnak ezen utóbbi viszonyok a hol szőlő és gyümölcsfa egymás mellett kapott fekhelyet. A fa beárnyékolja a szőlőt, viszont pedig a szőlőültetvény a gyümölcsfa körüli földet, vagyis más szóval: egyik elvonja a másikától a mele­gítő napsugarat. Gyümölcsfáink megélhetése is megköveteli a napsugarat, de a szőlő ezt épen nem tudja mellőzni és nélkülözni, miért is nem indokolatlan az ismert közmondás, hogy a szőlő csupán a görbe munkásember árnyékát tűri maga mellett. A törpe fa t. i. csak törzsében törpe, míg koronája teljesen kifejlődik, akár egy má­sik fáé, de különösen ilyen helyen, a­hol a gyökérzet földben áll. Itt tehát semmit nem változott az a tény, melytől óvakodni akar­tunk volna, mert a törzsek által okozott árnyék kisebbülése alig számbavehető. Változatlanul beárnyékolt tehát a nap nagyobb részén át, fa alja és a szőlő, lehetetlen itt földoxidálás és anyagcsere, mely tényezője minden sejt fejlő­désének és végeredményben olyan fejlődési zavarokkal kell találkoznunk, melyek minden czélirányos tenyésztést lehetetlenné tesznek. A táblák körüli utak egyébnek sem te­kinthetők, mint teleppazarolásnak, és ha ezen kiaknázatlan területet egy helyen alkalmazná az illető gyümölcsészeti czélokra, üdvös meg­oldást nyerne az egész ügy, mely így bizony semmi reménynyel sem kecsegtetheti a téves nézetű termelőt. Észszerű szőlészet és ugyanilyen gyü­mölcstermelés el nem képzelhető egy helyen és a két növényspec­ies egymás mellett lételé­vel. Számítsuk tehát ridegen, minő eredményt várhat ezen eljárás, akkor látni fogjuk, a kez­deményezés helytelen mivoltát. Az út hasznavehetetlen terület, a gyü­mölcsfa nem terem, a közvetlen mellette levő beárnyékolt szőlő szinte nem teremhet, mégis meg kell munkálni és trágyázni, hogy ki ne haljon. Mindennek beszerzése és megmunkál­tatása pedig sok pénzbe kerül, mely összegnek kamataitól is elesünk a hiányzó terméssel együtt. Most már az kérdezném : mire való tehát ezen gyümölcsfaültetvény, ha hasznot nem hoz, de szembetűnő kárt okoz ? Talán csupa szépítészeti szempontból foglaljon helyet és terhelje évente erszényünket ? Ha, tegyük fel, minden anyagi vesz­teségnek daczára, mégis találkozna olyan egyén, ki mindezzel megbarátkozik, ha kedvencz eszméjét teljesülni látja ; ennek óhajtom tud­tára adni, hogy minden gyümölcsfa, kivétel­nélkül, akár magvas akár csontár vagy koppan­csos, állandó raktára a rovarvilágnak, mely veszély iránt a szőlőtermelőnek nem szabad közömbösséget tanúsítani. Nagyon megszokta lepni a bogár és lepkesereg a gyümölcsfát, ha valami kiváló gondozásban nem részesül és ezek között a rovarok között van akárhány, melytől a szőlőtermelőnek is kell ám félni, mert szőlőjét is bántja. Igy pl. az ormányosok között találunk mi számtalan kártékony rovart, mely a szőlőnek is ártalmas, mint a többi között az : „Eszelény", Rhynchophora betuletti, mely első szaporodását ugyan a körtefán fejezi be, de másodikkal a szőlőtőkére hurczolkodik. Ha tehát szőlőnk mellé gyümölcsfát ülte­tünk, legyünk ujabb és ujabb irtási és védeke­zési munkálatokra elkészülve, mert úgyszólván szántszándékosan plántáljuk a veszélyt terü­letünkre. Ehhez jön meg a gyümölcsfának azon sajátságos tulajdona, hogy nagyon hajlandó a gombavilágnak térhelyet adni, mely nevezete­sen akkor lepi el rendkívülien, ha valamely olda­lon nincsen fejlődési egyensúlyban. , Végre meg kell jegyeznem, hogy a szőlő­ben álló fáknak gondozásáról nem szívesen gondoskodik minden vinczellér, kinek ezek rendszerint útjában állanak. Ezek után el vagyok rá készülve, misze­szeint szemrehányóan kiálltanak fel . No de végre mégis csak kell helyet szorítani a gyümölcsfáknak, mert reájuk szükségem van a háztartás végett. Ám belátom most, hogy nem állhatnak a tőke mellett, de itt nincs gyümölcs­piac, sem kofa, tehát valahol csak kell nekik is helyet szorítani! Szó sincs róla, ez aposztrofálás indokolt és természetesnek találom a felháborodást is, kivált ha az említett fák már a tőke mellett ékeskednének, de azért csak fenn kell tartanom azt a nézetemet mely ellenséges lábon áll a pomológiai űté­sével a szőlő területén. A­mennyiben tehát ez így lehetetlen, valami elfogadható kibúvóra kell gondolnunk, mely bennünket kielégít, a szob­kultúrával pedig össszeegyeztethető. Én a redőtenyésztésre gondolok, mint egyetlen módra, mely e helyen alkalmazható. Elkerített külön területen, talán a ház közvetlen közelében és a szőlő felett ültethetünk mi ilyen gyümölcsfákat, sőt a családház falait is felhasz­nálhatjuk hasonló czélokra és ha ügyesen manipulálunk, az alkalmazott fajok megválasz­tásánál pedig tervszerűst járunk el, olyan gyümölcsösre teszünk szert, mely a szőlő­idé­nyen kívül minden időszakra szolgál csemegét a kedvenczeinknek, feltéve, hogy fáinkat kellő ápolásban és gondviselésben fogjuk részesíteni. Az ilyen gyümölcsös könnyen áttekinthető és kezelhető és nem hagy kívánnivalót termés tekintetében. Ezenkívül még olyan előnyökkel is bír, a­milyent másféle rendszernél nem nagyon érhetünk el. Így például sokkal nagyobb és szebb, de finomabb is lesz a redőfán termett gyümölcs, mert a termő rügyek ellenőrzése kezünkben van. Melegen ajánlhatom tehát a redőrendszerű gyümölcsöst a lakház mellett és biztos vagyok benne, miszerint mindenki hálás lesz érte, ha tanácsomat elfogadja. Ha azonban valaki épen nem tudna ezzel a kultúrával meg­barátkozni, mert ellensége a sok babramunká­nak, az ültessen bokoralakú gyümölcsfát, mint amilyent ma Németországban szeretnek tenyész­teni és én bízom benne, hogy ezzel is meg fog elégedni, mert az is hasonló eredményre vezet, habár az előbb említett szerintem sok tekintetben előnyösebb. Azok pedig, kik kíváncsiak reá, miért nem lehet minálunk olasz lugastenyésztést alkal­mazni, vegyék tudomásul, miszerint ennek egyetlen oka a klíma. A középtengeri félszige­teken egész más klimatikus viszonyok uralkod­nak és itt mindent lehet. A forró éghajlat maga, az enyhe telek és a vízpárával telt levegő, mely állandóan felújul, a tengerről fuvó szelek által, végre az évszázadokon keresztül megmunkált talaj, mind egyben hang­zólag protezsálják a lugasrendszert gyümölcsfán, bár arról sem szabad megfelejtkeznünk, hogy ezek a szőlőtőkék Isten tudja­ hány éves európai tőkék. Ezzel befejeztem ez ügyről való fejtege­tést és ha egy kívánságom volna csak az lehetne, hogy mennél többen olvasnák e czikket mielőtt szőlőjükben épül a családház, akkor biztos vagyok benne, hogy kevesebb csalódás és vagyonveszteség fordulna elő ezen a réven, mint eddig. Félre tehát a gyümölcscsemetével a tőke mellől, hová nem való egyéb, mint tőke, tőke és tőke! 4«9 19^3. junius hó 28. Milyen tőketávolságra ültessünk ? iii. (Válasz a „Borászati Lapok" .Milyen tőketávolságra ül­tessük szőlőtőkéinket" czimü czikkére.) Irta: Hirschl Antal. Gyöngyös, július 1. Szükségesnek tartom e kérdéshez azér hozzászólni, mert Biró Géza, az ő czikkébe reám czélzott azon megjegyzésével, hog egy jó barátjának eszébe jutott a visonta szőlőtelep részvénytársaság igazgatóságát arra birni, hogy a 140—120 tőke- és sortávolságta térjenek el és sűrítsenek a 140 cm. sortávol­ság közé. Noha czikkében nevemet nem em­líti, de itt vidékünkön mindenki tudja, aki egy­általán a szőlészet iránt érdeklődik, hogy ő­voltam az, mint részvényes, aki a sűrítés ajánlotta, de nem mint Biró állítja, a 140 cm. sor közé, hanem ötös kötésben. Ez okból tehát szó nélkül az ő felszólalását nem hagyhatom. Harmincz éve, hogy foglalkozom szőlők­kel, továbbá az elsők között voltam, aki a filloxera által elpusztított szőlőmet felújítottam, sőt azóta a visontai határban 16 kat. holdat telepítettem is, mondhatom, hogy sok tan­dijamba is került. Biró Géza a visontai szőlőtelepet 1898. és 1899-ben telepítette és amint állítja, nagy nehezen birta az amúgy is hátrányosan nagy­számú igazgatóságot a 140—120 cm. távol­sággal való ültetésre rábírni. Na most lássuk, mit szüreteltek? A szőlőtelepen számbavehető szüret már 1901. és 1902. évben volt. 1901-ben szüreteltek (mérleg szerint) 88 kat. holdon 1900 métermázsát, 1902. évben 1325/i­oo kat. holdon 3547 métermázsát. Tehát 1901-ben kat. holdanként 2158/ioo mmázsát és 1902-ben kat. holdanként 2615/ioo mmázsát; meg­jegyzendő, hogy az utóbbi év nálunk is a leg­jobb bortermő évek közé sorozható, mennyi­ségileg minden egyes tőkén nagy termés volt. Nézzünk most már kisgazdáink, vagyis mint nálunk mondják, kapásaink szőleit. Szüre­tetelnek kat. holdankint 8—130 mm.­át 96 cm. sor- és tőketávolságu (sőt van sűrűbb is) ingo­lirozatlan talajban 4 láb hosszú karok mellett Ilyen szőlő van több száz hold már 10—12 évesek, daczára, hogy a sorok között zöldséget, babot, sőt takarmányrépát is termelnek. Ha tisztelt gazdatársaim az elmondottak igaz vol­táról meggyőződést szerezni óhajtanak, szíve­sen rendelkezésükre állok, végtére Gyöngyös csak 2 é 5 órányira van Budapesttől és nem jár sem nagy költséggel, sem nagy fáradtsággal bennünket felkeresni. Azt hiszem tehát, hogy fentsorolt szám­adatok napnál fényesebben igazolják azt, hogy ahol kevés a tőke, kevés a termés is. Ami Biró Géza azon állítását illeti, hogy a nagy távolságra ültetett szőlőkben jobb bor terem,­­akkor minek ajánlja a bujtással való sürítést ?) az sem áll és pedig egyszerűen azért, hogy ezekben a szőlőkben a vegetáczió bujább, a fürtök aránytalanul kövérebbek és kevésbé érnek át, mint a sűrűbb szőlőkben, mert ott a vegetáczió sovány, a fürtök kiseb­bek és jobban átérnek. Ezt bizonyíthatom a „Gyöngyös-Visontai Bortermelők Szövetkezeté­vel", ahová eddig termésemet beszüreteltem ; ott kitűnik, hogy a gyöngyösi szőlőmben, amely 100—100 cm.-re van ültetve, ha nem is jobb, de minden esetben volt a mustja oly czukor­tartalmú, mint a visontai szőlőmből, ahol 120—120 cm. a távolság. v­a­jj $$$ • Látom, mivel épen szomszédom a visontai szőlőtelep, de az intézőség által is igazolha­tom azt, hogy a Biró úr által kívánt 12—15 termőrügy ott is meghagyatik, mivel minden tőkén hagynak 3—4 három-rügyes cser­ és ugyanannyi két-két rügyes ugarcsapot. Azt hiszem, hogy az elég is, sőt viszon

Next