Bőripari Dolgozó, 1976 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Év eleji beszélgetés Kiskunfélegyházán Nőpolitikai emberközelből Szakszervezetünk 1975 novemberében tartott XIX. kongresszusa határozatában megjelölte a dolgozók munka- és életkörülményei további javításának, üzemi szociális és egészségügyi ellátása fejlesztésének feladatait. A határozatok végrehajtásáért teendő intézkedések azokban az iparágakban és gyárakban, ahol a munkások között az asszonyok és lányok vannak többségben, egyszersmind az immár több mint fél évtizede folytatott céltudatosabb nőpolitika újabb célkitűzéseinek a valóra váltását is szolgálják. Új esztendő kezdődvén, ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kiskunfélegyházán, az Alföldi Cipőgyár Kiskunsági Gyáregységéért Kristóf Klára szltitikárnál szakszervezetünk elnökségének tagjával és Lantos Ferencné nőfelelőssel. A téma tehát: nőpolitika — emberközelből övék a szó. Arányos képviselet Kristóf Klára szb-titkár néhány szemléltető számadattal kezdi. — Gyáregységünk minden tíz dolgozója közül nyolc a rzó. Ennek megfelelő arányú a képviselet is. A negyvennégy bizalmi között csak hat férfi található. A tizenhárom tagú szakszervezeti bizottságunkban tizen vagyunk nők. A 28 szocialista brigádvezető között hasonló arányban van lány és asszony. — Nálunk a D-tüzedében Erdős Dezsőnét művezetőnek, Borbély Jánosnét pedig segédművezetőnek, vagyis helyettesnek nevezték ki — veszi át a szót Lantos Ferencné, az szb nőfelelőse. Aztán még hozzáfűzi: — Mindketten a szalagról kerültek ebbe a beosztásba. Elmondják még, hogy Kordás Éva, a B műszak művezetője szakiközépiskolában szerezte meg a munkaköre ellátásához szükséges ismereteket, a C műszakban dolgozó Balla Józsefné segédművezető pedig most jár szakközépiskolába. Önzetlenül, nagy odaadással és fokozódó igyekezettel dolgoznak társaik érdekeinek szolgálatában a tisztségviselők, aktivisták. Közmegelégedésre ellátják irányítói munkakörükből és a termelés folyamatossága biztosításából adódó kettős megbízatásukat a műhelyekben, az üzemrészekben a művezetők. A cipőgyári munkásasszonyok és lányok a szalag mellett nemcsak munkakötelezettségeiket teljesítik maradéktalanul, hanem sokszor ennél is többet tesznek. Munkában töltött szabad szombatok tanúskodnak erről. Ám ebből — remélhetően — az idén már nem csinálnak gyakorlatot kismamák — egy műszak Változatlanul a létszámhiány a legnagyobb gond. Az ennek leküzdésére tett intézkedésekről és az elgondolásokról szólva az szb-titkár elmondta: — Jó egy éve megszerveztük az egyműszakos tüzödét. Korszerűek a gépek, kedvezőek a munkafeltételek. Reggel negyed nyolctól délután négyig tart a munkaidő, ötvenen dolgozhatnak itt. Elsősorban a kismamáknak ajánlottuk fel ezt a lehetőséget. Szívesen vállalt ebben a tizedében munkát Berregi Józsefné, Steile Miklósné, Varga Lászlóné, Vaskó Antalné, Vidács Józsefné és még néhány kismama. Nem volt elegendő jelentkező, másokat is ide kellett irányítani. A cél érdekében további felvilágosító és szervező munkára van szükség. Egyébként a gyermekgondozási segélyen levő 140-150 fiatalasszony visszatérésére bizton számítanak, hogy folyamatosan pótolhassák a szülési szabadságra menő kismamákat. Ők is kapják a törzsgárdatagoknak járó juttatásokat, ha a kollektív szerződésben meghatározott feltételeknek megfelelnek. Az óvodáskorú kisgyermekek elhelyezéséről pedig — mondhatni — intézményesen gondoskodik a gyáregység. Ennek azonban külön, története van... Jelenleg a cipőgyár dolgozóinak 98 gyermeke jár óvodába. Jelentős eredmény ez. Hosszú évek óta végzett, céltudatos munkával eljutottak oda, hogy most minden tíz, óvodába készülő kisgyermek közül 9-et befogadnak ezek az intézmények. Városszerte szervezett összefogás segítette az óvodai férőhelyek bővítését szolgáló tervek megvalósítását. A szocialista szerződés értelmében évente 40 000 forintot adott a gyáregység a tanácsnak a gyermekintézmények fenntartására. A IV. ötéves terv időszakában emellett még a hálózat fejlesztésére is utaltak át számottevő összeget a városi tanács egy számlájára. — Még így sem tudunk minden kisgyermeknek helyet szerezni. Amire a hivatalos, intézményi kapcsolat nem biztosított lehetőséget, arra megpróbáltunk társadalmi összefogással megoldást találni — magyarázza Kristóf Klára. — A Romhányi János szocialista brigád kezdeményezése alapján brigádjaink vállalkoztak a Vöröshadsereg úti óvoda patronálására. Bokor Imréné, Oláh Jánosné és Kocsis Antal brigádvezetők kisebb-nagyobb csoportjukkal rendszeresen eljárnak az óvodába, takarítanak, festenek, mázolnak, renoválnak , mindent megcsinálnak, ami sorra jön. Természetesen mindezt a mi gyermekeink érdekében is teszik. Az aljaüzemben csak úgy emlegetik ezt az intézményt, hogy a mi óvodánk. Orvosi ellátás, étkeztetés — Arról se feledkezzünk meg — szól közbe Lantos Ferencné nőfelelős, aki maga is szalagon dolgozik a tüzedében —, hogy javultak a munkakörülményeink, örülünk neki mindannyian, hogy a kötött pályás futószalagokat lecserélték kötetlen üteműekre. A munkaközi szünetek bevezetését ugyancsak örömmel fogadtuk. Nyolc órakor 15, tízkor meg délben pedig 5-5 perc szünetet tarthatunk, s ez az intézkedés minden üzemrészre kiterjed. Most meg, ebben az új évben a munkahelyi torna bevezetését várjuk — teszi hozzá. — Az üzemegészségügyi ellátás fejlesztésében az idei év ismét hoz újabb eredményt — mondja, más témára áttérve az szb-titkár. — Néhány hónappal ezelőtt már rátértünk az egészségre ártalmas anyagokkal dolgozó munkásasszonyaink helyszíni időszakos vizsgálatára. Közvetlen cél a fiatalkorúak szűrővizsgálatainak elvégzése, ugyancsak itt, a gyárban. Még csak az év elején járunk, de 1976 már így is ígér előrelépést Kiskunfélegyházán. A jelek szerint jó irányba indultak el. A XIX. kongresszus útmutatását követve kívánnak haladni azon az úton, amely a munkásnők sorsának, életének további javításához vezet. K. J. Mit kívánok, mit várok az új esztendőtől Remélem, sikeresen államvizsgázok KRISTÓF KLÁRA SZB-TITKÁR, ALFÖLDI CIPŐGYÁR KISKUNSÁGI GYÁREGYSÉGE. Az új esztendő küszöbén jó gazda módjára számvetést készít az ember az elmúlt időről, hogy a következő esztendőben tanulva a múltban felmerült hibákból, problémákból, a tanulságokat levonva, ne kövesse el ismét azokat. Amikor az 1976-os esztendő feladatait számításba veszem, visszagondolok az elmúlt évre: mit végeztem a szakszervezeti munkában jól és mi az, amin javítanom kell. 1975-ben bőven voltak gondjaink, elsősorban a termelés területén. Ezért azt szeretném, ha jövőre a gazdasági munka jobban menne, sokkal tervszerűbben dolgoznánk, hogy ne kelljen a szabad szombatunkat feláldozni. Ha ezt sikerül elérni, akkor bizonyára jobb munkát végezhetek a szakszervezet területén is. Mi az, amit még várok 1976- ban? Szeretném, ha az üzemi demokrácia tovább fejlődne, viszont ennek érdekében nekünk — a gazdasági és mozgalmi vezetőknek — is többet kell tennünk. Azonkívül a jövő esztendő a saját munkámban is nagyobb szervezettséget követel, mivel abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy szakszervezetünk XIX. kongresszusa beválasztott az elnökségbe. E fontos feladatnak azonban csak akkor tudok megfelelni, ha tovább képezem magam. Ebből adódik mindjárt a másik kívánságom: jelenleg a marxi-lenini esti egyetem politikai gazdaságtan szakosítóját végzem és szeretnék ez évben sikeresen államvizsgázni. Igaz, ehhez egy kicsit még az eddigieknél is szorgalmasabban kell tanulnom, hogy jó eredményt érjek el. Végül van még egy vágyam, ami azonban nem valószínű, hogy ez évben megvalósul. Itt a gyáregységben jó néhányan nagyon szeretjük a turisztikát. Sok pénzt költünk évente, hogy megismerjük hazánkat és a szomszédos szocialista országokat. Örömmel és büszkén mondhatom: szinte valamenynyi szomszédos országban voltunk már. Most a legnagyobb vágyam: Olaszországban Rómát, vagy Görögországban az Akropolist meglátni. Hasonlókat, természetesen, családomnak is. Kisebb lányom Sárváron tanárnő, s nagyon jó lenne, ha idén itthon, Szombathelyen taníthatna. Talán teljesül ez a kívánsága, s akkor én is örülök majd. S ha már a kívánságoknál tartunk, még egy vágyam van: szeretnék kiutazni a Szovjetunióba! Jó volna eljutni a Szovjetunióba PÓCSI ANTALNÉ TŰZŐNŐ, RÁKOSPALOTAI BŐR- ÉS MŰANYAGFELDOLGOZÓ VÁLLALAT SZEKSZÁRDI GYÁRA: — Alapító tag vagyok az üzemünkben, éppen 15 éve dolgozom itt. Kezdetben nehezen indultunk, de nagy-nagy ambícióval és akarással leküzdöttük a nehézségeket. Az utóbbi években rengeteget fejlődött a gyárunk. Tizennégy évvel ezelőtt választottak meg először szakszervezeti bizalminak, azóta minden választáson megerősítettek tisztségemben. — Az 1976-os év igen nagy változást hoz kollektívánk életébe. Szép, korszerű, új gyárba telepedünk át, ez azt jelenti, hogy a jelenleginél sokkal kulturáltabb körülmények között dolgozhatunk és a szociális ellátottság is minden igényt kielégít. — Kicsit fáj a szívem — nem is kicsit, inkább nagyon —, hogy én már nem vehetek részt a közösség új életében, , mivel januártól nyugdíjba vonulok. Nagyon fog hiányozni a gyár, a munkatársak, a barátok, s jó ideig furcsa lesz, hogy nem csörög reggelente a vekker. Szívesen dolgoznék még, de a családomnak szükségem van rám, hogy őszinte legyek, , kicsit el is fáradtam. Az új életprogramom: unokák nevelése. A nagyobbik 5 éves, a picit a közeljövőben várja a lányom. — Azt persze mondanom sem kell, hogy nem akarok teljesen elszakadni az üzemtől. Figyelő szemmel kísérem a fejlődést, s ha szükség lesz rám, vissza-vissza járok. A jövőre pedig, ha nem is éppen az 1976-os évre, egy titkos álmot dédelgetek: szeretnék eljutni a Szovjetunióba. Maximális anyagellátást kívánok IFJÚ IMRE MŰVEZETŐ, SZOMBATHELYI CIPŐGYÁR. — 20 éve dolgozom a vállalatnál. Ez alatt az idő alatt sok mindent átéltem, rengeteget változott gyárunk arculata. Az 1976-os év nálunk a nagy változások éve lesz. Miért? Egy teljesen új, korszerű munkacsarnokba költöztünk, s a legmodernebb technológiával dolgozunk. A megváltozott termelési feltételek közepette mintegy 13%-kal emelhető a termelékenység. Természetesen, ahhoz, hogy ez megvalósuljon, sok feltétel szükséges. Elsősorban az, hogy az előkészítők és a tüzedék maximálisan biztosítsák a zökkenőmentes termelést. Nagy célokat tűzött a vállalatvezetés a kollektíva elé, s mi, szeretnénk is helytállni. Viszont, feltétlenül a nyugodtabb munkamenet biztosítását kérjük, vagyis, hogy kevesebb legyen a kapkodás, az átállás. Szeretnénk, ha 1976-ban a tavalyinál jobb minőségű termékeket tudnánk gyártani, s ehhez, elsősorban, jobb minőségű anyagokat várunk. Dolgozóink még csak ismerkednek az új, kötetlen ütemű futószalagokkal, remélem meg is szeretik őket. Szeretném, ha vidáman, jó kedvvel dolgoznának. Ehhez kívánok valamenynyiüknek jó erőt és jó egészséget. Talán megoldódik az én helyzetem is KERESZTES FERENCNÉ, MINŐSÉGI CIPŐGYÁR BUDAPESTI GYÁREGYSÉGE „B” ÜZEMEGYSÉG. — Az elmúlt esztendő jó volt mind a kollektíva, mind pedig a magam részére. Hozzájárult ehhez a márciusban végrehajtott központi bérrendezés is, aminek eredményeként jelentősen nőtt a jövedelmünk. Különös elbírálásban részesültek a nődolgozók, mert vállalatunk gazdasági és mozgalmi vezetése igyekezett pótolni azokat a bérezési hiányosságokat, amelyek még megvoltak a nők és férfiak között. — Mi az amit az új esztendőben várok? Üzemünk legyen mindig megfelelően ellátva anyaggal és munkával, mert a folyamatos termelés mellett úgy gondolom, kollektívánk megtalálja számítását. — A másik kívánságom egyéni. 10 éve, hogy férjhez ment a kislányom, s azóta együtt lakunk. Úgy néz ki, hogy az 1976-os esztendő meghozza mindkettőnk számára az örömet és boldogságot. Több, mint valószínű, hogy lányomék lakást kapnak, így megoldódik az én helyzetem is. Ha a lányomék megkapják a lakást, akkor talán a tavasszal én is férjhez megyek. Szeretném a hátralevő kis időt szerényen és boldogságban leélni. Szeretném az iskoláimat sikeresen befejezni SZABÓ MÁRIA BORZOLÓ, SABÁRIA CIPŐGYÁR: — Gyerekfejjel kerültem a vállalathoz, közvetlenül az általános iskola befejezése után. Szeretettel nevelgettek, tanítgattak, s ma már minden reszortot megtanultam, amit nők végezhetnek. Én nagyon vártam, hogy felépüljön az új csarnokunk, s végre kulturáltabb körülmények között dolgozhassunk. Nekem tetszik az új futószalag is, bár még sok munkatársam idegenkedik tőle. Cipőipari Szakközépiskolába járok, mert úgy éreztem szükségem van elméleti tudásra is. Szeretném sikeresen befejezni. Talán nem nagyképűség tőlem, de társaim közéleti embernek tartanak. Mivel ,,mindenben” benne vagyok. Igaz, sok a társadalmi munkám. Nemcsak a vállalati, hanem a városi KISZ Bizottságnak is tagja vagyok. Szeretnék 1976-ban is sok feladatot megoldani, s a rám bízottakat teljesíteni. Mint a „Vörös Lobogó” szocialista ifjúsági brigád vezetője, azt szeretném, ha idén eredményesebben dolgozhatnánk. 1975-ben ugyanis, a sok túlórázás miatt háttérbe szorult a brigádélet. Reméljük ezt értékelésnél is figyelembe veszik. Sosem tűzök magam elé elérhetetlen célokat. 1976-ban sem. 21 éves vagyok, úgy élek, mint hasonló korú társaim. Ha sikerül, idén jugoszláv tengerparton töltöm a szabadságomat. Ez minden, amit elmondhatok. A Bolond márka kötelez A Bonyhádi Cipőgyár dolgozói amit elvállalnak, azt maradéktalanul teljesítik is. 1973- ban a vállalat másfél millió pár cipőt adott át a bel- és külkereskedelemnek. 1974-ben ezt a bűvös számot is túlteljesítették. Igaz, e kiváló eredmények elérésekor, hozzájárult az a nagyszerű lelkesedés és munkaverseny is, amelyet kiváltott a párt XI. kongresszusára tett felajánlás. A bonyhádiak elhatározták és vállalták, hogy év végéig 150 ezer pár cipőt készítenek terven felül, kiváló minőségben. Az év végén a bonyhádiak büszkén mondhatták: „becsülettel teljesítettük vállalásainkat, mert a másfél millió pár cipő helyett, közel egymilló 700 ezer pár cipőt termeltünk”. Az eredményhez hozzájárult a jobb munkaszervezés, néhány termelékeny és félautomata gép beszerzése, üzembe állítása, amely nemcsak a termelékenységet növelte, hanem lehetővé vált bizonyos létszámú munkaerő felszabadulása is. Így került sor az egyik részlegben az egyműszakos termelés két műszakra való átállása, amelynek eredményeként napi 600 pár cipő többlettermelés valósult meg. Ma már Bonyhádon is gond, a munkaerő biztosítása. Ezért vált szükségessé Mecseknádasdon egy új részleg létrehozása, ahol főleg nőket foglalkoztatnak. Ezen a munkahelyen naponta több mint ezer pár felsőrészt készítenek. A vállalat gazdasági és mozgalmi vezetői 1976-ra további fejlesztést irányoztak elői, s mintegy 1,8 millió pár cipő termelésével számolnak. Az V. ötéves tervben pedig 2 millió párra szeretnék növelni termelésüket. A Bonyhádi Cipőgyár kollektívája régi hírnevéhez méltóan készül az 1976-os esztendő feladatainak megoldására. Ismeretes, hogy a Botond márka nagy elismerést váltott ki mind a hazai, mind a külföldi partnerek körében. A szocialista országok mellett a nyugati országokban is ismerik, szeretik és igénylik a bonyhádiak modern, szép és strapabíró cipőit. A kereslet is ezt bizonyítja. A Szovjetunió 1976-ban közel egymillió pár cipőt vásárol a bonyhádiaktól. A nyugati piacokra az eddigi negyvenötvenezer pár cipővel szemben a külkereskedelmi szervek ez évre mintegy hatvanezer pár cipő exportálására kötöttek szerződést. A Bonyhádi Cipőgyár kollektívája bizonyára ez évben is becsülettel teljesíti az előirányzott tervet. Biztosíték erre az elmúlt esztendők eredményei, a kiváló munkásgárda, és nem utolsósorban a szocialista brigádok nagyszerű összefogása.