Bőripari Dolgozó, 1973 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Kongresszusunk Határozata nyomán a Pécsi Bőrgyárban A dolgozók bevonásával és a fejlesztéssel törekedni kell a nők éjszakai műszakjának megszüntetésére Pontosan egy évvel ezelőtt írtunk a Pécsi Bőrgyár ötéves tervéről, s a vezetőkkel tör­tént beszélgetés során Bajomi László főmér­nök a címben írt valóban helyes megállapítást tette. Most azért jártunk Pécsett, hogy e meg­állapítás mögött mit tettek a pécsi vezetők, elsősorban a szakszervezeti bizottság, hogy a dolgozókat valóban bevonják-e mindabba, ami az üzemi demokrácia fogalmát meghatározza. De arra is kíváncsiak voltunk, hogy mit tettek a dolgozók szociális körülményeinek megja­vítása érdekében, amint azt a XVIII. kong­resszus határozatba foglalta. Mindezen kérdések természetesen összefügg­nek az üzem fejlesztésével, gazdasági ered­ményeivel, a dolgozók szociális ellátottságá­val. Hatvan Józseffel, a szakszervezeti bizott­ság titkárával, helyettesével, Botos Károly­ival és Hornyák József főmérnökhelyettessel beszélgettünk a fenti kérdésekről. Nagyszabású fejlesztés Ismeretes, hogy a Gazdasági Bizottság a ci­pőgyárak bőrellátásának megjavítása érdeké­ben, a BBV és a Pécsi Bőrgyár fejlesztésé­hez az eddigi terveken felül 400 millió forint hitelt engedélyezett. Ebből Pécs 187 milliót kap. Mire költik ezt a pénzt, milyen válto­zásokat hoz a beruházás a termelésben? Hor­nyák Józseftől kaptunk erre választ.­­ Első lépcsőként 1973-ban 80 milliót ki­zárólag gépekre költünk, hogy a gépsorok beállításával szalagszerű termeléssel növeljük a kapacitást. A második félévtől már 360 ezer négyzetméterrel több puhabőrt adunk a fel­dolgozó iparnak és 20 százalékkal növeljük a krómos kapacitását. Ennek érdekében átszer­vezzük az egész technológiai folyamatot és az üzemszervezést szinkronba hozzuk a ter­melékenységgel. Ebben a régi szakembereink segítségére számítunk és természetesen a bri­gádok hozzáállására, mert csak gépekkel a tervekből semmi sem lenne. Mindezt építkezés nélkül fogjuk megvaló­sítani.­­Ellenben, ha a sertésbőr feldolgozását nagyobb mértékben kívánjuk növelni — s erre szükség van, mert a ruházati iparnak kedvelt alapanyaga lett — akkor építkeznünk is kell és ezt 1975—76-ra tervezzük. A bővített kapacitással mintegy félmillió négyzetméterrel több velúrt tudunk majd produkálni. Mint­hogy a munkaerő növelésére nem számítha­tunk, a terveket a belső tartalékok feltárá­sára, jobb munkaszervezésre építjük. Véle­ményünk szerint nálunk jó a gyártmány és a gyártásszervezés, racionális a termelés. Ezt kell továbbfejleszteni, mert a lehetőségek adva vannak — mondotta a főmérnök helyettese. A szakszervezetiek vették át a szót, ami­kor a tervekben az emberekről beszéltünk, a munka megkönnyítéséről, a munkahelyi lég­légkörről. — Elsőnek a bőriparban, nálunk darusítot­­tuk a vizesben a bőrök mozgatását. Sokat költöttünk arra, hogy ezt a nehéz fizikai mun­kát kiküszöböljük. Gépesítéssel történik a ne­héz bőrök szállítása, kezelése több műhely­ben is átgondolt szociálpolitikai elvek alap­ján, de a munkaerőhiány is ezt tette indokolt­tá. A nagymeszesben ebédlőhelyiséget, a ser­tésmeszesben is étkezőt kaptak az embereink és ezt igen jó néven vették. Örömmel fogad­ták a szódaautomatákat, a hűtőgépeket. Ez mind szép, de mind kevés. A régi épületek­ben nem tudunk kielégítő szociális körülmé­nyeket kialakítani. A velúr vagy marhabox kikészítő túlzsúfolt, helyszűke miatt a fejlesz­tési tervben szereplő építkezésig jobb körül­ményekre sajnos nem számíthatunk. Dolgo­zóink ezt jól ismerik, abban bízunk, hogy türe­lemmel kivárják a helyzet kialakulását. Nők az üzemben Régi panaszt orvosoltunk a közelmúltban és régi problémákat oldottunk meg dolgozóink nagy örömére. 400 személyes fekete-fehér öl­tözőt, fürdőt létesítettünk és ezzel valóban régi adóságunkat törlesztettük le. Az öröm­ben azonban némi üröm is vegyül. Pécsnek kevés a vize, ez városszerte gondot okoz a város gyors fejlődése miatt. Új üzemek, új városnegyedek alakultak ki és a vízellátás ezzel nem tudott lépést tartani. Ez nemcsak az öltöző­fürdő üzemelését teszi időnként problematikussá, de a gyár vízszükségletét is befolyásolja. A város most azzal jött segít­ségünkre, hogy az erőmű tisztított szenny­vizét ide hozták az üzemi felhasználásra. Emellett Duna-vizet is kapunk, s úgy látjuk, hogy a vízhiány megszűnik. Sokat költött a gyár a női vezetők képzé­sére, s e téren nagy propagandát fejtettünk ki. A gyár létszámához, különösen a vezető káderek létszámához viszonyítva, kevés a női vezető. De ennek egész különös oka van. Egy­szerűen nem akarnak vezető posztokat vállal­ni. (?) Családi ügyekre hivatkoznak és inkább vállalják a kisebb beosztást, kevesebb pénz-Ebbe természetesen nem nyugszunk bele és mindent elkövetünk, hogy eleget tegyünk a kongresszusnak erre vonatkozó határozatának is. Vannak persze vezetőink a nők közük tud­nánk művezetőket felsorolni, vagy például Várnagy Csabánét, aki laboránsként kezdte a gyárban, vegyipari technikum után (a 3—4. osztályt egyszerre végezte el) és mint első éves egyetemista férjhez ment, ugyanakkor házat építettek, abban az évben gyereket is szült és mint mérnök, gyárrészleg vezetőnk. Nagy­szerű ember, példának­ állíthatjuk az egész üzemi kollektíva elé. Rétyi Ildikó munkás volt nálunk, ma gim­náziumba jár és szorgalmas adminisztrátora az irodának. De amikor megkérdeztük, hogy az üzemben érdeklődik-e valaki tanulmányi előmenetele, általában problémái iránt kissé értetlenül nézett ránk, mint aki nem tudja, hogy ez is szokás, persze más üzemekben. Az viszont igaz, hogy a tanulmányi szabad­ságot por­tosan megkapja. Az elmúlt év novemberében foglalta össze a szakszervezeti bizottság az üzemi nők hely­zetét, a nőhatározat végrehajtásáról. Ebben többek között azt a megállapítást teszi, hogy a gyárban a nők keresetére vonatkozó ada­tok nem állnak rendelkezésére, a gyár ilyet nem készített. Helytelennek tartjuk, hogy eb­be a szakszervezeti bizottság belenyugszik. Sok korrigálni való eset lehetne, ha pontos ki­mutatással rendelkezne. Úgy véljük, ezt a könnyed megállapítást felül kellene vizsgál­­niok. A keresetre vonatkozó megállapítás: azo­nos munkahelyen dolgozó nők és férfiak ,mind idő- és havibérben dolgoznak­ és ezeken a helyeken a képzettség, a gyakorlat,­ a ráter­mettség, a beosztás dönti el a bérek meg­határozását.” Így azután érthető, hogy még mindig hat nő keres 1300 forinton alul. 1300— 1400 forint között 15 nő van kategorizálva. 1400—1500 között 17 és ezek között persze egy férfi sincs. A felsőbb kategóriáknál az­ arány lényegesen jobb, de például a szak­munkások aránya is szóvá tehető. A vállalat 2192 dolgozójából 1215 nő van és mindössze 21 közülük a szakmunkás. Felsőbb iskolát 26-an végeztek, és csak 4 nő vállalkozott erre. Magasabb beosztásban 77-en dolgoznak és közöttük csak 15 a nő Ennek okáról írtunk, de kérdés, megtett-e mindent a gyár veze­tősége és főleg a szakszervezeti bizottság, hogy ez az arány javuljon. Annak ellenére, hogy a jelentés megállapítása szerint, a tanulás­hoz egyenlő jogokat biztosítanak. S ezt így sem lehet elfogadni. A nőknek több jogot kell biztosítani, több lehetőséget, hogy az ott­honi, a családi és munkahelyi elfoglaltságuk mellett vállalni tudják a tanulást is. Ne elé­gedjen meg a szakszervezeti bizottság hogy az említett mérnöknőt, aki gyárrészlegvezető, mint unikumot „mutogassa” még akkor sem — erről meg vagyunk győződve — hogy nagy­szerű ember. Évente 4 millió forintot fordítanak a gyár­ban a munkakörülmények megjavítására. Csökkentették a vegyi­ ártalmakat, a hőártal­mak kiküszöbölésére leszigetelték a szárító­berendezéseket, teremverttillátorokat szereltek fel és a zajártalmakat is lényegesen csök­kentették. 2 . Komoly eredményként könyvelheti el a Pé­csi Bőrgyár, hogy az eddigi 477 nő helyett, akik 3 műszakban dolgoztak, ma már csak 384-en dolgoznak, köztük 28 olyan, akinek 10 éven aluli gyermekük van. De szombat, éjjel már egy nő sem dolgozik Az lenne a szakszervezeti bizottság feladata, hogy az em­lített 28 nő se dolgozzon 3 műszakban. Saj­nos, a nők éjszakai műszakját egyelőre nem tudják kiküszöbölni a termelés visszaesése nél­kül. Brigádok, munkaversenyek Botos Károly, aki a brigádmozgalom gaz­dája, azt mondja, hogy van, él a mozgalom, de jobban is mehetne. 57 brigádja van a gyár­nak, melyek hasznos vállalásokat tesznek és részt vesznek a versenymozgalomban is. De en­nek ellenére romlott a keményáru minősége, a krómrészlegen a mennyiség sem kielégítő, az anyagtakarékosságban és a munkaszervezés­ben is sokat lehetne javítani. Viszont nagyot fejlődött a választékbővítés, ami segíti az ex­port növelését. A szakszervezeti bizottság tisztában van a párt, a kormány idevonatkozó rendelkezé­seivel. Ismeri a XVIII. kongresszus határo­zatait is. Ebben nincs is hiba. A hiba véle­ményünk szerint abban van, hogy a gazda­sági vezetőkkel e kérdésekben szorosabban kellene kooperálni. Mosonyi László A szakszervezetek feladatai az iskolarendszerű felőttoktatás és a szakmunkás továbbképzésben A műveltség és képzettség szerepe az élet minden terü­letén — társadalmunk dina­mikus fejlődésében, gazdasá­gi és kultúrpolitikai céljaink megvalósításában, s a közvet­len termelő munkában is — növekszik. Népgazdaságunk, ezen belül szakmánk szerke­zetét, teljesítőképességét meg­határozó hagyományos ténye­zők mellé új tényezőként zár­kózott fel a tudomány. Fejlő­désünk üteme a jövőben nagy­részt attól függ, hogy milyen rövid idő alatt leszünk képesek a legújabb tudományos ered­ményeket átültetni a gyakor­latba. Mindez szorosan össze­függ dolgozóink műveltségi szintjével. A munkások iskolázottsága az utóbbi két évtizedben je­lentősen növekedett. Az álta­lános iskola nyolc, vagy annál magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők aránya, a két év­tized alatt megháromszorozó­dott. Ennek ellenére a fizikai dolgozók — országos és szak­mai szinten is — közel ötven százalékának nincs meg az általános is­kolai végzettsége. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy az az ember, akinek még az alapvető nyolc osztá­lya sincs meg, a szakmai mű­veltség megszerzésében sem juthat messzire. Ezért a vál­lalatoknak a politikai és tár­sadalmi szerveknek egyik fon­tos feladata, hogy az eddigi­nél jobban segítsék a munká­sokat az alapműveltség meg­szerzésében. A felgyorsult műszaki, tech­nikai haladás, a népgazdaság érdeke — ezen belül szak­mánk valamennyi területén — elengedhetetlenül szüksé­gessé teszi, hogy a­ munkások szakmai felkészültségét növel­jék. E feladat megvalósítása érdekében adta ki 1971-ben a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány az 1014/ 1971. (TV 28.) sz. kormányha­tározatot, amely kimondja: „a továbbképzés célja, hogy a munkások — főként a szak­munkások — szaktudásukat az állandó fejlődő technikai, technológiai szintű követel­ményei szerint bizonyos idő­szakonként felfrissítsék, kor­szerűsítsék, elsajátítsák a kü­lönböző speciális munkakörök hatékony ellátásához szüksé­ges új ismereteket, megsze­rezzék, illetve bővítsék a tár­sadalmi, gazdasági kérdések­ben való jártassághoz szüksé­ges ■nolitrkai és általános mű­veltséget.”­­ A kormányhatározatot kö­veten a Könnyvanari Minisz­térium körm­-nt­ag tantervét és tannnvnent hí-*t-*írt véll-lg­­tatak 107t. d^miter­jében több vállalatról mint pl . a r*nm. Tisza. Minőségi, Szombati Gabri OSnőgyárakban, a cipőgyártó illetve karban­tartó szakmunkásai részére megkezdték az ismereteket felújító, illetve korszerűsítő továbbképző tanfolyamokat. A szakszervezeti bizottságok részéről ezt a hosszú évekre szóló igen jelentős feladatot agitációs, szervező munkával segíteni kell, emellett azonban érvényt kell szerezni anna­k, hogy a tanfolyamokon részt vett dolgozók megfelelő anya­gi és erkölcsi megbecsülésben részesüljenek. Szakmánkban a dolgozók közül sokan nem rendelkez­nek általános iskolai végzett­séggel, sajnos még a fiatalabb korosztály — 30 éven aluliak — közül is sokan vannak. Az elmúlt hosszú évek prob­lémáját oldja meg az a ren­delkezés, mely lehetővé teszi, hogy akik a 8 általános isko­lával nem rendelkeznek, rö­­videbb idő alatt elvégezzék azt, a felnőttekhez igazodó te­matikával. A tanfolyam meg­szervezhető a szakmunkás to­vábbképzés mellett is. A munkások szakmai to­vá­bbképzésével összefüggés­ben 1973. január 1-től kezdő­dően a dolgozók általános is­koláiban egy új oktatási for­ma kerül bevezetésre. Ennek lényege (a részletes ismerete­ket a SZOT Kulturális, Agitá­­ciós­ és Propaganda Osztályá­nak 1972-ben kiadott tájékoz­tatója közli), hogy az általá­nos iskola egy-egy osztályát 5 hónap alatt végezhetik el a dolgozók. Igen lényeges, hogy ez az új forma nemcsak isko­lai keretekben, hanem bárhol szervezhető, (üzemekben, mű­velődési intézményekben stb.), ahol ehhez a tárgyi feltételek biztosítottak. A művelődési in­tézményeknek a legmesszebb­menőkig fel kell karolni ezen új forma kibontakoztatását. De megszervezhető a szak­mai továbbképzés­től függetle­nül is. Ez esetben a megszer­vezésre két lehetőség kínál­kozik. Az egyik, a területi tan­folyam, amelyet az iskolák szerveznek, a másik a válla­latnál létrehozott tanfolyam, melyet az iskola és a vállalat közösen szervez. Ez utóbbival a művelődési otthonokkal ren­delkező vállalatoknak kell mindjobban élni. A szakszervezeti bizottságok feladata, hogy a munkahelye­ken következetesebben képvi­­seljék a vállalati és egyéni ér­dekeket. Az oktatási tervek készítésénél a tanulásra je­lentkezők ajánlásánál, a ta­nulmányi szerződések, megkö­tésénél éljenek észrevételezési, egyetértési jogkörükkel. Lén írnek fel ott, ahol a felnőőoktatás nevét alá­rendelt egyes gazdassági vezetők gyakran antibu­­míais ame­lyek a Pilla­natnyi anyar­ í érdekeit szolgálják. Fel kell hívni az ilyen vezetők figyelmét, hogy „az emberbe fektetett beruházások”-nak ér­téke igén jelentős akkor is, ha az „távlati” érték. A szakszervezeti mozgalom­nak e társadalmi jelentőségű feladat megoldásában nagy szerepe van. Ezért növelni és egyben meggyőzőbbé kell ten­ni a felnőttoktatás, tovább­képzés propagandáját, a szakszervezeti tisztség­viselők személyes példa­­mutatással is járjanak elől, s az agitációs, szer­vező munkában, dolgozón­ként a meggyőzés eszkö­zével munkálkodjanak. A törzsgárda kialakításának kiemelt eszközévé kell tenni a tanulási lehetőségek biztosítá­sát, a kedvezmények nyújtá­sát. Növelni kell a már tanu­lók erkölcsi, anyagi megbecsü­lését. A felnőttoktatás feladat­köre egyre összetettebbé válik, ezért fokozottabb együttmű­ködést kíván a szakszervezeti, az állami és gazdasági szervek között is. A szakszervezetek legyenek kezdeményezői, for­málói, gyakorlati végrehajtói az egység megteremtésének és megvalósításának, ezzel is elő­segítve a bőripari dolgozók ál­talános és szakmai műveltsége színvonalának növelését Varga Károly BŐR- ÉS CIPŐKELLÉKEK ELLÁTÓ VÁLLALAT termékei felhasználóinak, minden kedves ügyfelének, valamennyi bőripari dolgozónak eredményes jó munkát és BOLDOG ÚJ ÉVIT KÍVÁN! BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK minden kedves ügyfelünknek és valamennyi bőripari dolgozónak! Az új évben is tevékenyen részt kívánunk venni a bőr- és cipőipari vállalatok műszaki fejlesztésének elősegítésében! BŐR­­MŰBŐR- ÉS CIPŐIPARI KUTATÓINTÉZET Budapest IV. Paksi József utca 43.

Next