Szabolcs vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1900)
IRODALOM ÉS TUDOMÁNY - Geduly Henrik - Inczédy Lajos - Dr. Jósa András - Kálnay László - Leffler Sámuel - Lengyel Endre
Lengyel Endre. 222 Irodalom és tudomány. Geduly Henrik. Faczédy Lajos. Dr. Jósa András. Kálnay László. Leffler Sámuel. Kisvárdai Lapok. Alapítója és azóta szerkesztője dr. Vadász Lipót. A lap jelenleg a XIII. évfolyamban van. Nagy-Kálló és Vidéke. Megindult 1899-ben. Főszerkesztő dr. Borosnyói L. Béla. Felelős szerkesztő Gáspár Gyula. * * * Nem Szabolcs vármegyében született, de ott élő és működő írók : Geduly Henrik, ág. h. ev. lelkész, szül. Bécsben, 1866. október hó 24-én. Középiskolai tanulmányait Losonczon és Selmeczbányán, — a teologiai akadémiát Pozsonyban végezte. 1888. augusztus 24-én Békés-Csabán pappá avattatván, Zólyomba került segédlelkésznek. Innen 1891. január 11-én Nyíregyházára választatott főgimnáziumi vallástanárnak és segédlelkésznek. Majd 1896. ápril 24 én a nyíregyházi gyülekezet választotta papjává. A tiszavidéki egyházmegye 1898-ban tartott szervezkedő közgyűlése főjegyzőjévé választotta meg, legutóbb pedig esperes lett. Irodalmi téren a különböző szaklapok és helyi közlönyök hasábjain közölt számos czikkén kívül megjelentek tőle a „Luther és Zivingli christologiai álláspontjának összehasonlítása", a ,,Bibliaismertetés" I. és II. füzetének közrebocsátása és a „Nyíregyháza az ezredik évben" cz. mű kiadása, nemkülönben számos alkalmi beszéd, ebben a műben megírta Nyíregyháza jelenkori állapotának ismertetését. Inczédy Lajos szül. 1857-ben Szarvason. Ott végezte középiskoláit is, a bölcsészetet pedig Budapesten hallgatta. 1877-től 85-ig Budapesten hírlapíró volt, azután az „Arad és Vidéke" czímű lapot szerkesztette és 1877. óta Szabolcs vármegye hivatalos lapjának , a Nyírvidéknek szerkesztője. Jelenleg Szabolcs vármegye főlevéltárosa. Dr. Jósa András szül. Nagyváradon 1834. nov. 30. Középiskolái végeztével, mint nemzetőr, majd mint honvéd részt vett a szabadságharczban. A szabadságharcz után 2 évig jogot hallgatott, de e pályáról lemondott és a magyaróvári gazdasági akadémiába lépett, amelynek elvégzése után, apja birtokán gazdálkodással foglalkozott. De itt sem találván meg a hajlamainak megfelelő működési tért, Bécsbe ment, hogy ott az orvosi tudományokat hallgassa. 1864-ben doktori diplomát szerzett és Nagy-Kállóban telepedett le, ahol a szabolcsvármegyei kórház vezetését vette át. 1884-ben Szabolcs vármegye főorvosának választotta meg, majd tagja lett az országos egészségügyi tanácsnak is. Mint a vármegye főorvosa rendkívül nagy érdemeket szerzett a vármegye közegészségügye körül, különösen azáltal, hogy a vármegyét jó ivóvízzel törekszik ellátni, amely törekvésének eredménye a vármegyében létesített számos mélyfáratú kút. A vármegyei kórház az ő vezetése alatt mintaintézménynyé lett. Az ő nevéhez fűződik a szabolcsvármegyei múzeum alapítása is. A közegészségügy és közművelődés terén szerzett érdemei elismeréséül felsége 1894-ben a Ferencz József lovagrenddel tüntette ki. Mint kiváló archeologus és orvostudományi író is ismeretes. Számos alapos és mély tudományra valló értekezése jelent meg a szaklapokban. Ő írta e kötet számára a földrajzi és a geologiai részt és a vármegye őstörténetét. Kálnay László szül. Gömör-Kishont vármegyében Rimaszombatban 1849. júl. 13-án. Elemi iskoláit, részben gimnáziumi tanulmányait is szülővárosában, a VII. és VIII. osztályt Iglón végezte. Jogot tanult a pesti egyetemen és 1874-ben ügyvédi oklevelet nyert, azóta Nyíregyházán ügyvédkedik. 1894. végén kezdett csak írni, leginkább elbeszéléseket, melyeket a fővárosi hírlapok közöltek tárczarovataikban, legtöbbet a Budapesti Hirlap és a Pesti Hirlap. Munkái: Jaj és kaczaj. Elbeszélések, Bpest, 1897. Arisztokraták és a többiek. Elbeszélések, Bpest, 1898. Irt egy népszínművet is, mely kéziratban van, czíme : Az öreg bojtár, öt felvonás. Ő irta e munka számára a „Szabolcs vármegye társadalma", „Szabolcs vármegye népessége" és „Szabolcs vármegye népe" czímű fejezeteket. Leffler Sámuel született Rimaszombatban 1851. május 26-án. A bölcsészeti és teologiai tudományokat Pozsonyban hallgatta, ahol lelkészi, majd 1875-ben tanári oklevelet nyert. Nyíregyházára 1874. január 18-án hivatott meg segédlelkészül s ugyanezen év augusztus havában választatott meg a főgimnázium helyettes tanárául; 1876. szeptember óta a főgymnázium rendes tanára s két ízben igazgatója is volt. 1888-ban beutazta Németországot, majd 1894-ben dr. Eötvös Loránd kultusminister támogatásával Olaszországban tett tanulmányutat. Tanulmányai eredményét a főgimnázium értesítőiben, és a hírlapok hasábjain irta le. Mint a városi képviselet tagja 1876-tól, Szabolcs vármegye törvényhatóságának tagja 1877-től, itt az állandó és igazoló választmányok és számos bizottság tagja, 25 év óta a nyíregyházi egyház és iskolatanácsnak tagja, a főgimn.tanács jegyzője 16 év óta, évekig a hegyaljai egyházmegye jegyzője, az árvaházat és nőipariskolát fentartó jótékony nőegylet ügyvezető titkára 25 év óta s 1890. január 6. óta mint a „Polgári olvasóegylet" elnöke fejtett ki elismerésre méltó tevékenységet. Tanári működését kartársai méltányolván, őt a debreczeni kör és az országos tanáregyesület központi választmányi tagjává választották. Négy évi kitartó munkálkodással és szakértelemmel rendezte Nyíregyháza város régi levéltárát s kutatásainak eredményét a város Monographiájában halmozta össze. Ezenkívül is működött irodalmilag. Fordította Ovid „Epistolae ex Ponto" cz. művét, distichonokban. Megírta a „Római irodalomtörténet" cz. művét, melyet az orsz. közoktatásügyi tanács az ifjúsági és tanári könyvtárak részére beszerzésre ajánlott. ,,Nápoly és környéke, Pompei" cz. iratait az Athenaeum nagy lexikona is felhasználta, mint forrásmunkát. „Fel a Vezúvra" czímű füzete is megjelent. Ő írta e munka számára a „Nyíregyháza története" czímű fejezetet. Legutóbb ünnepelték meg tanári működésének 25 éves jubileumát. Lengyel Endre, szül. Nyír-Gedén, 1845. aug. 27-én. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után a papi pályára lépett és a budapesti központi papnöveldében hallgatta a teologiát. 1871-ben a szatmármegyei Derzs községbe neveztetett ki lelkészszé. 1878-ban Nagy-Kállóra helyezték át. 1885-ben tiszteletbeli esperes, 1891-ben szt.-széki tanácsos, 1893-ban a nagykállói egyh. kerület esperese lett.