Bőripari Dolgozó, 1965 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Közelebb kerülni a világszínvonalhoz (Folytatás az 1. oldalról) —­ elsősorban felsőbőrben — a­z év második felében követ­kezik be. Ezért az első fél­évben részben az importból, részben a készlet­ből fedezi az igényeket. Viszont az is tény, hogy a készletek mini­málisak, és csak a leggondo­sabb gazdálkodás és előrelá­tás mellett lehet leküzdeni a helyenként jelentkező átme­neti zavarokat. A beszámoló ezután vállalatokra vonatko­zóan elemezte a tennivalókat, majd kitért arra, hogy a választék bővítése érdekében fokozottabb ütemben kell át­térni a­ bérpótló anyagok alkalmazására. A műfelsőbőr­ből készült cipőket úgy kell előállítani, hogy azok egész­ségügyi hátránnyal ne járja­nak, kell a következményeket, le­gyen az egyszerű dolgozó, vagy bármilyen beosztású ve­zető. A beszámoló végezetül nyomatékosan aláhúzta, hogy a múlt évi eredményekben nagy részük van a dolgozók­nak, a szakszervezeti aktivis­táknak és a gazdasági veze­tőknek egyaránt. Minden el­ismerés és dicséret megilleti az iparág összes dolgozóját. Az 1965-ös feladatok nagyok, azonban fegyelmezett munká­val, alapos műszaki előkészí­téssel teljesíteni lehet azokat. Arányváltozások, nagy műszaki feladatok A bőripar termelésének összetételében jelentős arányváltozások következ­nek be. A keménybőr terme­lése 385 tonnával csökken, az összes puhabőr termelés viszont 120 000 m2-rel növek­szik. A Bőripari Vállalatnak olyan típusú magas minőségű bőrféleségek gyártását kell egoldania, amit a viszonylag p­engébb minőségű nyersbőr­fajtaságokból kell gondosan kiválogatni. Változást jelent az is, hogy a virusbőr igé­nyek csökkenése miatt terv­szerűen át kell alakítani a termelő kapacitást krómos bőr gyártására. Feladat az is, hogy megoldják a speciális vulkanizálható felsőbőr gy­ár­­tását, a direkt vulkanizált felsőbőr biztosítása céljából. Fontos tennivalók A Bőripari Vállalatnál a fokozottabb feladat megoldá­sa érdekében szorgalmazni kell a 3-as számú gyáregység rekonstrukciós munkáinak határidőre történő befejezé­sét. A Pannónia Szőrmekiké­­s­zítő és Szőrmekonfekció Vál­lalatnál az exporttáinvalók megkívánják, hogy a gazdasá­gosság érdekében javítsák a rád bőrkikészítés és konfek­­cionálás technológiáját. A Kesztyűgyárnak elsősorban a szabászati és varrodai kapaci­tást kell a jobb kihasználás szempontjából megszervezni. A Rákospalotai Bőr-, és Anyagfeldolgozó V. feladata elsősorban a bőrdíszmű-áru minőségének javítása, a ma­gasabb értékű exportcikkek gyártása. Tőlük várja a ci­pőipar a kifogástalan minősé­gű műanyag-sarkok legyártá­sát is. Az 1965. évi feladatok kö­zött szerepel a termékek mi­nőségének javítása minden iparágban. A minőségi mo­­rt­­ók javítását szolgálja, hogy a csökkentett mennyiségű exportot jobb minőségben kell előállítani, hogy a deviza­bevétel ne csökkenjen. Ennek érdekében a termékek esztéti­kai és műszaki minőségét ja­vító intézkedésekre van szükség. Ilyen pl. a vízállóság növelése, a kikészítés techno­lógia fejlesztése, a műszállal erősített textilbélések alkal­mazása, kétbőségű cipók ter­melése, stb. A szakszervezeti bizottsá­gok feladata, hogy ellenőriz­zék a termelés folyamatos ütemességének a biztosítását. Nem szabad tűrni, hogy kül­ső, vagy belső szervezetlen­ségből adódóan a futószala­gok sebessége a műszaki nor­mától és üzemidőtől eltérően esetenként 300—400 páros, máskor pedig 1300—1400 pá­ros sebességgel menjen, a 800—900 pár helyett. Azokban az üzemekben, ahol techno­lógiai változásokra kerül sor, ott előre tanácskozzanak a dolgozókkal, kérjék ki véle­ményüket, mert csak így biztosítható az átmenet folya­matossága. Termelékenység A beszámoló részletesen elemezte a feladatok között a termelékenység növelését, a költségek csökkenését. A tennivalókat jól érzékelteti néhány számadat. Termelő munkásonként elért napi mennyiség nálunk 4,4—4,6 pár cipő. Ezt figyelembe vé­ve az NDK-ban 6 vár, az NSZK-ban 6,5 pár, Cseh­szlovákiában 6,8 pár, az USA-ban 9,8 pár. Célszerű alapos vizsgálat tárgyává tenni a vállalatok norma helyzetét elsősorban ebből a szempontból, hogy a szervezetlenségből származó veszteségidőket megfelelő munkatanulmányok alapyán felszámolják. A 22-es rendelet végrehajtása nem kampány­­feladat, hanem azt napról­­napra figyelemmel kell kísér­ő cipőiparban 30%-kal csökkent, de a bőriparban 10%-kal nőtt a túlóra. A múlt évben túlórapótlék cí­mén közel 2 millió forintot fiz­ettünk ki, amely összeg 1965-ös évre 0,9%-os átlag­bér fejlesztést kaptak az iparágak, amely a cipőipar­ban 6 fillért, a bőr-, és szőr­mekikészítőiparban 7 fillért jelent. A vállalatoknál a biz­tosított átlagbér növekedési összeget a termelékenység, illetve a teljesítmény száza­lékok emelkedésének fedeze­tére kell felhasználni. Az alkalmazotti állomány­­csoportban a minisztérium ja­a szakszervezeti bizottsá­goknak továbbra is fontos feladata, a dolgozók ügyes­­bajos problémáinak az inté­zése. Ugyanekkor nem feled­kezhetnek meg a termelés gazdaságos segítésének a fontosságáról sem. Ezt azon­ban eredményesen csak úgy lehet végrehajtani, ha mun­ni. Ugyanakkor keresni kell az ösztönző bérrendszereket és fokozni a teljesítménybér­ben dolgozók arányát. Mun­katanulmányok készítésével tárják fel a veszteségidőket és csak azután lehet nyugodt, kapkodásmentes, hathatós in­tézkedést bármelyik vállalat­nál, vagy gyáregységben végrehajtani. A munkaügyi feladatok végrehajtása nagy és felelős­ségteljes feladatot ró a szak­­szervezeti szervekre. 1965-ben el kell érni, hogy a szak­­szervezeti intéző bizottságok, ill. a szakszervezeti bizottsá­gok beleegyezése nélkül, egyetlen olyan intézkedés se kerüljön végrehajtásra, amely a dolgozók keresetét érinti, növeli a termelés költségeit. Az állásidők 80%-os kifizeté­se és a túlórapótlékok nyil­vánvalóan kedvezőtlenül hat­nak az önköltségre és ez min­denképpen károsa­nuár 1-vel nem adott ki bérfejlesztést. Azonban a 0,5%-os átlagkereset emelést alapos vizsgálatok elvégzése után a későbbiekben látszik célszerűnek felosztani. Mivel január 1-én a kapott összeget nem használják fel, egyálta­lán nem jelent hátrányt, mi­vel abszolút mértékben az éves bérfejlesztést fogjuk az emelésre felhasználni. Mánk középpontjában mindig a dolgozó ember áll, apró­­cseprő gondjaival, bajaival, örömeivel együtt. Azt is világosan látni kell, hogy a jövőben sokkal fegyel­mezettebben, nagyobb felelős­séggel kell dolgozni, mint eddig. Aki pedig a fegyelmet megsérti, annak vállalnta Túlórák Bérfejlesztés Érdekképviselet Hozzászólások Kálmán Sándor szb-titkár. Díszműbőrgyár: a Bőripari Vállalat a sok nehézség elle­nére is becsülettel helytállt. A látszat, a hatnapos nyereség után ítélve, olyan, mintha gyengén dolgoztak volna. A valóság viszont az, hogy sok minőségjavító intézkedést ve­zettek be, amely többletmun­kát jelentett. Az 1965. évi fel­adatok komoly erőfeszítést kö­vetelnek. Szentgyörgyi Ferenc Minő­ségi Cipőgyár: a bőr- és a mű­­sarokhiány gyakran akadá­lyozta a termelést, azonban ennek ellenére sikerült le­küzdeni a nehézségeket és jut nyereség bőven a boríték­ba. Öntudatban és a munká­ban való helytállásban sokat fejlődtek a dolgozók. Takács Józsefné tűzőnő, Ti­sza Cipőgyár: abban, hogy a vállalat ilyen eredményesen dolgozott, nagy részük van a brigádoknak. Jelenleg 100 bri­gád vetélkedik és közülük so­kan elnyerték a szocialista ki­tüntetést. A szakszervezeti ak­tivisták és a brigádvezetők gyakran tanácskoznak az előt­tük álló feladatokról. A fel­­szabadulási emlékverseny-fel­ajánlásokat­ az éves terv cél­kitűzéseire tették. Andorkó Sámuel bér- és ter­melési felelős Duna Cipőgyár: a nyereségrészesedés jó han­gulatot szül a vállalatnál. Éveken át nem volt felosztha­tó nyereség, de ez évben a bri­gádok lendülete magával ra­gadta a dolgozókat. 97 brigád közül 35-en már elnyerték a szocialista címet. A brigádta­gok megérdemlik, hogy a gaz­dasági vezetők is jobban érté­­keljék szorgalmukat. Fischer József szb-titkár, Bőripari Vállalat: ha a Bőr­ipari Vállalat eredményei nem is olyan jók, azonban a minő­­ségjavító intézkedésük realizá­lódik a cipő- és a konfekció­­ipar gazdasági mutatóinak kedvező alakulásában is. Az első negyedévi tervet is üte­mesen akarják teljesíteni, azonban nehézségeket okoz a nyersbőrellátás. Brauner Ferencné szb-titkár Rákospalotai Bőr-, és Mű­anyagfeldolgozó V.: sok tekin­tetben elértük a világszínvo­nalat, és ezért is fontos a jó szakemberek külföldi tapasz­talatcseréje. Alaposan vizsgál­ják meg, hogy kiket küldenek külföldi tanulmányútra. A munkafegyelem szorosan ösz­­szefügg az anyagellátással és a folyamatos munka biztosítá­sával. Szóvá tette azt is, hogy a vállalatok képviselői gyak­ran nem megengedhető han­gon tárgyalnak egymással. Harr­an József szb-titkár Pécsi Bőrgyár: minden alkal­mat megragadnak arra, hogy a külföldi módszereket tanul­mányozzák. Az üzemükben járt osztrák és a német vendé­gek elmondották, hogy náluk a munka intenzitása nagyobb és a magyar bőripari munká­sok kényelmesebben végezhe­tik munkájukat. Sok még a vállalatoknál a liberalizmus és az elnézés. Vámos Géza Bőripari Válla­lat: úgy látja, hogy a cipőgyá­rakban nagyon sok készlet hal­mozódott fel, amit a múlt év­ben kimazsoláztak. Kovács József osztályvezető Alföldi Cipőgyár: sokat javult a cipőgyári gazdasági és moz­galmi vezetők munkája. Szó­­vátette azt is, hogy nálunk a műanyagfelhasználás alacso­nyabb szinten áll, mint kül­földön. Akikben bíznak a kesztyűgyárnak SZLIPCSEVICS JÁNOS öt éve mondhatja magát sza­básznak. A szakmát a pécsi kesztyűgyárban sajátította el. Olyan mesterek tanították, hogy hamarosan hasznát tud­ta venni tudásának. A szabá­szaton korán felfigyeltek a szorgalmas, tehetséges, ügyes­kezű munkásra. De nemcsak a szakmában szerzett becsüle­tet és nemcsak munkája után tisztelték társai. A mozgalom­ban is rövid idő alatt elévül­hetetlen érdemeket szerzett. Négy évvel ezelőtt ezért for­dult a figyelem Szlipcsevics Jánosra, amikor a szabásza­ton bizalmit választottak. Tizenhét dolgozótársának ügyes-bajos dolgát intézi azó­ta is nagy buzgalommal. Az emberekkel sok a gond, az élet is nap mint nap felvet problémákat. Nehéz a bizalmi poszton helytállni. Itt van például a termelés. A szabászok évekig nappa bő­rökkel dolgoztak, most a terv úgy kívánja, hogy sertésbőrt dolgozzanak fel. Nehéz boldo­gulni a rossz minőségű anyag­gal. A bizalminak naponta el kellett járnia, művezetőnél, raktárban, hogy javuljon az anyagellátás. Nem kis baj ez. A dolgozók keresete ugyanis 200—300 forinttal csökkent. Végül aztán sikerült jobb bő­rökre szert tenni. Javult a mi­nőség, az emberek is nagyobb kedvvel dolgoztak. A számí­tásukat éppen úgy megtalál­ják, mint régen. A bizalmi nem járt hiába. De egy másik kötelesség is arra serkentette, hogy sürgő­sen intézkedjen. Szlipcsevics szaktárs tagja a Gagarin szo­cialista brigádnak, amely ta­valy nyerte el a kitüntető cí­met. A bizalmi is sokat tett annak érdekében, hogy a kol­lektíva mindenkor jó munkát végezzen. Meg is lett az ered­ménye, mert nem rég a bri­gád három tagját Kiváló Dol­gozó oklevéllel és jelvénnyel tüntették ki. A munkaverseny során a brigád teljesítménye húsz százalékkal emelkedett. A minőségi követelményeknek is eleget tettek. Többen kap­tak ezért prémiumot. A bizalmi feladata azonban megoszlik. Néha akad szemé­lyes problémája a kollektíva tagjainak, így volt ez Pénzár Mihály esetében, aki arra kér­te a bizalmit, hogy segítsen iskolai tanulmányának folyta­tásában. Pénzár szaktársnak a műszakbeosztása nem egyezett a tanítási idő kezdetével. Szlip­csevics szaktárs elintézte, hogy brigádtagja arra a telephely­re kerüljön, ahol biztosítható számára az állandó délelőtti beosztás. VESZTERGOMBI GIZELLA a varrodában bizalmi. Az el­foglalt emberek közé tartozik,­ mert iskolába jár. A munká­ja sem könnyű, mégis szívesen és örömmel tesz eleget ennek a fontos szakszervezeti meg­bízásnak. Tizenkilenc fős cso­portja két alkalommal válasz­totta újra a derék bizalmit. Fiatal kora ellenére gyakran felkeresik családi gondjaival idősebb dolgozótársai, így például Hirt Istvánné, akinek nem rég hunyt el édesapja. Katlcs Györgyné hosszú ideig beteg volt. Mindkét dolgozó­nak kijárta a segélyt. De van, amikor sokkal "népszerűtle­nebb" feladatra kell vállal­koznia. Legutóbb például a tagdíjakat rendezték. Kiderült, hogy a dolgozók többségének a szokott 10—13 forint helyett 15—17 forintot kell fizetnie. Az emberek nem szívesen nyúlnak zsebükbe, még akkor sem, ha a tagdíjemelkedést fi­zetésük gyarapodása okozza. Vesztergombi Gizellának tü­relmes, nevelőmunkájára is szükség volt, hogy ne legyen a varrodában tagdíjelmara­dás. Nincs is. De, ha kell, akkor harcosan kiáll a dolgozók jogos követe­léséért. Nem­rég társai azzal fordultak a bizalmihoz, hogy az ujjköz­bevarrásért arányta­lanul kevés bért kapnak. A bizalmi normarendezést kért. Az időmérők nyomban lemér­ték az eltöltött időt és azóta megállapították már a helyes bért. Az elégedetlenségnek nyoma sincs a varrodában. A bizalmi megtette köteles­ségét. Az emberek tisztelik is ezért Vesztergombi Gizellát. Szlipcsevics János Vesztergombi Gizella K­IA­L­LI­TA­S A Bőripari Dolgozók Szak­­szervezete és a TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat kö­zös rendezésében január 26-a és 29-e között kiállítás nyílik a szakszervezet székházában (Bp., VI. ker, Bajza u. 24.). A kiállításon bemutatják a kül­föld legmodernebb bőr-, és ci­pőtermékeit. A kiállítást a fent jelzett napokon du. 15 órától 18 óráig tekinthetik meg az üzemek dolgozói. Plasztifc-ittalp KOMBINÁLT plasztikbőr­­talp Amerikai szabadalom alapján műanyagtalpakra bőr­ből végig és féltalpakat, sa­rokfoltokat, vagy talprészeket dolgoznak be. A bőrtalpakat a formából kiálló 2—3 hegy­be nyomják be, hogy azok ne csúszhassanak el. Biztató kezdés Jól indult az új év a Szegedi Szőrmében Az 1964-es év teljes terme­lési tervét 101,5 százalékra teljesítette a Pannónia Szőr­­meárugyár szegedi gyáregysé­ge. Ezen belül december 24-ig terven felül 600 irhakabátot küldtek még exportra. Az éves terv teljesítése mellett nagy gondot fordítottak az 1965. évi feladatokra való fel­készülésre is. Ennek a jegyé­ben készültek már az intézke­dések, s ennek figyelembevéte­lével állították össze a műsza­ki intézkedési tervet is, a tech­nológiai változtatásokat és a szervezeti módosításokat.­­ Az első negyedévi terv, s ezen belül a januári hónapi, már dekádokra lebontva, az üzemrészekben van, hogy mindjárt az indulásnál ismer­jék a dolgozók a feladataikat — mondja Nyáry Mihály igaz­gató. — Az egész évi terv is­mertetésére a közeljövőben megtartandó termelési tanács­kozáson kerül sor. Úgy érzem, a megfelelő előkészítés siker­rel járt, mert az átállás sike­rült, s ma már ismét fellendü­lés tapasztalható a termelés­ben. Jelenleg még gondot okoz a munkaerő-----főként szabó­szakmunkás — hiány. Ebben a hónapban még ezt is rendezni akarjuk, hogy ez se zavarja a termelést. — Az 1965. évi terv jelzései alapján az idén körülbelül azo­nos szinten kell dolgozni, mint az elmúlt esztendőben — foly­tatja az igazgató. — A terven belül azonban lesznek válto­zások, így például 2,3 száza­lékkal kell növelni a terme­lékenységet az 1964. évihez vi­szonyítva. Emelkedik az ex­port terv is körülbelül 15 szá­zalékkal. Ez azt jelenti, hogy az irhatermelésünk 50 százalé­ka exportra megy. Az új esztendei termelési ta­nácskozáson nemcsak az idei tervet ismertetik meg a dolgo­zókkal, hanem beszámolnak a múlt év sikeres befejezéséről is. Egyben itt tárgyalnak majd az idei versenymozgalomról. A tervszámok reális értékelése alapján jó eredmények várha­tók a munkaverseny-mozga­­lomtól is — elsősorban az anyagmegtakarítás, termelé­kenység terén — az idei esz­tendőben. Fején kék sváj­ci sapka. Orrán sötétkeretes szem­üveg. Ujjatlan pu­lóvere látatni en­gedi csupasz kar­ját. Vastag erek borítják széles ke­­zefejét. Óriás te­nyerében szinte el­tűnik a kaptafa. Aki nem ismerős a Tisza Cipőgyár debreceni gyárá­ban az könnyen elmegy mellette. Nincs aki felhívja a figyelmet Varjú Lajosra, az alfakor pogácsázójára. Gulyás István művezető is csak annyit tud róla mondani — derék, szorgalmas ember. Nincs vele soha baj, pontosan lel­kiismeretesen vég­zi feladatát. De ebben a néhány szavas megjegy­zésben benne van az is, hogy Varjú szaktárs soha nem volt hivalkodó, nem kérkedett ügyessé­gével. Sőt gazdag tudását szerényen, tanító módján osz­totta meg a fiata­lokkal. Ha tanítvá­nyai sikert értek el nem kürtölte világgá, hogy az elért eredményük az ő érdeme. Meg­értő mosollyal nyugtázta mindig mások kiugró tel­jesítményét. Még akkor is ezt tette, amikor részese le­hetett volna a di­csőségnek. Az aljakörön az egyik legmegbíz­hatóbb ember. Ke­ze alól még soha nem került ki se­lejtes munka. A mennyiségi köve­telményeknek is mindenkor eleget tesz. S ez talán nem is olyan kü­lönös Ezt sokan elmondhatják ma­gukról a gyárban De azt már keve­sen, hogy huszonöt éve dolgoznak a szakmában. A több mint két évtized alatt Varjú Lajos szerény magatar­tásával, páratlan szorgalmával szer­zett becsületet, a szerénység példa­képe lehet. Mert akadnak dolgo­zók akik dicsek­­v­ők és nagy mel­lénnyel járnak a gyárban. Huszonöt év hosszú idő. S a vállalat vezetői nem feledkeztek meg Varjú Lajos­ról a Szakma Ki­váló Dolgozója ki­tüntetéssel jutal­mazták meg. Mi viszont ezzel a né­hány sorral kö­szönjük meg Varjú szaktársnak a szakszervezeti te­endők ellátásában szorgalmát, lelkese­dését. S ha jubileu­mának napját nem is jegyzik fel a naptárban, azért nem árt megemlé­kezni értékes mun­kásságáról.

Next