Bőripari Dolgozó, 1960 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Tervszerűbben, politikusan akar dolgozni az stb. Eredményes, jó munkát vé­gezni csak úgy lehet, ha az ember világosan látja a célt. Így van ez a mozgalmi életben is. Éppen ezért az év első szak­­szervezeti bizottsági ülésén a feladatok, célkitűzések megha­tározásával foglalkoztunk. Az elvégzett munkát értékeltük, hogy világosan lássuk: hogyan dolgoztunk eddig, melyik mun­katerületen kell javítanunk. Sajátos módon segítjük a termelést Az év első összejövetelén tehát pártunk VII. kong­resszusa szellemének meg­felelően egyik feladatként a gazdaságos termelést, a trmelékenység növelését tűztük ki célul! Első hallásra ez gazdasági fel­adatnak tűnik, azonban azt tartjuk: akkor végezhetünk jó szakszervezeti munkát, ha a vállalat termelése jó irányban fejlődik. Ezt pedig kötelessé­günk segíteni a mi sajátos módszereinkkel. Amikor meghatároztuk a feladatot, mindjárt megjelöl­tük a leggazdaságosabb terme­lés módját. Szerintünk célsze­rűnek látszik, hogy az első ne­gyedévben brigádokat szervez­zünk, amelyek a szocialista brigád címért vetélkednek majd. Már az év elején Tarr Miklós szb-póttag és Piiger György bizalmi kezdeményezé­sére megalakult az első mun­kabrigád az üveglapos szárí­tóknál. Növeljük a termelési tanácskozások színvonalát Szólni kell arról, hogy a termelési tanácskozások még nem minden esetben töltik be feladatukat. Szükséges tehát a termelési értekezletek színvonalának emelése, mezt úgy kívánjuk elő­segíteni, hogy a­­ művezetők alapos és konkrét beszámoló­val állnak a gyűlés elé. Ezt megelőzően pedig bizalmi cso­portértekezleteken készítjük elő a gyűléseket. Már ott meg­mondjuk, miről lesz szó és ké­szüljön fel a hozzászólásokra a tagság. Akad tennivaló a tekintet­ben is, hogy az üzemi tanács valóban eleven irányító és javaslat­­tevő szerv legyen. Már most keressük azt a for­mát, amely a legalkalmasabb lesz ez irányú munkánk javí­tására. Ismeretes, hogy gyá­runk igen nagyot fejlődött az utóbbi években. Sajnos, azon­ban üzemi konyhánk fejleszté­se nem tartott lépést a követel­ményekkel. Indokoltak dolgo­zóink felszólalásai, amikor jobb és változatosabb ét­rendet kérnek. Munkásellátási bizottságunk olyan irányban tevékenykedik, hogy az üzemi konyha választékosabb menü­jét kulturáltabb körülmények között fogyaszthassák el dolgo­zóink. Ugyancsak szorgalmaz­zuk, hogy az átszervezett mun­kásszállást a vállalat vezetősé­ge a dolgozók rendelkezésére bocsássa. Javítjuk a szervezettséget A legutóbbi tagdíj besorolás alkalmával tiszta képet kap­tunk üzemünk szervezettségé­ről. Sajnos, nem a legrózsá­­sabb eredményről adhatok most számot, mert dolgozóinknak csupán 80 százaléka tagja a szak­­szervezetnek. A legrövidebb időn belül a bi­zalmmiak minden szervezeten kívüli dolgozót felkeresnek és elbeszélgetnek velük. Ebben a munkában támaszkodunk a műszaki vezetők segítségére is. Nőbizottságunk a Nemzetkö­zi Nőnap megünneplésére ké­szül szorgalmasan. Ezek közül kiemelkedik a nők politikai és világszemléleti nevelése. En­nek érdekében a kultúrbizott­­sággal karöltve a megkezdett ismeretterjesztő előadásokat tovább folytatja. Hamarosan munkához lát a kézimunkakör. Ugyancsak tervünkben szere­pel a női olvasók számának a növelése. Az ifjúságot önálló mun­kával bízzuk meg. Az ifjúsági felelős szorgalma­zására a krómos kikészítőben már alakulóban van egy ifjú­sági munkabrigád. A jövőben nyugdíjasainkkal is többet akarunk foglalkozni. Hadd érezzék az üzem támogatását pihenő idejükben is. Amint látható, feladataink szépek, rajtunk a sor, hogy minél töb­bet megvalósítsunk belőle. Szabó­ Sándor (­szb-titkár, Simontornyai Bőrgyár BIZALMIAK FÓRUMA Rendszeresen megtartják a csoportértekezletet Két órakor vége a műszak­nak, megérkezett a váltás. Ká­sa Lajosné bizalmi pedig sorra járja csoportja tagjait, hogy mindannyian vegyenek részt a bőrönd-üzemben tartandó csoportértekezleten. Ugyan­csak elfáradhatott, mire sorra járta — ahogyan mondani szokta — övéit. Mert a csoport­jába eredetileg huszonöt fő tar­tozott, most pedig már ötvenen vannak. Bizony ez kissé sok, de mindjárt megkapjuk rá a magyarázatot is. A Rákospalotai Bőr- és Mű­anyagfeldolgozó Vállalat az utóbbi években fejlődött nagg­­gyá. Napjainkban is tovább bővül, izmosodik. A megnöve­kedett feladatokat megoldani csak létszámnöveléssel tud­ják, így került jónéhány új dolgozó az utóbbi időben a vállalathoz. Kósa Lajosné, aki már közel három éve bizalmi, nem rest és felkeresi az osztá­lyára került új embereket. Elő­ször csak megismerkedik ve­lük, s aztán mindenkinek meg­mondja: bármilyen ügyben fordul­janak hozzá, ő a szakszer­vezeti bizalmi. Azt viszont mindenki tudja, hogy mit jelent egy teljesen ismeretlen környezetben, ha valaki segít eligazodni. Az új dolgozók nem is kéretik magu­kat, szívesen kérnek tőle taná­csot és különböző ügyeik elin­tézését készségesen bízzák rá. Az ilyen beszélgetések pedig alkalmasak arra, hogy minden­kit alaposan megismerjen. Nem mulasztja el sohasem, hogy egy-két szóval ne mél­tatná a szakszervezet jelentő­ségét, célját és feladatát. Ami­kor az új dolgozók így ismer­kednek meg a szakszervezeti mozgalommal, érthető, hogy már az első és második fize­téskor kérik az oda való felvé­telüket. Most az a gondja, hogy se­gítséget neveljen maga mellé, mert itt az ideje, hogy a nagylétszámú cso­portot kettéválasszák. Kósa Lajosné nemcsak az egyéni bajok orvoslásában ta­núsít nagy állhatatosságot. A közös ügyek, az üzem dolga is érdeklik. Erről győzött meg legutóbbi csoportértekezlete is. Az üzemi tanács ülésén meg­vitatták az 1960-as évi felada­tokat. A bizalmi pedig nem volt rest, részletes jegyzetet készített. , A tanácskozást nagyon érde­kesnek találta és már az ülé­sen elhatározta: tájékoztatja a hallottakról­­a csoport tagjait. Az elhatározást pedig tett kö­vette. Nem először tartottak ilyesmit, bizonyítja az is, hogy a tagság pontosan eljött a be­szélgetésre. Egyöntetű helyesléssel fo­gadták, hogy tovább nőnek a feladatok, bővül a munkalehe­tőség. Szóvá­ tette a bizalmi a munkafegyelem lazaságát, és jó példaként említette meg a szocialista brigádot. Ez a brigád az, amelynek tag­jai pontosan kidolgozzák a munkaidőt, részt vesznek min­den megnyilvánulásban. A felszólalók közül D­arabosné alátámasztotta: igen sokan már 1/12 órakor abbahagyják a munkát, mennek a mosdóba, öltö­zőbe. Iris Rudolfné arról beszélt, hogy az apró kellékek és anya­gok hiánya gátolja a munkát. Kása Lajosné bizalmi való­ban rászolgált arra a megtisz­­telésre, hogy szaktársai veze­tőnknek tekintsék. Jól képvi­seli az érdeküket, de azt is nyíltan megmondja, ha a tag­ság hibázott. A csoportérte­kezletre való felkészülése pe­dig példás volt. Tanulhatnak tőle sokat a többi bizalmiak, szóváteszi Aki a fenti rajzról arra következtet, hogy a legutóbbi lottó sorsolásról készült, nagyon téved. Hogy ne okozzon hosszabb fejtörést a talány megfejtése, elárulom: a Divat Cipőgyár igaz­gatója Siklós elvtárs jutalmazta ilymódon a kongresszusi ver­senyben kitűnt dolgozókat. Az igazat megvallva arról már hal­lottam, hogy egy műhely vagy gyárrészleg kollektívája terme­lési tanácskozáson megvitatta, ki a legérdemesebb a jutalom­ra. Ebből bizony több előny is származik: 1. Mernek a dolgozók másokról nyilvánosan is véleményt mondani. 2. A jutalmazott pedig érzi a kollektíva megbecsülését és ez még jobb munkára serkenti. 3. Valóban a legérdemesebbek kapják a jutalmat és ki van zárva a Fortuna istenasszony szeszélye. 4. Könnyebb a kiváló dolgozó kitüntetést odaítélni, ha számontartják a legjobbakat. Sorolhatnám még a szocialista erkölcsökön nyugvó jutal­mazás előnyeit. Most csak azt kérdezem: Siklós elvtárs gon­dolt-e arra, hogy ezzel a módszerrel a kongresszusi versenyt kissé lejáratta? Bizony, módszere nem talált egyértelmű helyeslésre a dolgozók körében. Eljárását súlyosbítja, hogy ezt a játékot az elmúlt év kö­zepe óta minden hónapban megismételte, noha a szakszerve­zeti bizottság nem értett vele egyet. Mivel józan érv eddig nála nem használt, most újra megmondjuk: módszere alkal­masabb volt a verseny lejáratására, mint a legjobbak jutal­mazására. Szakszervezetünk Elnöksége és a »Bőripari Dolgozó« szer­kesztősége ezúton mond kö­szönetet azon egyéneknek és társadalmi szerveknek, akik az új esztendő alkalmából jókí­vánságaikkal bennünket felke­restek. A dolgozókra támaszkodva értük el a jó eredményeinket Ha a Bonyhádi Cipőgyárban munkaversenyről beszélünk, akkor elsősorban a kongresz­­szusi munkaverseny­ beindulá­sának az időszakáról kell meg­emlékeznünk. Régen is volt munkaverseny a Bonyhádi Ci­pőgyárban, de az nem volt mentes a bürokráciától. Ma már más a helyzet, a verseny élő valóság, szá­mokkal bizonyított tény. Most a Iil­as aljaüzem mű­vezetője vagyok, de akkor is műszaki beosztásban voltam, amikor bizony sok volt a hiá­nyosság, kívánnivaló. Fizikai munkakörből kerültem erre a posztra, és bizony — noha év­tizedes szakmai tapasztalatok­kal rendelkezem —, eleinte kissé félénken láttam a felada­tok megoldásához. Kötelessé­gem elmondani tehát, hogy nem tudtam volna a fel­adatokkal megbirkózni, ha nem segített volna a mű­hely kollektívája, a válla­latvezetés, a párt és a szakszervezet. Így van ez rendjén, mert ha egyetlen láncszem is megsza­kad, félsikerrel kell számol­nunk, még a legjobb egyedi vezetés mellett is. Elöljáróban még elmondom, hogy a verseny mentesítése a bürokráciától nem volt könnyű feladat. Elmondhatom, hogy az utób­bi években dolgozóink kerese­te jelentős mértékben növeke­dett, reális terveink vannak és ezek valóban az élettel, jö­vőnkkel szorosan összefügg­nek. Az időben megkapott tervszámok alapján minden­ki tudja, hogy mit kell tennie közös feladataink megoldá­sáért. Ha pedig a számok tükrében vizsgálódunk, azt látjuk, hogy élüzemünkön belül a mi kö­rünk dolgozói az 1959. IV. ne­gyedévi tervünkéit 102 száza­lékra teljesítették. Ha egysze­rűen csak a számokat látjuk, akkor ez nem is valami tün­döklő. Azonban látnunk kell azt is, hogy hány profi­lválto­­zással kellett megbirkózni az utolsó negyedévben. A munkásőr-bakancs gyár­tás komoly feladat elé ál­lította a műszaki vezetést és a munkásokat egyaránt. Érdemes megnézni­­továbbá a minőség alakulását.. Műsza­ki 1. osztályos tervünket 95,0 százalék helyett 98,3 százalék­ra teljesítettük. Hogyan értük el mindeze­ket? Jól szervezett kollektívával, mely­ szerényen versenyez napról napra a jobb eredmé­nyeikért. Nincs titkunk az ered­mények elérésében. Nálunk a szó tetté vált, megvalósult a társadalmi ellenőrzés. Ha még­is előfordulna egy-egy dolgo­zónál, hogy minőségileg nem megfelelőt gyárt, azt nem ad­ja tovább, hanem kijavítja, vagy ha mégis tovább engedi, akkor a munkaműveleti sor­rendet követő dolgozó az, aki visszaadja az ilyen terméket. Ez a titka az egyre javuló mi­nőségi munkának. Eredményeinket kedvezően befolyásolja, hogy a termelési tanácskozásain­kat rendszeresen­ megtart­juk. Körünk dolgozói bátran bírál­nak, mert féltik az elért ered­ményeket. Szakszervezeti aktíváink­kal való kapcsolat élő valóság. Nem ritka eset, amikor a ter­melés érdekében, nálam és felsőbb vezetőinknél is szót emelnek. Egészségvédelmi és szociális kérdésekben is he­lyén a szívük és segítenek, ahol csak lehet. Végezetül megemlítek kiváló dolgozóink közül hármat, aki­ket szeretnek a kör dolgozói. Hesz Henrik fáradúzó kiváló minőségi munkás, akinek kere­sete az elmúlt hónapban 2034 forint volt. Endrődi Ferenc talpvarró és Szabó Ibolya rá­maegyengető szintén a minő­ségi munkával vívta ki társai elismerését. Az 1960-as esztendő sem lesz könnyű feladat számunkra. Futószalagunkat, a többterme­lés érdekében meghosszabbí­tották. Ebben az esztendőben kö­rünkön mintegy 25 száza­lékkal kell többet termel­nünk, mint az elmúlt év­­­­ben. A feladat megoldásánál döntő tényező a termelékenység nö­velése, mert csak így felelhe­tünk meg a követelményeknek. Nem félünk az előttünk álló feladatok megoldásától, mert kollektívánk *harcedzett­■ Tisztában van azzal: ha be­csülettel állja meg helyét a termelésben, ez nemcsak a vál­lalatnak, nemcsak a népgazda­ságnak, hanem önmagának is a felemelkedést fogja biztosí­tani. Mező József művezető, Bonyhádi Cipőgyár , MIT MOND A g s Mit kell tudni a természetbeni juttatásról? Időszerűvé vált az üzemek­ben a természetbeni juttatások odaítélése. A vállalatoknak ezen munkát végző dolgo­zói az elmúlt évek során nagy gyakorlati tapasztalatokra tet­tek­ szert, és az esetek többsé­gében közmegelégedéssel lát­ják el feladataikat. Azonban szakszervezetünk központjához több olyan kéréssel fordul­tak a dolgozók, amit egy kis körültekintéssel már a hely­színen is orvosolhatnának. Az alábbiakban a leggyakoribb kérdésekre válaszolunk. Kik kapnak természetbeni juttatást? Természetbeni juttatásban részesíthetők a bőr- és cipő­ipari vállalatok állományában levő főfoglalkozású dolgozók közül azok, akik egy éve a vállalat állományában vannak. Ide értendők azon dolgozók is, akik a könnyűipar olyan területéről, ahol a természet­beni juttatás rendszeresítve van , áthelyezés útján kerül­tek a vállalathoz. Milyen elbírálás alá esnek a fizetésnélkü­li szabadságon lévők? A vállalat állományában maradó, fizetés nélküli sza­badságon levő dolgozóknak, amennyiben az egyéves váro­­mányi idő alapfeltételének megfelelnek, a természetbeni juttatás tört része a munká­ban eltöltött időszak után ad­ható ki. Mi a helyzet a napi 4—6 órát foglalkoztatott 14—10 éves fiatalok járandóságával ? A napi 4—6 órás foglalkoz­­tatottságú 14—16 éves fiata­loknak, ha az egyéves váro­­mányi idő alapfeltételének megfelelnek, egyenértékű mun­kát végeznek, akkor csak a meghatározott keretnek idő­arányos része adható ki, egyé­ni elbírálás alapján. Például 300 munkanappal számolva, napi 8 órai elfoglaltság ese­tén 2400 munkaóra után jár a teljes keret, akkor ugyan­csak ennyi munkanap után 4 órával számolva, vagyis 1200 óra után jár a keret 50 százaléka. A fizetett ünnepről Az elmúlt évben a vállala­tok zöme határidő előtt telje­sítette tervét. Ennek követ­keztében pedig lehetővé vált, h­ogy számos dolgozónak fize­tés nélküli szabadságot adja­nak az ünnepek előtt. Külö­nösen a vidéki dolgozók és az édesanyák éltek ezzel a lehe­tőséggel, azonban arra nem számítottak, hogy ilyen eset­ben törvényes munkaszüneti napokra járó díjazást nem kaphatnak. Mivel sokan for­dultak szakszervezetünk köz­gazdasági osztályához hasonló panasszal, közöljük a Munka Törvénykönyve ide vonatkozó rendelkezését. A Munka Törvénykönyve V- 120. §-ában meghatározott ese­teken felül nem jár a munka­szüneti nap díjazása: a) annak a dolgozónak, aki­nek munkaviszonya hat napnál rövidebb ideig tart, b) arra a munkaszüneti nap­ra, amely a dolgozó fizetés nél­küli szabadságának időtarta­mába esik. (A fizetett szabad­ság — rendes vagy rendkívü­li — tartamába a munkaszü­neti nap nem számít be, és arra megilleti a dolgozót a munkaszüneti nap díjazása.) Import- és hazai kellékanyag-hiány gátolja a munkát Az 1959. év sikeres befeje­zése után már az 1960. évi fel­adatok teljesítésén munkálko­dunk. A terveiket megismerve, látnunk kell, hogy feladataink megnőttek és gondjaink meg­nagyobbodtak. Már most bizo­nyos, hogy nagy megerőltetésre lesz szükség az év folyamán, hogy mindent »tető alá« tud­junk hozni. A terv teljesítése azonban nem csupán vállalatunkon múlik. Komoly problémákkal kell megküzdenünk évről évre, így: a megfelelő bőranyagok bizto­sítása, szín, vastagság, nagy­ság figyelembevételével, a kü­lönböző sokrétű kellékanyag, cérna, zippzár, tű és a legna­gyobb nehézséget jelentő ve­ret­ igény biztosítása. Sokszor halmozódnak a kész termékek és csupán egy-egy zár hiánya miatt nem lehet leadni a kész­áru raktárnak. Nincs állami vállalat, mely képes lenne szükségleteinket kielégíteni és ez rendkívül megnehezíti mun­kánkat. Az új esztendőben is meg­mutatkoztak ezek a hibák, mert január 7-ig vállalatunk globálisan 74,2 százalékra teljesítette tervét. Halmozódnak félkész áruink, egy-egy kellék hiánya miatt nem jelenthető be készáru­ként. Ez már nem számíthat be a tervteljesítésbe, bár a munkaórát ráfordítottuk. Má­sik­ nagy gondunk a raktár­hiány. Bár tudjuk, hogy ez or­szágos hiányosság, hiszen part­­nervállalataink is hasonló in­­dokaikkal nem veszik át tőlünk­ a készárut. Gyárunknak van területe, csak a f­ori­n­tike­ret hiánya miatt nem tudjuk az építkezésit megindítani kise­gítő felvonulási épülethez pe­dig — mely komoly áthidaló segítséget nyújtana — nem tudtuk a szükséges építési en­gedélyt megszerezni, holott az építési anyagok nagy részét elfekvő anyagokból biztosítani tudnánk. Kocsner Jánosné, Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat Gazdag volt a Télapó A Szegedi Cipőgyár kultúr­termét december egyik dél­utánján a kis apróságok száll­ták meg. A szakszervezeti bi­zottság, vállalatvezetőség és a nőbizottság hívta meg a gyer­mekeket Télapó-ünnepségre, ötszáz gyermek várta a Tél­apót. Az üzem tanulói Télapó-mű­­sorszámokkal kedveskedtek a kicsinyeknek. Igaz, a világ leghálásabb közönségének ját­szottak. Hangos kacaj és ki­csiny tenyerek vastapsa volt a jutalom. Mi tagadás: a fel­nőttek is együtt tapsoltak a gyermekekkel. Műsor után a Télapó személyesen osztotta ki a csomagokat, és a vidám kis gyermeksereg zsibongva hazaindult. Vágvölgyi János levelező, Szegedi Cipőgyár

Next