Borászati Lapok – 75. évfolyam – 1943.

1943-01-02 / 1. sz.

Borászati Lapok 1. szám Időszerű munkák a szőlőben, a pincében és a gyümölcsösben Írta : Gerő Zoltán m. kir. kísérletügyi igazgató Január Szőlőben: rendes idő­járáskor e hónapban a szükséges szőlőm­­­unkála­tokkal készen vagyunk, nevezetesen a tőke­hiánypótlás céljából végzendő döntéssel, to­vábbá a fedéssel, a nö­vényi tápanyagot kiegé­szítő trágyázással, kö­tött talajon a sorközök kíspálásával, a gyökereztetés vagy közvetlen értéke­sítés céljából tervbevett szőlővesszőszedéssel és an­nak vermelésével, esetleg raktározásával, fedett he­lyen homokba ágyazásával, a felújításra szánt szőlő­területen a szőlőtőkék kivágásával és a föld forgatá­sával. Ilyenkor kerül sor az új karószükséglet előkészí­tésére, hegyezésére és tartósítására. A friss fából ké­szült karók tartósítása — rozgálicbőség idején —úgy végezhető el célszerűen, hogy 8—10%-os rézgálic­oldatba 3—4 napon keresztül áztatjuk a karók földbe kerülő részét, tehát az alsó egyharmadát. Egyébként különösen ha száraz fából valók a karóink, forró karbolineumba, vagy kátrányolajba állítjuk azok alsó egyharmad részét s lecsöpögtetés után „kalit­kába" rakva tartalékoljuk: 4—5 hónapon át s csak akkor állítjuk a tőkék mellé. A frissen kátrányozott karó u. i. kellemetlen ízűvé teheti a szőlőtermést és ártalmára lehet a szőlőnövénynek is. Pincében: tartsunk rendet, tisztaságot,­­ rom­landó terményeket,­ káposztát, karalábét, burgonyát, répát, stb.-t ne tároljunk ottan, mert a korhadást okozó parányok — és a korhadással együtt járó kel­lemetlen szag — megronthatja a bortermés minősé­gét. Meszeltessük ki a pincét és előterének falát, — a zárt hordókat képezzü­k be, — a szüretelő edé­nyeket, hordókat mossuk le és súroljuk tisztára, a préstányérok musttal érintkező fémfelületét fessük át fehér zománcfestékkel, hogy majd a sajtol­áskor a fémfelület ne érintkezhessék közvetlenül a musttal, ezáltal megóvjuk az ú. n. fekete töréstől, vagy más­néven: fémtöréstől a mustot és a bort. Borainkat vizsgálju­k meg szín, íz, zamat tekinte­tében s ha szükségét látjuk, a bortörvényben enge­délyezett eljárásokhoz folyamodunk, h­ogy borunk ér­tékét növelhessük. Tehát szükség szerint fejtjük, há­zasítunk, színtelenítünk, szagtalanítunk, savtalaní­tunk, derítünk, szűrünk, kénezünk, töltögetünk, stb. Arra különösen ügyeljünk, hogy a boroshordókat két-három hetenkint töltögessük s negyedévenként — 1—1 hl-re számított 1 drb 10 gr-os porrátört bor­t kénlabdaccsal kénezzük, így sok, később bekövet­­­kezhető borhibát és borbetegséget tarthatunk távol­i boritalunktól s feleslegessé válik annak — fejtegeté­seken kívül — másnemű kezelése. Miután a magántermő szőlők közül csak az Othelló borát szabad közfogyasztás céljából forga­lomba hozni, míg a többiét: Nova, Delaware, Jaquez, Százszoros, Izabella, stb.-t csak saját szükségletre, vagy ipari célra szabad felhasználni, tartsuk és ke­zeljük az ilyen borokat és ezek hordóit elkülönítve, ne házasítsuk el a magántermő borokat a hazai sző­lőkből szűrt borterméssel, mert a magántermő ízű borok kereskedelmi értéke alacsony, s mert ezeknek forgalombahozatalára vonatkozó tiltó rendelkezés fe­lett a kormányhatóság őrködik és a rendelet ellen vétőket szigorúan bünteti. Gyümölcsösben­ — a fák elszáradt ágrészeit — úgyszintén az ágakon található összezsugorodott gyümölcsöket, amelyek a gyümölcspenész (monilia) csiráit rejtik magukban, továbbá a pókhálószerű hernyófészkeket el kell távolítani és elégetni. E munkát kiegészítheti a fakoronaritkitás, mellyel a felesleges ágaktól vagy ágrészletektől szabadítjuk meg a fát s a napfény érlelő hatását fokozhatjuk. A fák törzsét, vastag ágait kaparóvassal, drótke­fével meg kell tisztítani a károsító rovarok, növényi élősködők rejtekéül szolgáló kéreghámladéktól, mo­hoktól, zuzmóktól, taplóktól oly módon, hogy ezek a fa tövéhez terített lepedőn összegyűjthetők és ez­után elégethetők legyenek. A fákon található seb­helyeket éles késsel — az egészséges kéregrészig si­mára körül vágjuk — és a sebfelületet gyümölcsfa­kátránnyal vagy növényi olajjal bevonjuk. Enyhe téli napokon — a fák tisztogatása után­­ — még elvégezhetjük a téli permetezést. Gombakártevők ellen 20/6-os bordói lével és e célra készült kénvegyületekkel, majd ezután a fán élős­ködő mohok, zuzmók és rovarkártevők (tetvek) ellen 12—15 % -os gyümöl­csfakarbolineumm­al védekezzünk. Fagyos napokon permetezni nem szabad. A téli permetezéskor — ellentétben a nyári permetezéssel — bőségesen, locsolásszerűen használjuk a védőoldatot, hogy az jól átáztathassa a fafelület minden részét.­A permetezést a fakorona csúcsán kezdjük és így ha­ladunk a törzs alsó része felé. Nyúlrágás ellen újságpapirost erősítünk a fa­törzsre, esetleg gyékényt, vagy kukoricaszárat alkal­mazunk védőburkolat gyanánt. A permetezés befejezése után felássuk a gyümöl­csös földjét és azt három évenkint érett trágyával megtrágyázzuk. A szőlőtörköly és a takarm­ányhián­y írta : S. Pálinkás Gyula ny. m. kir. kísérletügyi főadjunktus Országszerte hallhatjuk a panaszokat, hogy az idén kevés a szálas- és szemestakarmány, ez pedig az állattenyésztés szempontjából aggodalmas jelen­ség, különösen most, hogy a háborús viszonyok foly­tán éppen fokozódnia kellene a különféle hústerme­lésnek. A kedvezőtlen időjárás következtében kevés lett az árpa- és a zabszalma, a nyári szárazság miatt sok helyütt elmaradt a­­sarjúkaszál­ás, de még az idén a szénatermés sem eléggé kielégítő. A há­rom sorscsapásos esztendő belvizes tavasza és nyara bizonyos mértékben elrontotta a régi jó kaszálókat. Ahol azelőtt selymes perje, finomszálú széna ter­mett, most az állandó belvizek és magas talaj víz­állás folytán elszaporodott rajtuk a nád, a sás, a káka, gyékény, felverték a zsurlók, az éles, kemény, savanyú vadfüvek, szittyók, hogy bizony csak har­mad- s negyedrendű csálét, nem pedig szénát ter­mettek, sőt sok helyütt az anyaszénát is csak szecs­kázva, pácolva lehet feletetni a jószággal. A sze­mestakarmányoknak is szűkében vagyunk, kevés az abraktakarmány s így más oldalról kell gondoskod­nunk annak előteremtéséről. Itt van a szőlőtörköly! A különféle, szaklapokban már sok szó volt róla, hogy a szőlőtörköly takarmány gyanánt eléggé jól értékesíthető, ha egy kissé foglalkozunk a dolog­gal. De a magyar gazda bizonyos tekintetben ké­nyelmes és maradi, nehezen akar letérni a nagy­apáktól kitaposott ösvényről, mert nem látja be mindjárt, hogy a javallott újítás hasznára van és bizalmatlanul fogadja. Eddigelé dúskált a takar­mányban, de ha a sorscsapás folytán kisebb­nagyobb hiány mutatkozik ezen a téren, akkor csak sopánkodik, de nem igyekszik a dolog megoldásán törni a fejét, s főként akkor nem, ha az az eddigi, ősrégi módszernél kissé több bíbelődéssel és munká­val jár. Dehogy is gondol arra, hogy megfelelő elő­készítéssel a szőlőtörköly is jól feltakarmányozható, s nemcsak pálinkafőzésre alkalmas. Nézzük tehát közelebbről, hogy mi módon érté­kesíthetjük a szőlőtörkölyt takarmány gyanánt. A szőlőtörkölyben átlagosan Va-rész bogyóhéj, V-1-rész szőlőmag és Va-rész kocsány van, fü­gvén ez az arány a szőlő fajtájától és az évjárattól (vastaghéjú, nagymagvú, erősebb kocsányú, éretlenebb, rothad­tas, stb.). Kémiai elemzés szerint a jó­­réti szénának felelne meg, azonban az élettani tápértéke mégis ke­vesebb annál, mert nehezebben emészthető. Ugyanis valamely takarmányféleség elbírálásánál nemcsak a nyers kalóriaérték veendő számításba, nemcsak a fehérje, keményítő és zsír menyisége a fontos, ha­nem­ az is, hogy ezen tápanyagok közül mennyi az emészthető. A szárított Szőlőtörkölyt már az 1914—1918. évi világháborúban is eléggé jó sikerrel használták póttakarmány gyanánt, igaz, hogy melússzal ke­­verve, azonban kellő előkészítés mellett a cukros meszkesség­­ nélkül is jól,.értékesíthető. - flRészkénlé főzéséhez KÉNPOR b­eszerezhető Magyar MEZŐGAZDÁK Szövetkezete Növényvédelmi Osztályánál, Budapest, VI., Eötvös-utca 25/a Csepegésnem­es kéncsövek „AURORA" Vegyipari R.-T. Nagyárad, réa'anyéi-u. /«. Teljesen tiaatt kénesenést fejlesztenek. 1943 január 2. Bizonyos szempontból legértékesebbnek vehetjük a friss, édes törkölyt, mert ebben még a mustmara­dékból származó cukor is foglaltatik. Azonban a friss törköly feltakarmányozhatása nagyon korláto­zott, mert hamar erjedésnek indul, a tápláló cukor eltűnik belőle s a keletkező alkohol a vemhes állatoknál esetleg elvetélést idézhet elő. Sokkal fon­tosabb és általánosabb szerepe van a kifőzött tör­kölynek, és pedig akár nedves, akár szárított álla­potban. A kifőzés alkalmával a törköly némi elvál­tozást szenved, miként az Karmrodt K. vizsgálata­taiból kitűnik. A fenti adatok nedves állapotú szőlőtörkölyre vonatkoznak s így a víztartalom különbözősége folytán nehézkes az összehasonlítás, ha azonban szárított, illetve légszáraz állapotra számítjuk át, akkor a kifőzött, szárított szőlőtörköly összetétele a következő lesz: Látható a fenti adatokból, hogy a szőlőtörköly legértékesebb része a mag, mert legtöbb benne a fehérje és a zsír, ellenben a kocsány már nagyon keveset tartalmaz ezekből, azonkívül a kocsány nyersrost alkatrésze még nehezebben is emészthető, mint a héjnál, mert a kocsányban erősen elfásodott állapotban van jelen. A szőlőmag is nehezen tár­ható fel, ha egészben kerül az állat gyomrába, mert az értékes tápanyagok a kemény kősejtekben vannak bezárva, ahonnan a gyomornedv nem tudja kiol­dani. A magvakban A kocsányban A héjakban kifőzés kifőzés teifőzés előtt után előtt után előtt után Víz 49-0% 51-4% 837% 76-5% 77'5% Nyersfehérje 67 59 14 05 — 13 Nyers­zsír 8'2 7 4 01 0 2 — 0*1 Nyersrost 109 9'5 4'7 3"5 — 4'2 N-m­entes vonadéj? 23 9 24 5 8 8 18 7 — 16*3 Ásványi anyagok. 13 13 13 0 6 — 0 6 Alkatrész Mag Héj Kocsány víz 1000% io-oo% 1000% Nyersfehérje 10 92% 5 20% 192% Nyers­ zsír 13'70% 0 40% 0'77% Nyersrost 17 59% 16 81% 13 42% N.-mentes vonadék ... 45-36% 65'18% 71*60% Ásványi anyagok....'.' 2'43% 2'41% 229% Borkövet, préselt és száraz seprőt legmagasabb árban vásárol a DR. LINDNER JÓZSEF BUDAPEST, IX., TŰZOLTÓ­ UTCA 51/53. Telefon: 131—852 és 145—687 Pincegazdasági cikkek: 102

Next