Bőripari Dolgozó, 1975 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
LENGYELORSZÁG A lengyel bőrdíszműipar legnagyobb termelőegysége a „Plastyk” termelőszövetkezet (Elblag), amely termékei kb. 30 százalékát exportálja, éspedig a SZU-ba, Franciaországba, Dániába, az NSZK-ba és az USA-ba. Az amerikai export (16 ezer bőrönd és velúrkoffer). (LSL) Eredményekben gazdag, BOLDOG ÉVET KÍVÁN gyáregységei dolgozóinak, valamennyi bőripari dolgozónak, minden kedves ügyfelének és a fogyasztóknak a MINŐSÉGI CIPŐGYÁR vezetősége * Javult a bérszínvonal 1971-ben nem volt a gyárnak nyeresége, a bérfejlesztést sem tudták a kongresszusi határozatnak megfelelően végrehajtani, sőt egyes területeken még, a személyi jövedelem csökkenésére is sor került. Különböző intézkedések nyomán 1972-ben már javult a helyzet és bizonyos korrekciókat hajtottak végre. Amikor a bérfejlesztésre került sor, elsősorban a nődolgozók, anyagi helyzetét vették figyelembe. A Gyakran kevés a régi szakmai tudás Szakmunkástovábbképzés a Duna Cipőgyárban Felgyorsult az életritmusunk, rohamosan fejlődik közöttünk a világ, s ami tegnap még modern volt, az ma már elavultnak számít. A minisztertanácsi határozat — amely előírja, hogy öt éven belül minden szakmunkásnak el kell végeznie egy továbbképző tanfolyamot — nem véletlenül született. Új ismeretek, s a régi tudás megújítása, felfrissítése nélkül nem beszélhetünk művelt, nagytudású szakmunkásról. A Duna Cipőgyárban — az elsők között — az 1973-as év őszén szerveztek szakmunkástovábbképző tanfolyamot, ahol 26-an szerezték meg az emeltszintű szakmunkás-bizonyítványt. A tanfolyamról igen kedvezően nyilatkoztak a hallgatók. Egyöntetű véleményük szerint sok újat tanultak, azóta szélesedett a látókörük, jobban hozzá tudnak szólni a döntésekhez. A cipőgyárban azonban nemcsak „cipősök” dolgoznak. A termelést segítő gépeket ki is kell szolgálni, javítani, karbantartani, s ha valaki igazán érzi saját bőrén a technika rohamos fejlődését, a szerelők, karbantartók azok. Rájuk is gondoltak a gyár illetékesei. Heten végezték el tavaly a szakmai továbbképzőt. (Sajnos nem egy közülük már ki is lépett.) A hétből egyikük Soós Béla, villanyszerelő. — Vannak hagyományos dolgok, de gyakran már kevés a régi szakmai tudás — mondja őszintén. — Főleg elektrotechnikában tanultunk rengeteget. Nyomtatott áramkörös vezérlések, új villamos rajzjelek, mágneses kapcsolások, s még sorolhatnám hosszasan, mennyi új ismerettel gazdagodtunk. Én több mint tíz éve kaptam szakmunkásbizonyítványt, s bizony most láttam csak igazán, mennyi mindent nem tudtam mostanáig. Idén az üzemfenntartási osztály dolgozóit nem kapcsolták be a szakmunkás-továbbképzésbe, pedig van az üzemnek olyan műhelye és gépe, ahol különösen szükség lenne a nagyobb szakmai tudásra. A Polgári műhely modern, talpfröccsöntő gépsorának teljes kitanulmányozására, megismerésére, szinte még egy év is kevés volt. Vigh Béla és Fodor Károly villanyszerelőket a gépet gyártó osztrák céghez küldte ki a vállalat, hogy a helyszínen sajátítsák el az osztrák szakemberek munkáját, tanulják meg a gépek javítását. Fodor Károly mondja: — Én nagyon régen tanultam a szakmát, ki sem merem mondani, mióta gyakorolom. Sajnos, ilyen gépsor üzemeltetéséhez szükséges tudnivalókat tanfolyamon nem tanítják, munka közben kell rájönnünk, mi a baj, ha valami elromlik. Pedig jó lenne előadásokat hallgatni, ahol a modern gépek, automatikáját ismertetnék, magam is szívesen tanulnék. Vannak viszont olyanok is, akik úgy érzik, már eleget tudnak, nem kapnának újat egy tanfolyamon. Hernád Jánost, a gépsor kezelőjét, 20 éves szakmai gyakorlata avatta szakmunkássá. Egyszer el is kezdett egy szakmunkásképző tanfolyamot, de jött az ellenforradalom, s abbahagyta. — Gyerekfejjel kerültem a gyárba, szinte nincs is terület, ahol ne dolgoztam volna. Már nem hiányzik nekem a tudás, megtanultam, amit kellett. Ehhez a munkához,ehhez a modern géphez, külföldön is betanított munkásokat alkalmaznak. Lehet, hogy hiba, de én már nem ülnék be újra iskolapadba — öreg fejjel! Az „öreg” fej mindössze 34 éves. Szerencsére kevesen gondolkodnak hozzá hasonlóan. Ezt bizonyítja, hogy most ősszel — két műszakból — 58-an vállalták: kéthetenként kétszer diákokká válnak, vagyis folytatódik a megkezdett jó hagyomány, s a tanév végén, júniusban, ismét nő a Duna Cipőgyárban a képzett szakmunkások száma. A vállalat jelentős áldozatot hozott és hoz ezért a pluszért. Minden tanuló ezer forint jutalmat kap, ha sikeresen megfelelt a vizsgán. (Tervezték fizetésben is honorálni a megszerzett magasabb szakképesítést, csak pillanatnyilag nem tette lehetővé a vállalat anyagi helyzete.) Az összes tanítási költséget a gyár fedezi, még füzeteket, vonalzókat is ingyen kapnak a tanulók. Ez a továbbképzés — vallják a Duna Cipőgyárban — érdekelt találkozása, mert a vállalat is, a munkások is, jól járnak. A kongresszusi határozat nyománlavultak a munkakörülmények a Minőségi Cipőgyár „C" Gyáregységében A XVIII. kongresszus határozataiból adódó feladatok teljesítését a Minőségi Cipőgyár „C” gyáregységében néztük meg. Négy év alatt mit változott adolgozók élet- és mun■kakörülménye, s mik azok a további tennivalók, amelyek megoldásra várnak. A kongresszusi határozatokról Zolnai Endréné szb. titkárral, Szilágyi László biztonsági megbízottal, Molnár Mihály munkavédelmi felügyelővel, Fazekas László termelési felelőssel és Augusztin Károlyné üdülési felelőssel beszélgettünk. Csökkent a balesetek száma Elsőként a munkavédelem és a munkahelyi légkör került szóba. Elmondták, hogy évekkel ezelőtt a gyáregységben rossz körülmények között dolgoztak az emberek, ennek arányában sok volt a baleset is. Az elmúlt években azonban sokat javult a helyzet az átépítés, a korszerűsítés eredményeként. Világosan bizonyítja ezt a javulást: amíg 1972-ben 17 baleset fordult elő, addig ez a szám a következő években már 7-re csökkent. Jelentős felújítás történt a tűzödében, ahol a korszerű technológiai követelményeknek megfelelően, a gépek elhelyezésével, a korszerű világítás felszerelésével, mintegy 200 felsőrészkészítő dolgozik ideális körülmények között. A Korponai úti gyáregységben kielégítő az orvosi ellátás, a gyógykezelés. A szervezetre káros ragasztóanyagokkal dolgozók rendszeres szűrővizsgálaton, ellenőrzésen vesznek részt. Ezek a vizsgálatok is hozzájárultak ahhoz, hogy komolyabb megbetegedések nem történtek. Rendszeres a fiatalkorúak és a terhes nők egészségügyi ellenőrzése is. A társadalombiztosítási tanács tagjai és a nőbizottság figyelemmel kísérik és közösen ellenőrzik, hogy a nehéz fizikai munkát igénylő reszortokon — festők, kazánfűtők, vagy a vegyi anyagokkal dolgozók — megkapják-e a kollektív szerződésben is biztosított védőitalt.. A szakszervezeti bizottság szigorúan veszi az üzemi szemléket is, és ha hiányosságokat tapasztal, annak pótlását, kijavítását, határidővel, felelős kijelölésével jegyzőkönyvezik. Sok gondot okoz még ma is a vegyi anyagok gőzének elszívása. A gyár vezetői az alfakörökön új elszívókat helyeztek üzembe, amelyek sokat javítottak a helyzeten. A nehéz fizikai munka könnyítésére is történtek erőfeszítések. Új teherfelvonót állítottak üzembe, újjászervezték az alfa- és kikészítő-szalagokat, és ami nagyon fontos: a nők munkájának megkönnyítése érdekében gépesítették az anyagmozgatási munkákat. A kongresszus különös figyelemmel ajánlja, hogy a tűzedékben ,- ahol főleg nők dolgoznak, és a monotónia káros hatással van a szervezetre — kisebb szüneteket alkalmazzanak. A „C”-gyáregységben ennek a határozatnak eleget tettek és az alja kivételével bevezették a munkahelyi tornát. A dolgozók megszerették, megkedvelték, sőt ma már az aljaüzem dolgozói is igénylik. Erősödött a brigádmozgalom Önkritikusan mondta el a szakszervezeti bizottság titkára, hogy a kongresszus előtt nem fordítottak megfelelő gondot a brigádmozgalom megszervezésére. Igaz, néhány brigád — öt-hat — tett ugyan formális vállalást, azonban az értékelést elhanyagolták, s ami történt, azt is inkább a műhelyek közötti versenyek javára írták. A kongresszusi határozatok elősegítették, hogy a brigádmozgalomban jelentős fejlődés következzék be. Nemcsak a szakszervezeti bizottság, de a gazdasági vezetők is „felfedezték” a brigádokban rejlő tartalékot. Az utóbbi időben a brigádok igen hasznos tevékenységet végeznek a termelés és a társadalmi munka területén. Lehet, hogy a termelésben mutatkozó problémák, vagy talán a kongresszus határozatai által felkeltett önkritikus hozzáállás serkentette jobb belátásra a gyár illetékeseit, hogy a jól szervezett brigádmozgalommal a kritikus időszakokban a feladatokat könnyebb megoldani, ezért hozzáláttak a brigádmozgalom újjászervezéséhez. Ma már 19 jól működő brigád van a gyárban, 191 taggal, fele közülük 30 éven aluli fiatalból tevődik össze. A szocialista címet 16 brigád nyerte el, a többiek is oklevél- és zászlótulajdonosok. Három brigád bronz, három pedig az ezüst jelvény birtokosa. Azt írtuk fentebb, hogy a nehézségeket könnyebb a brigádokkal áthidalni. Egy-két példát is hozhatunk erre. Az üzem hibáján kívül megnövekedett a raktárkészlet, a brigádok időt, fáradságot nem kímélve mindent elkövettek ennek felszámolására. A kaptafások brigádja nemegyszer kisegíti az aljaüzemrészt, hogy ne álljon meg az egész gyáregység termelése. A brigádok élen járnak a „Dolgozz hibátlanul” mozgalom széles körű elterjedéséhez. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi időben javult a cipők minősége. Az 1973. évi béremelésben valamennyi munkásállományban levő darabbéres, időbéres dolgozó, fizikai munkát végző részesmunkaidősök, művezetők és a teljesítménybérben foglalkoztatott harmadéves ipari tanulók részesedtek. Ezen belül az összes szakmunkás és a közvetlen termelést irányítók bérét 8 százalékkal, a betanított és segédmunkások bérét 4,százalékkal növelték. A tűzödében dolgozó nők többet kaptak az átlagnál, akikkel szemben — korábban — a gyárnak adósságai voltak. A központi és saját erőforrásból 1973-ban 460 dolgozó részesült béremelésben, köztük a művezetők 13,9 százalékot, a szakmunkások 12,5 százalékot, a segéd- és betanított munkások pedig 9,7 százalékot kaptak. 1974-ben is eleget tettek a tervezett 3 százalékos bérfejlesztésnek, mert átlagosan 5,2 százalék bérnövekedés következett be. Édesanyák segítése A gyáregység létszámának 65—70 százaléka nő, így érthető, hogy a 480 fős létszámból jelenleg is 82 édesanya van gyermekgondozási, illetve szülési szabadságon. A szakszervezeti bizottság nagy gondot fordít arra, hogy az édesanyák és a gyáregységek között a kapcsolat élő legyen. Ennek érdekében évenként egyszer-kétszer összehívják őket és elmondják: azok az édesanyák, akik nem tudják gyermekeiket elhelyezni bölcsődében, óvodában, részükre egyműszakos munkakört biztosítanak. Ugyanakkor az egyhónapos betanulási időre 100 százalékos bért fizetnek. Gondolnak az édesanyákra, amíg szülési vagy gyermekgondozási szabadságon vannak, ha időközben a régi munkakörükben bármilyen bérintézkedés történt, arról levélben értesítik, hogy távollétük alatt milyen béremelésben részesültek. Segítik az édesanyákat a tanulásban is. Többen felkeresték a szakszervezeti bizottságot azzal: amíg gyermekgondozásin vannak, szakmailag szeretnének továbbtanulni vagy állami oktatásban részt venni. A lehetőséggel éltek is jónéhányan. — Anyagilag is segítjük az édesanyákat — mondja az szb-titkár —, igaz, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a tizenharmadik hónapot kifizessük, azonban három év alatt — amíg távol vannak — két alkalommal tudunk kisebb összegű segélyt adni. Legutóbb például egy GYES-en levő 6 gyermekes édesanyának adtunk segélyt, amikor lakást kapott a tanácstól. Sőt, ennek az édesanyának a gyermekeit minden esztendőben elküldjük üdülni s még a térítést is átvállaljuk. Igen nagy gond a bölcsődei és óvodai férőhelyek biztosítása mivel vállalatunk nem rendelkezik saját gyermekintézménnyel. Ennek ellenére évente 4—5 gyermeket tudunk elhelyezni a X. kerületi tanács segítségével. Nyugdíjelőkészítő bizottság Ma már az idős embereknek nem kell foglalkozni a nyugdíjhoz szükséges iratok beszerzésével. A nyugdíjelőkészítő bizottság egész évre kigyűjti azok nevét, akik betöltik a nyugdíjkorhatárt. Személy szerint felkeresik őket, elbeszélgetnek velük szándékukról, s amennyiben úgy döntenek, hogy tovább akarnak dolgozni, akkor közbenjárnak a vállalatnál a további munkavállalás meghosszabbítása érdekében. Ha viszont nyugdíjba akar menni az illető, akkor összegyűjtik a ledolgozott időt, a keresetet és elintézik, hogy a várományi idő a minimálisra csökkenjen. Az elmúlt években került megválasztásra a nyugdíjas bizottság is. A nyugdíjasok közül megválasztottak egy bizalmit, aki rendszeresen látogatja az idős embereket, elbeszélget velük, igényüket összeírja, amit aztán a bizottság megtárgyal, majd továbbadja a szakszervezeti bizottságnak. Most, amikor a nyugdíjasok szakszervezeti tagsági könyvét cserélték, 30-as csoportban hívták őket be a gyáregységbe, majd ünnepélyesen adták át az idős embereknek a tagkönyveket, s utána megvendégelték őket. A törzsgárda megbecsülése A gyáregység létszámának — akik 10—15 éve itt dolgoznak — mintegy 60 százaléka törzsgárdatag. A gazdasági vezetés a társadalmi szervekkel közösen arra az elhatározásra jutott — mivel a gazdasági eredmény lehetőséget biztosít —, hogy a törzsgárdapótlékot felemelje. Ennek alapján 1975. január 1-től aki 3—4 éve dolgozik a gyárban, az eddigi évi 400 forintról 600 forintra, a 10—14 éves munkaviszonnyal rendelkezők 800-ról 1000 forintra, és a 20 év feletti munkaviszonnyal rendelkezők pótléka 1200 forintról 1300 forintra módosult. Talán ezek az intézkedések is hozzájárultak ahhoz, hogy csökkent a fluktuáció, amíg 1973-asan a belépés és a kilépés között 29 fővel, addig 1974-ben mindössze 3 fővel csökkent a létszám. A dolgozók egyre jobban érzik: az aki jóban, rosszban kitart az üzemben, az nagyobb anyagi megbecsülésben is részesül. Amint látjuk, a „C” gyárban is törlesztett a vezetőség az adósságból és minden jel arra vall, hogy a kongresszus által meghatározott feladatoknak igyekeznek eleget tenni. Boda Jenőné bizalmi a Sabaria Cipőgyár előkészítő üzemrészében végez 16 éve társadalmi munkát. Bosnyák Mihályné a Kesztyűgyár központi gyáregység gépi varroda II. stepp-műhelyében dolgozik és 10 éve szakszervezeti bizalmi Horváth Mihályné a Kesztyűgyár központi gyáregység díszítő II. üzemrész III. műhelyében dolgozik, 8 éve szakszervezeti bizalmi Dévai Ferencné a Körmendi Cipőgyár tűződésében dolgozik. A szép, de sokszor nehéz bizalmi funkciót 15 éve gyakorolja Tóth Józsefné az Alföldi Cipőgyár Kecskeméti Gyáregységében 1968 óta szakszervezeti bizalmi