Bőripari Dolgozó, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
T71 A I K"' IV - V \ \J Világ proletárjai, egyesüljetek ! Ára 50 fillér 1970. JÚLIUS Szegedi gyáraink az árvízi krónikában Május 20-án hetvenhárom, 27-én százegy ember hiányzott a Szegedi Cipőgyárból. Csak két napot jegyeztünk ki, de az árvízveszély idején átlag 70—80 ember hiányzott a létszámból. Ma már — a veszély elmúltával — szívesen írunk arról, hogy Szegedet és környékét sikerült megmenteni. Ez már közismert. Tudjuk azt is, hogy Szegedet az emberi összefogás, az áldozatvállalás mentette meg a katasztrófától. Hogyan álltak helyt a Szegedi Cipőgyár dolgozói a vészterhes napokban kinn a gátakon és benn az üzemben. Eziránt érdeklődtünk a gyárban és ifj. Szőllősi Sándor műszakvezető adott részletes tájékoztatást. — Nehéz napok voltak, nem is jó rágondolni. Érthető, hogy az emberek, különösen a vidékiek, de a szegediek is lesték a híreket, és persze ilyenkor a rémhírek sem maradnak el. Amikor a víz tetőzött — 10 métert is elérte Szegednél —, az izgalom is annak arányában tetőzött. Talán érthető is, hiszen ha a gátak nem tartanák Szegedet kb 10 méter magas víz öntötte volna el. Nem tudtunk a hiányzó vidékiekről sem, mert a férfiakat otthon fogják a gátakat erősíteni. • az asszonyokat pedig csomagolni, ha kitelepítésre kerülne a sor — hallottuk a műszakvezetőtől. — Az izgalmak ellenére a termelésben egy perc kiesésünk sem volt. Lemaradás természetesen volt valami. 20-án például a terv szerinti 5200 pár helyett csak 3606 pár készült, de gyors átszervezés után 27- én már 495 párral többet termeltünk. A gyáron belül valóban a nagyszerű helytállás példáit láttuk. A hiányzó emberek helyett az izgalmak ellenére elvégezték a munkát. Nem mentek haza sokan, ha még hiányzott a tervből. A brigádtagok különös szép példáját tanúsították az összefogásnak. Mindezek eredményeként sikerült az árvízi lemaradásokat behoznunk, és itt, a gyáron belül semmi nyoma nem maradt a nehéz napoknak. A gyáron belül tehát sikerült az árvízi napok nyomait eltüntetni. És a gyáron kívül? — A túlfeszített izgalom mindenkit megviselt, sok idő kell, amíg az érzékenyebb idegrendszerű emberek ezt a megpróbáltatást kiheverik. De az a tény, hogy az emberek látták az állam, a társadalom erőfeszítéseit, tudatában voltak, hogy vész esetén nem marad el a segítség, nyugtatólag hatott és a remény, a bizalom volt az idegek védőgátja. Az előírásnak megfelelően megszerveztük az árvizes brigádokat, és riasztás esetén azok pontosan megjelentek a kijelölt helyen. 16 ilyen brigádban 160 dolgozónk állt készenlétben. Állandó ügyeletet tartottunk, mely kapcsolatban állt az árvízvédelemmel. A vezetők közül valaki éjjel-nappal a gyárban tartózkodott. Május 23-án pl. az egyik ilyen riasztásikor Ferencszállásra, Maroslellére a buzgárhoz vitték a brigádokat, akik a nappali műszak után, pihenés nélkül, egész éjjel ott dolgoztak. Rendkívül nagy volt a fegyelem, senki nem hagyhatta el a helyét, ami érthető volt. De erre nem is volt szükség. Ki gondolt akkor arra, hogy csak egy cigarettaszünetre is letegye a szerszámot ? Hősies munka volt, ezt nem lehet másként jellemezni. Voltak sokan, akik riasztás nélkül, kimentek a gátra, és vasárnapi pihenőjüket áldozták fel. — Az ügyeletaz árvízve- szély elmúltával is tart — mondotta Szőllősi műszakvezető —, a brigádok most a homokzsákokat ürítik ki és rakják rendbe. — Idegileg teljesen tönkrementem azokban a napokban — meséli Kovács Péterné betanított munkás. Tiszasziget ide 11 kilométerre van, onnan járok ide már harmadik éve. Félreverték a harangot, hogy jön a Maros. A Tisza ott erős gátak közé van szorítva, az nem fenyegetett. De a Maros sem jött, szerencsénkre, és a mai napig sem értjük, hogy miért ürítették ki a fél falut, miért kellett az asszonyoknak becsomagolva napokig készenlétben állni, és miért vertéktöbbször is félre a harangokat,hogy jön a víz. A hatóságok bizonyára jobban ismerték a helyzetet, felsőbb utasításra intézkedtek, de mi bizony súlyos izgalmakat éltünk át. A férfiak sem mehettek munkába, azok meg a töltésen dolgoztak. — A töltésen dolgoztam napokon keresztül, és bizony keveset aludtunk. A családomat, kitelepítették, azokért, is izgultam, hiszen ilyenkor,az idegek nem mindig, a legjobb tanácsokat adják. De igyekeztünk nyugodtan dolgozni, csillapítani a pánikot — meséli Takács Ferenc, aki szintén Tiszaszigetnél védte a falut. — Reggel 5-től este 8-ig dolgoztunk— ezt Márton Mihály lakatosmeséli, tápéi lakos, ahol rendkívül komoly volt a helyzet. Nem telepítették ki a falut, csak ajánlották, hogy aki tudja, vigye biztonságosabb helyre a családját. Sokan meg is fogadták. Mindenki össze volt csomagolva, a mentőalakulatok készenlétben álltak, ha a gátak nem tartanak. Az kiszivárgások ellen kellett védekezni, mert a hatalmas áradat ugyancsak ostromolta a töltést. Iskolás békaemberek, könnyűbúvárok jöttek segíteni, takarták a partot. 960 méter magas volt a víz, még rágondolni is borzasztó, ha ez a falura zúdul. De az ember erősebbnek bizonyult... Szinte szóról szóra ismételhetnénk a történeteket a Pannónia 3-as gyáregységéből, ahol csak a neveket, adatokat kellene behelyettesíteni. Nem lehet egyes neveket kiragadni — mondotta a szakszervezeti titkár —,egy emberként álltak helyt a gyár dolgozói. A brigádok fegyelmezetten tettek eleget a riasztáskor előírt parancsnak, a bentmaradt dolgozók pedig emberfeletti munkát végeztek, hogy a kiesést pótolják. Sikerült is, a tervet teljesítettük. — Volt-e az árvíznek károsultja .— kérdeztük. —• Árvízi kár tulajdonképpen nem keletkezett a mi vidékünkön, hiszen a vizet sikerült a medrébe kényszeríteni. De egyik dolgozónk, Prolok Balázs háza a talajvíztől erősen megrongálódott. Újszegedi lakos, és ott a víz alulról is támadott. Kérelmet kell benyújtania, reméljük kap segélyt. A két szegedi bőrösgyárban már csak rossz emlékként beszélnek az árvízi napokról, az átélt izgalmakról. Könnyek nélkül az asszonyok ma sem tudnak erről beszélni. De az emberek már a hétköznapokgondjaival , foglalkoznak, amunkával,a családdal. És azzal nyugtatják a felborzolt idegeket, hogy sokkal rosszabbul is végződhetett volna . Mosonyi László Július 1-én a szakszervezeti tagok 300 gyermeke indult Nagykanizsára és Szenlőrincre kétheti üdülésre Újjáépítik a Pannónia szegedi üzemét Három lépcsőben történik a rekonstrukció 16 milliós építkezés hogy teljes rekonstrukciót hajtsanak végre. Fliegel Viktor igazgató adott erről lapunknak tájékoztatást. — Az átépítés, helyesebben az újjáépítés három lépcsőben történik — mondotta a gyár igazgatója. — Az első lépcső munkálatait ez év januárjában megkezdtük. A régi épület lebontásával kezdődött a munka és az alapozást már be is fejezték. Itt új irodahelyiségek, és új termelési üzem épül. A háromszintes új épület alagsorában helyezzük el az orvosi rendelőt korszerű felszerelésével együtt, itt lesz a gázkazán is. Az első emeleten irodahelyiségeik lesznek, a második, harmadik emeletet üzemi termek foglalják el. Tervek szerint ennek az építkezésnek az év végéig el kellett volna készülni, de az árvíz miatt már most valószínű az elhúzódása. A második lépcsőben lebontjuk a jelenlegi irodahelyiségeket, a lakóházból átalakított raktárépületet és ezek helyén is üzemépület lesz, ami a tervek szerint 1971-ben készül el, illetve akkor kezdik az építkezést. Tulajdonképpen a harmadik lépcső munkálatai miatt történik az egész újjáépítés. Ebben belső átalakításokra kerül sor. Megoldjuk a szociális létesítményeket, mert a jelenlegi körülmények valóban tarthatatlanok, de az elavult, összefoltozott épületekben többet tenni nem tudtunk. Olyan körülményeket teremtünk, amelyek az igényeket mindenben kielégítik. Öltözők, mosdók épülnek, és más szociális létesítmények. A harmadik lépcsőben kerül sor a technológiai sorrend bevezetésére és átszervezésére, valamint a tetőtér beépítésére. A termelési folyamatok jelenlegi elhelyezése zavarja a termelékeny munkát, s ennek is véget kell vetnünk. Korszerű gépparkkal rendelkezünk, de nem tudjuk ezeket kihasználni, mert a jelenlegi elhelyezésük mellett idő- és energiaveszteséggel kell számolnunk. A rekontsrukció után tehát visszatérül abból a 16 millióból, amibe az építkezés kerül — mondotta Riegel Viktor igazgató. Az ötszáz dolgozót foglalkoztató üzemben még ma is a pincében elhelyezett öltözőkben zsúfolódnak össze az emberek. A korszerű szociális létesítményeknek nyomát sem találjuk, éppen csak a normák minimumát tudták teljesíteni e téren a Pannónia 3. számú szegedi üzemében. Elsősorban ez a körülmény indokolja. Újszerű kötőanyaggal négymilliós megtakarítás Újítások újdonságok a Bőripari Vállalatnál A Bőripari Vállalat technológiai osztályán azokról az intézkedési és műszaki fejlesztési tervekről kértünk felvilágosítást, amelyek egyrészt a gyár gazdasági eredményeit hivatottak megjavítani, másrészt a feldolgozóiparnak segítséget nyújtanak a minőség megjavításához. Az osztály különösen nagy súlyt helyez az olyan gyártmányfejlesztési tevékenységre, amelyek a közönség körében észlelt panaszokat kiküszöbölik, illetve csökkentik. Néhány érdekes újításról és újdonságról kaptunk felvilágosítást Kaszás Nándor mérnöktől, az osztály helyettes vezetőjétől, amelyek nemcsak hazai, de külföldi viszonylatban is felkeltették a szakemberek érdeklődését. — Még 1967-ben kapta az osztály azt a feladatot — hallottuk —, hogy a hazai kötőanyag felhasználását vizsgálják felül, és az Akrilát alapú műanyag felhasználásában vezessen be új technológiát. Akkor 75 tonna hazai kötőanyagot használt fel a hazai bőripar, és mintegy 700 tonna import kötőanyagra volt szükség. 1970-re már olyan technológia bevezetésére került sor a Bőripari Vállalat területén, amely lehetővé tette, hogy 400 tonna hazai anyagot használjanak fel. Ugyanakkor 800 tonnát importáltak. Az újszerű technológia bevezetésével a bőripari termékek önköltségét mintegy 4 000 000 forinttal csökkentették azzal, hogy a hazai kötőanyag mennyiségét növelték, és ezáltal az importtal szemben kilogrammonként 10 forintot takarítanak meg. A hazai kötőanyag szabadalma a Material Ktsz főtechnológusa, Bor Vilmos és a CHEMOLIMPEX osztályvezetője, Vér Zoltán nevéhez fűződik, akik a technológiát több bőripari szakember bevonásával továbbfejlesztették és olyan eredményt értek el, hogy szabadalmukat már eddig 14 országban bevezették, és az újfajta kötőanyag hazai gyártását is megkezdték. Az új kötőanyag előállítása nemcsak lényegesen olcsóbb, de feltehetően lehetővé teszi a bőrök sok panaszra okot adó színezésének megjavítását. A hazai bőripar most folytatja az új kötőanyag felhasználásának lehetőségeit, és az eddigi megállapítások kedvezőek. Amennyiben a kísérletek mindenben beválnak, a reaktív Binder elnevezésű kötőanyagot hamarosan bevezetik az iparban, ami által lényegesen csökkentik az importáru felhasználását. A cipőipar helyzetét megkönnyítő egyéb technológiai fejlesztésről is kaptunk tájékoztatást. Az osztály programjában és kísérlettervében szerepel a florentik elnevezésű polírozható bőr, amelyet most kísérleteztek ki, kooperálva a Szombathelyi Cipőgyárral. Ennek az a lényege, hogy az élénk színekre festett bőrt fekete testekkel antikolják, amelyet a cipőgyártás során tetszés szerinti mértékben lepolírozhatjárt. A cipő a jelenlegi divatirányzatnak tökéletesen megfelelő színezést kap, aminek feltehetően nagy sikere lesz a vásárlóközönség körében. Nagy gondot fordít a technológiai osztály a bélésáru kidolgozására. Sok panaszra adott okot, hogy korábban a bélés megfogta a harisnyát, a kereskedelemhez igen sok reklamáció érkezett. Most ez a panasz nagyjából megszűnt, mind kevesebb a reklamáció, mert a bélésáruk technológiai megoldását sikerült megjavítani. Előreláthatóan igen nagy sikere lesz a reptér hüllő utánzatú divatbőröknek, amelyek külföldön rendkívül keresettek, és amelyeket a hazai közönség is szívesen fogad. A Finombőrök Gyára kapott 800 négyzetméter ilyen bőr előállítására megbízást, kísérletképpen. A sertésbőrök feldolgozásának technológiájával igen komoly népgazdasági gondot oldott meg a Bőripari Vállalat technológiai osztálya, közösen a Pécsi Bőrgyárral. Ismeretes, hogy a közönség által nem nagyon kedvelt sertésbőrök feldolgozása évekkel ezelőtt prolematikus volt. Azóta sokrétű gyártásfejlesztési program alapján kidolgozták a ruházatiparban ma már közkedvelt sertésvelúr gyártását. Ugyannyira, hogy nemcsak a hazai ipart látják el ebből, de máris milliós exportot tettek lehetővé. Beszélgettünk a perspektivikus tervekről is. A technológiai osztály 1975-ig kidolgozta azokat a terveket, amelyek a bőripari üzemek munkáját gazdaságosabbá, , korszerűbbé teszik, és igazodnak a világpiaci igényekhez. Ezek között igen fontos kérdés a bőripar legnagyobb konkurrenciájával, a műbőrrel felveendő verseny. Ez ellensúlyozandó, csökkenteni kell a bőr előállításának önköltségét, a nem versenyképes cikkek helyett új, piacképes bőröket kell előállítani, és nem utolsósorban a mindinkább javuló tendenciát mutató műbőröket minőségben felül kell múlni. Ez az osztály, illetve a bőripar egyik legnagyobb gondja és feladata. Az UNESCO programjába vágó kérdés, a természetes vizek szennyeződése messzemenően foglalkoztatja a technológiai osztályt. Világjelenségről van szó, és ez a kérdés hazánkat is érinti, mert az ipar fejlődésének arányában szenynyeződnek a folyóvizek, mind kevesebb lesz az ivóvíz, aminek ellensúlyozására különböző technikai és technológiai terveket kell készíteni. A Bőripari Kutató Intézettel és a Műszaki egyetemmel kooperálva javaslatok, tervek készülnek a Bőripari Vállalatnál is, keresik, kutatják a módját, hogy ezt a sürgető kérdést megoldják — fejezte be nyilatkozatát Kaszás Nándor mérnök.