Borsod - Miskolci Értesítő, 1875 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-03 / 22. szám

nehézkes számítóf­elekkel és hüvelykekkel felhagyni, és helyettét elfogadni, szintén törvénynyé tenni a francziák méter-mértékeit. Most már a magyar országgyűlés is törvénynyé tette e mértékeket. Az 1876-ik esztendő első napjától fogva a hosszúság alapmértéke nálunk is nem az öt, hanem a mé­ter fog lenni, és a méter nem 72, hanem 100 egyenlő részre lesz beosztva, és egy-egy ilyen rész nem hüvelyknek, hanem centimé­ternek fog neveztetni. Valamint tehát a pénz alapmértékében, a forintban 100 krajczár van , épen úgy a hosszúság alapmértékében , a méterben 100 centiméter fog lenni, és valamint a forinto­kat krajczárokra, vagy a krajczárokat forin­tokra , épen úgy fogjuk a métereket is cen­timéterekre, és a centimétereket méterekre átszámítani. Ha azt kell kiszámítani, hogy ennyi meg ennyi méterben hány centiméter van, úgy a méterek számához hátulról két zérust ragasztunk, s ezzel meg­van a benne foglalt centiméterek száma. Ha például az a kérdés, hogy 14 méterben hány a centiméter, egy­szerre kész a felelet, t. i. hogy 14 méterben 1400 centiméter van. Ha ellenben azt kell kiszámítani, hogy ennyi meg ennyi centiméter hány métert tesz, úgy a centiméterek számából hátulról két számjegyet elvágunk , s a­mi az elvágó jel előtt marad, az megadja a métereket, az elvágó jel után levő rész pedig a maradó cen­timétereket. Például: 528 centiméter hány métert tesz? Felelet: 5 métert és 28 cen­timétert. Nemde, mennyivel könnyebb ez a szá­mítás, mint a mostani ölekkel és hüvely­kekkel? Mennyi vesződség és fejtörésbe ke­rült az eddig, ami ezentúl egy pillanat mű­ve lesz. Azon lehet csak csodálkozni, hogy erre oly soká jöttek rá! Hiába, csak igaz­­ ?,­/ a k­i igaz , az anlejikég h­sak úgy van, mint a m­agyar emberről mondják, hogy „a maga kárán tanul.“ (Folytatása következik.) Felhívás Magyarország gazdáihoz! Minthogy az orsz. magyar gazdasági egye­sület által elhatározott megindítása azon orszá­gos törzskönyvnek, mely az egyesület ál­lattenyésztési szakosztályai által újabban átdol­gozott alapszabályok s kezelési mód szerint , az országban tenyésztett kétségtelen tiszta vérű nyájak- s állatokra vonatkozva, e tisztavérű te­­nyészdék hivatalos anyakönyveül szolgáland, némely előzmén­yes föltételekhez van kötve, me­lyek foganatosítása folyamatban van; minthogy továbbá az orsz. m. gazd. egyesület ez országos tömkönyv létesítésén kivül az, oszág összes ál­lattenyésztésének statisztikai képét is szándéko­zik akkér összeállítani, hogy abból kitűnjék , hogy az ország minden egyes vidéke miféle álla­tokat tenyészt s ezeknek mely fajait sikerrel; te­hát oly „magyar nyájkönyv“ kiadatását is készül eszközölni, mely függetlenül a fenneb­­bi tör­zskönyvtől, és a tiszta vér hiteles bizonyi­­t­­ékától , hivatva lesz összes állattenyésztési va-­­­gyonunk tettleges állapotát ábrázolni, felsorolva­­ az egész ország minden egyes vidékének minden­­ sikerültebb tenyésztését, juhnyáját, gulyáját, csi­ászatát, ménesét, sertésnyáját, mely e­dzés­ből gazdáink által bejelentetik; mindennél fogva az orsz. m. gazd. egye­sület felhívja ezennel Magyarország összes gaz­dáit, hogy bár­mely ,állatnemben s állatfajbani tenyésztési eszközléseiket szíveskedjenek az egye­sület titoknoki hivatalánál az alább idézett rövid adatok közlésével bejelenteni. A juhok 3 külön osztályban fognak a „magyar nyájkö­ny­vben“ ismertetni, a­mint azok vagy a) gyapjúminőség, vagy b) gyapjúmennyiség, vagy e) sikeres hústermelés főtekintetével te­­nyésztetnek. A szarvasmar­ha 2 osztályban ismertetik, t. i. a magyar faj külön, s a svájczi és több effé­le idegen faj szintén külön; a sertés is 2 osz­tályban , t. i. zsír és hús-termelési irányban; a kisebb-nagyobb ménesek ismertetése pedig úgy lesz elkülönözve, hogy a tehervonó s majoros igás lovak külön, s mind azok, melyek keleti vagy angol vérrel tenyésztenek, ismét külön­­ kém úgy tetszik, mintha azért ültettem volna e fát, hogy árnyékot készítsek síromnak“ rebegő mintegy sejtelemtől elbúsitva. „A királynő fátyolt borított, nem akarom mondani, hogy koronájára, hanem szivére. Nem azért teremtetett-e a szépség, fölség hogy mindig mosolyogjon?“ kérdé Artois gróf czélzólag. „Vannak könnyek, melyek szebbek a mo­solyoknál, nemde, Chigny asszony ? Hiszen ön jól tudja azt, a­ki oly helyes időben tud könyez­­ni“ jegyzi meg Polignac asszony gúnyosan. „Nem szoktam elrejtődzni, hogy könyez­­zek“ viszontá Chigny asszony megsértődve. „Csattogtassák szárnyaikat, s repüljenek máshová kedves madaraim, s hallassák más­hol vidám csevegéseiket“ mondá a királynő tü­relmetlenül, „s engedjenek nekem egy órai ma­gányosságot. A magány a királyok tanácsadója.“ „A magány jó a királyoknak, de nem a királynőknek“ jegyzé meg Artois gróf csípősen. „Adieu kedves színészeim“ mondá Mária Antoinette bájosan mosolyogva, s megindult. „Lamballe herczegnő, ön velem jövend; mon­dani valóm van önnek“ szóla vissza a királynő, s a herczegnő mélyen meghajtva magát, követé. Szótlanul haladtak egymás mellett, mig egy szép lombos szomorú tűz alá értek, melynek árnyékában, egy fehér márvány pad állt, mely­re a királynő leereszkedik. „Végre“ mond Lamballe herczegnő kö­rülnézve, „nem reméltem hogy ily hamar egye­dül lehessünk.“ „Ön azt állítja, hogy oda lent van?“ kér­dé a királynő izgatottan. „Igen, oda lent a kertészeknél, kiknek oktatást ad, a­mint az abbé beszélte. Már egy lesznek felsorolva, a lótenyésztési szakosztály ! Által felállított: telivér angol, telivér arabs, ne­héz munkás, könnyű munkás, nehezebb hintós­­ (carossier), könnyebb hintós (vadász), általános , nyerges vagy hadi ló, és hegyi ló kategóriák szerint. A magyar nyáj­könyv számára való bejelentéseknél, egészen a Settegast és Kroeker által kiadott „német nyájkönyv“ mintájára, a következő adatok közlése kívánatos: 1) A tenyésztő tulajdonos neve. 2) A megye s legközelebbi város s vasúti állomás. 3) a nyáj létszáma, eredete és származása. 4) A tenyésztésnél követett főirány. 5) Oly adatok rövid jelzése, melyek pél­dául a nyáj jövedelmezőségére, tenyészállatok netaláni eladására, a nyáj nemesitéséül vagy vérnyitásul talán szerzett idegen tenyészanyagra s több effélére vonatkoznak. Kapcsolatban e bejelentéssel, azon te­nyésztők részéről, kik tiszta vérben működve, nyájaikat, vagy egyes állataikat a tiszta vér anyakönyvéül szolgálandó orsz. magy. törzs­könyvbe is kívánják igtattatni, fejeztessék ki egy­úttal ez utóbbi szándék is, mire az egyesület törzskönyvi bizottsága e tisztelt hazánkfiainak nyomban megküldendi azon bejelentési mintai­veket, melyeknek kitöltése ez utóbbi törzskönyv számára alapszabályilag határozva van, s az egyesület az iránt is fog intézkedni, hogy az ekkor bejelentett állatok s nyájak kétségtelen , tiszta vérének az igazoló bizottság általi consta­­tálása mielőbb foganatositassék. Ekkér a „magyar nyáj könyv“ mely a tiszta vér föltételezése nélkül fog minden, az országban létező jelesb tenyésztést felvenni és ismertetni, azonnal meg fog jelenni s minden könyvkereskedésben kapható lesz, — mihelyt egy kötet betöltésére elégséges anyag álland ren­delkezésünkre. E nyájkönyv magában foglaland­­ja egyébiránt azon nyájakat is, melyek mint két­ségtelen és igazolt tisztavérűek, „az orszá­gos magyar törzskönyvbe“ valók, mely­ben azok akkor fognak közzététetni, mihelyt an­nak kiadását a körülmények megengedik, s az efféle bejelentésekből egy kötetre való együtt lesz. Az orsz. m. gazd. egyesület reménye, hogy állattenyésztésünk előmozdítására vonatko­zó e közhasznú, s minden egyes tenyésztő egyé­ni érdekével is összekötött törekvését hazánk gazdái magukévá téve, s a magyar nyáj­könyvbe való bejelentésekkel nem késve, egy­előre legalább ennek mielőbbi megjelenését fe­két óta minden szabad idejét itt tölti, s itt végzi sétáit. Én nem akartam ezt hinni, mert még mindig számkivetésben lenni gondoltam. Sze­gény ember! Nem néz ki herczegileg“ beszélő halkan. — „S mégis nagy úr. A nagy urak legna­gyobb része nem képviselnek egyebet, mint egy nevet, miglen­t, egy embert, képvisel. Milyen ember! A jó s rész szenvedélyekben nőtt fel; a szenvedélyek a bölcsészek csatái. Legalább lángszellemén nem érzik az iskola szag, hanem egy virágos völgy üdesége. Mily beszédes a ter­mészettel szemben, ha az isten mestere, úgy a természet iskolája. Hallgat s énekel. Az erdők s források hangja az; egy szív az mely beszél s nem a könyvek viszhangja. A nagy század íróin kissé a meddő könyvtár porszaga érzik; ezen azomban a természet jó illata. A többieken a könyvekben eltöltött ifjúság viszhangja van, Rousseaun azonban a hegyek közt eltöltött if­júságé. Rouseau az erdő levegőjét szívatja az emberrel. A többiek csak egy királyi kertben sétáltatják az embert, homokos s zsinórmértékű utakon; a­helyett, hogy a vihar vad hangver­senyét, a reggeli hymnusokat, s az estveli da­lokat hallatnák az emberrel, velük csak a hárfa hangjait hallhatja“ beszélő a királynő élénken. „Többször elmentem előtte, hogy kedvem­re megnézhessem ; szenvedőnek látszik; a rau­t napok egyikén, Saint-Fargeau ur kutyája tá­madta meg, s szorította ki az útról. Saint- Fargeau ur látva ezt, egészen magán kívül fu­tott hozzá s kérdé: „Mit tehetek önért! — Tegye lánczra kutyáját, ez volt egész válasza. Nem így felelt volna-e Diogenes is? Midőn meglátott, egészen bagoly kinézést vett fel.“ T A RÓ C­Z A. Tarka képek. Irta: Dominkovice Marie. III. (Folytatás.) „Mit visz ön ott herczegnő“ kérdé a feje­delemnő hirtelen Chigny asszony felé fordulva, vidáman. „Egy pecsétet, nem látja? Ez egy pil­langók, méhek, szitakötők, darázsok által el­lepett rózsa“ felesé Chigny asszony hamisan. „Hadd olvasom el a jelmondatot“ s oda­hajolva félhangon olvasá: „így van ez rózsának lenni.“ „Adja nekem ezt a rózsát, a rózsából ki­rálynőt csinálandunk.“ „De végre, micsoda darabot fogunk elő­adni ma“ kiálta fel Polignac asszony türelmet­lenül. A nevetséges rátartókat? ki lesz a kö­zönség? a király nincs itt.“ „Fölség“ mondá Lamballe herczegnő, halkan a királynőnek. „Ott jön ő, Vermont ab­bé megismerte“, Mária AntoinetteTM hatni lát­szanak e szavak, mert izgatottan fordult kör­nyezetéhez s kissé ingerülten, mondá: Valóban hölgyeim, nincs kedvem ez órában comédiót ját­szani; végtelenül kívánom ma a magányossá­got. Ma estve, talán vissza­térendek kedves szórakozásainkhoz. Addig, amott lent szomorú füzem alatt fogok ábrándozni, merengni, álmo­dozni, az egyetlen fa alatt melyet ültetek. Ne-

Next