Szatmár vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

VÍZSZABÁLYOZÁS ÉS ÁRMENTESÍTÉS - A visszaesés korszaka - Kormánybeavatkozás - Szamos-szabályozó társulat

284 Vízszabályozás és ármentesítés. 283 A sok zaklatásnak és kényszernek volt is foganatja, különösen 1775-től, Károlyi Antal királyi biztosságának idejétől kezdve. Különféle gépeket készít­tet és szerszámokat csináltat , tisztogatják a medreket, sok gátat lerombolnak, a hézagokban új töltéseket emelnek, a gyengébbeket erősítik. Másfél öl magas, három öl széles töltéseket kellett építeni. Károlyi 1780-ban a Szamost az erdélyi határtól beutazván, az előző évi munkák eredményét megfelelőnek és biztatónak találja s ezért folytatja a mun­kát a következő években is, de hivatalos eljárása szokszor beleütközvén egyes birtokosok érdekeibe, ellenségei támadnak, kik önérdeküséggel vádolják. 1785-ben, középponti kiküldött mellett, megyei tagokból alakított bizott­ság vizsgálja felül az összes munkálatokat, a vádak alaptalansága s Károlyi önzetlensége kiderül, a vármegye bizalmat és hálás köszönetet mond, királyi el­ismerésben is részesül, de királyi biztosi küldetése véget érvén, vége szakad a szabályozás terén a további tevékenységnek is. Az ő működése idejéből valók, vagy legalább akkor nyertek összefüggést és kiegészítést azok a töltések, a­me­lyek a Tisza mentén a jobbparton Tiszaújlaktól, a balparton Tiszabecstől, a Sza­mosmentén a jobbparton Berenczétől, a balparton Krassótól e folyók azon időbeli medre közelében most is fennállanak s több helyen a mai töltések alapját teszik. Felügyelet, ellenőrzés és érdeklődés hiányában az elért szép eredmény las­sanként megsemmisül. A folyókon újra fenékgátas malmokat építenek, a partélek hátrább helyezkedésével újabb fatörzsek bukkannak elő a talajból s buknak a partokkal együtt a mederbe. A sík jobboldali részén mi sem történik, a balparti részen ásott Károlyi Antal-féle csatornák pedig teljesen újra a nád, káka, sás, hinár stb. fészkeivé válnak. A kormánynak a szabályozás iránt való érdeklődése határozottabb alak­ban 1834. évben kezdődik. Hozzáfogat a Tisza folyónak Tiszaújlaktól a Dunáig való részletes felméréséhez, a mely óriási munka 1834—1842. években tart és Vásárhelyi Pál mérnök nevét tette örökre emlékezetessé. A nagy körültekintés­sel beszerzett műszaki adatok alapján készíti el Vásárhelyi a tervezetet a Tisza és mellékfolyói szabályozására. Megalkotják időközben a vizekről és csatornák­ról szóló 1840. évi X. törvényczikket, majd napvilágot lát az 1850. évi junius hó 16-án kelt legfelsőbb rendelettel ,,A Tisza-szabályozásnak álladalmi kormány által való vezérlete és felügyelete" czímen jóváhagyott szabályzat. Boros Frigyes középponti mérnök 1853-ban elkészíti a Szamosnak Ilobától a torkolatig terjedő szakaszára a szabályozási tervezetet, a­mely szerint ekkor még Szatmár fölött 14, Szatmár alatt 25 darab átvágást kellett volna építeni s tervezetet készít a róna szamosbalparti részének, tehát az ecsedi lápnak lecsa­polására is, a Kraszna vizét Gilvácstól kezdve Csengerbagos nyugati széle mel­lett s innen közel egyenes vonalban Sályi községig a Szamosba, a Sóspatak, Homoród-Balkány vizét pedig Zsadánytól kezdve Szamosdob mellett, Csenger­bagosnál a Kraszna-csatornáig tervezett csatornán ajánlván elvezetni. Az érde­keltség az 1855. évi február hó 5-én Fehérgyarmaton tartott közgyűlésen s a Boros-féle tervezet alapján ,,Szamos-szabályozó társulat "-tá szervezkedik, a­hol az érdekelt 69 község 116,700 napszámot és 6900 forint pénzösszeget s Szatmár-Németi város külön 50,000 napszámot és 16,666 forint 40 kr. pénzösszeget ajánl meg. Elnöknek Kende Kanutot választják s megalkotják a választmányt. 1855. évben nagy árvíz jelentkezett. A Szamos vize a balpartra már Kras­sónál kiömölvén, a Balkány és Homoród völgyébe lép s a lejebb eső szakaszon is mindkét parton, sőt a Tisza folyóig több helyen kiszakítván a töltéseket, az árvíz a róna mindkét részét , ember­emlékezet óta nem tapasztalt mértékben el­önti. Amacz, Zsadány, Szamosdob, Kismajtény, Domahida, Csengerbagos, Csen­gerújfalu belsőségei egészben s Kaplony jelentékeny része is vízbe merült. Albrecht főherczeg személyesen járta be a helyszínét. A társulat működését tényleg csak 1858-ban kezdte meg és 1860-ban be is fejezte, illetőleg 1865-ben feloszlott. E rövid időközben kiépítette a tényleg ki is képződött 500 m. hosszú erdőszádai 1/1 számú, 600 m. hosszú erdőszádai 1/2. számú, 500 m. hosszú monostori (helyesen mezőaranyosi) 2. számú, 800 m. hosszú balotafalui 3. számú, 1600 m. hosszú remetemezői 4. számú, 1500 m. hosszú szinérváraljai (káczai) 5. számú, 1500 m. hosszú veresmart-szamosteleki 6. számú, 1200 m. hosszú szamostelek-apai 7. számú, 1200 m. hosszú borhid-aranyos­meggyes-patóházai 8. számú, 400 m. hosszú patóházai 9/1. számú, 450 m. hosszú A visszaesés korszaka. Kormány­beavatkozás. Szamos -szabályozó társulat.

Next