Somogy vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1914)

IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET - Csokonai Csurgón - Berzsenyi Dániel Somogyban

Csokonai Csur­gón. 238 Irodalom, tudomány és m­ívészet Berzsenyi Dá­niel Somogy­ban. Horváth nagy hatással volt Csokonaira. Az ő költészete irányította figyelmét a népköltészet felé és ebben az időben írta Csokonai népies dalait. Horváth „Hunniásza" érleli meg Csokonaiban az eszmét, hogy Árpádról egy nagy eposzt írjon. Horváth, Csokonai halála után, egy dicsőítő költeményt írt, s ebben a következő sorokban emlékszik meg Somogyban való együttlétükről: „Ahol hajdan sípolgattál, Széchenyi ü­dvezletted, | Egy Czinderyt elsirattál, Dorottyát énekletted, | Hol velem Megalopolisban1­ néha versent lantoltál | S egy nyájas Amarillisben pásztorleányt rajzoltál, | Hol Messene szomszédjában a sugárt terjesztetted, | Egy új épült isko­lában* Apolló terhét vitted, | Mindenütt aesthesisednek szííz példáit mutattad | Emberszerető szívednek nemes jeleit adtad." Így él Csokonai Somogyban, s midőn a csurgói iskolában egy tanári állás megüresedik, Sárközy ajánlására, Csokonaira bízzák a tanár helyettesítését, és a költő 1799 máj. 26-án elkezdi a tanítást. Nagy lelkesedéssel fog a munkához, a mit legjobban bizonyít az, hogy az oktatáshoz maga készíti a könyveket. Hogy tanítványait a nyilvános szerepléshez szoktassa, színielőadásokat rendez velük, így előadatta aug. 17-én a „Pofók vagy Cultura" cz. vígjátékot, szept. 1-én a „Gerson du Malheureux"-t, szept. 23-án, az I. félév végén, „Karnyóné és a két szele­burdiak" cz. vígjátékát, melyet Csurgón is írt. E vígjátékhoz az Epilógot Sárközy fiával, Alberttel, mondatta el. Hogy ebben az időben Csokonai anyagilag, pénz dolgában, milyen rosszul állott, arra nézve közöljük a költőnek az állami Darnay-Múzeumban található levelét, melyet Csokonai Csépán István viczekurátorhoz Kapos­várott intézett: Tekintetes Fiscalis Ur, Nagyérdemű Vicecurátor Uram ! Minthogy már a' Gondviselés, és az Urak engemet ebbe a Statióba rendelni méltóztattak , tudom, úgy kívánják azt tőlem 's általam folytattatni, hogy avagy tsak valami kis díszére légyen az, a' mieink előtt az Oskolának, az Idegenek előtt pedig annak is 's vallásunknak is. Ezt én a' Tekintetes Fiscalis Urnák legelső erántam tett Dispositiójiban elevenen tapasztaltam. Ehez képest mostan is a' Tekintetes fiscalis Úrhoz folyamodni bátorkodom a' felől, mi módon lehessek én elég tehetős az Exameni Soleni­tásra egy Ruhát készíttetni, mert nintsen magamnál letett kints ama' Napra . . . Merjem­­ magamat biztatni annyi jutalommal a' Venerabile Publicumtól, hogy egy ruhá­nyira Contót tehessek, vagy valakitől 30 ft. kölcsönözhessek ? — — Merni, talán vakmerőség: nem merni bizodalmatlanság. Méltóztassa a' Tekintetes Fiscalis Ur elejébe terjeszteni a Tekintetes főBiró és főcurator Urnak, az én alázatos tiszteletem mellett, és ha valami szükséges Dispositiót tenni méltóztatnak, méltóztassa a Tekintetes Fiscalis ur még a héten valami móddal tudtomra adni, hogy az is élessze az én szükséges kedvemet. Én még most is rosszul vagyok, és a­ szobámba teszem a Leczkéket másfél hét óta. Talán, talán csak meggyógyulok Examenre ! — Talán ! Alázatos tiszteletem mellett állandóid maradok a' Tekintetes Fiscalis Urnak, kész köteles szolgája Csokonay Mihályt mp. E mostoha viszonyok ellenére, csurgói időzése szintén nagy hatással volt Csokonay költészetére. Itt írta „Jövendölés az első oskoláról Somogyban'', „Somogyi nóta", „Virág Benedekhez„Az igazság diadalma" czímű költeményeit és bele­kapott Virgilius „ Georgica"-üknek fordításába, melynek két éneke megmaradt. 1800 febr. 25-én Császári Lósi Pál hazatért Jénából és Csokonai elbúcsúzván barátaitól, jóakaróitól és tanítványaitól, márczius közepén elhagyja Csurgót, még fizetését sem véve fel, mint írja „tudván a traktátusnak tagadhatatlan szegény­ségét, nem hozván egyebet Somogyból annál a megelégedésemnél, hogyha nem gyarapítottam is, legalább jobban elszéledni nem hagytam azt a felette szük­séges oskolát". Csurgóról átment Szigetvárba, hol két napig Festetics vendége volt. Itt bejárta a vidéket „az uraság kocsiján", hogy megtekintse a Zrinyiász szülőhelyét, melyet újra ki akart adni. Két nap múlva eltávozott örökre Somogy vármegyéből. Berzsenyi Dániel, a klasszikus iskola legkiválóbb költője, ugyan nem itt született, de életének legnagyobb részét itt töltötte.­ A vármegye teljesen magáénak tartotta, „Somogy költő"-jének, a „Somogyi Kazinczy"-nak nevezte és Berzsenyit is életének öröme és bánata Somogy vármegyéhez kötötte. Itt fejlődött ki teljesen költői tehetsége, innen indult ki költői hírneve. 1 Árkádai város. 8 Csurgói tanárságára czéloz. 3 Közli Szentmártoni Darnay Kálmán. 4 Életrajza megvan Vas vármegye kötetében.

Next