Borsod - Miskolci Értesítő, 1892 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-07 / 1. szám
Miskolcz, 1892 január 7. 1-SOSZR,m. Huszonhatodik évfolyam. BORSOD. HELKQLEXI KETIEITe. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap, Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Megjelen minden csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK. BEIKTATÁSI DÍJ : Előlegeden fizetendő: Egy háromhasábos petit sor . 10 kr. Nagyobb hirdetéseknél . . 5 kr. Rendkivülileg: Negyed évre .... 1 frt 20 kr. Nyílt tér sorsa ... . 26 kr Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadóhivatalhoz intézendők Egyes számok kaphatók Falkenstein Sománál (szinház épületben), Groszman Jágónál a Széchényi-utczán és a kiadóhivatalban : Nagy-Hunyad-utcza 58. sz. Helyben és vidékre: Fél évre . .... 2 írt—kr. Egész évre...................4 » — » Felhívás előfizetésre ! Az 1892-ik év megnyíltával lapunk 26-ik. évfolyamába lép. Tehát ez év végével betölti életének teljes 25-ik évét. Testületek, intézmények és emberek szokás szerint szívesen megragadnak egy ilyen alkalmat arra, hogy egy jubileumi ünnepet csapjanak, sokszor méltán, sokszor méltatlanul. Az érdem határozza meg, mert csak az érdemnek van joga jubilálni, s az elismerés hangjait maga iránt felhívni. Hogy van-e joga erre egy lapnak, mely 25 éven keresztül annyi megtámadtatás, gyanúsítás és minden kigondolható bántalmak között, kedvet nem veszítve szolgálta a közönséget és a legfőbb czélt: az igazságot, azt olvasó közönségünkre bízzuk. Mégis mi e nevezetes alkalmat nem akarjuk felhasználni arra, hogy zajjal, kihívókig ünnepeljünk. Átlépünk a határkövön is nagyobb felindulás nélkül, csupán arra vigyázva, hogy irányt ne téveszszünk. Egyetlen jutalom, mit ez alkalommal várunk az, hogy a közönség legalább bensőleg elismerje, hogy csekély szerepünket a társadalomban betöltöttük. És miután reméljük, hogy az elismerés ezen érzete él olvasóinkban, bizalommal várjuk előfizetéseiknek megújításéit és újakkal való szaporítását. Ebben a reményben maradtunk Miskolczon, 1891. decz. 21. A. »Borsoda szerkesztősége és kiadó-hivatala, jegyei hivatalos közlemények, 19458. a. i. 1891. Versenytárgyalási hirdetmény. Abauj-Torna vármegye törvényhatósági bizottsága a f. évi deczember 15-én s folytatva tartott közgyűlésében 186. sz. hozott határozatával a zsadányi Tárczahídra engedélyezett vámszedési jognak a jövő 1892. évi február 1-től számított három egymásután következő évre való bérbeadását rendelvén el, a bérbevételre vonatkozó ajánlatok benyújtására ezennel zárt ajánlati versenytárgyalást hirdetek. A tárgyalás az 1892. évi január 15-én, délelőtt 10 órakor fog Kassán az alispáni hatóságnál megtartatni A vámdijtételeket és a vámfizetés alól való mentességeket tartalmazó engedélyokirat, nemkülönben a bérleti föltételek, a hivatalos órák alatt a vármegye irattárában tekinthetők meg. Felhívom a bérleni szándékozókat, hogy lepecsételt írásbeli ajánlataikat, melyekben kifejezés adandó annak, hogy az ajánlattevő az engedélyokiratot és a feltételeket ismeri s ezeknek magát aláveti, a megajánlott évi bérösszeg 10 %nak megfelelő bánatpénzzel a tárgyalás napjának délelőtti 10 óráig az alispáni hatóságnál nyújtsák be. Kelt Kassán, 1891. deczember 24-én. Az alispán helyet: Hammersberg főjegyző. 8573. sz. al. 1892. Borsodvármegye alispánjától. Ezen hirdetmény a «Borsod» czimű hírlapban közzététetik. Miskolcz, 1892. január 2. Melczer Gyula, alispán: A gazdasági cselédség újéve. Aki a múlt napokban az újév első napját közvetlenül megelőző, vagy követő napokban az országúton megfordult, nem ritkán egész karavánját láthatta a felpakolt szekereknek, amelyek ide-oda, minden tájék felé lassan döczögve ügettek. A szekerek meg vannak rakva mindennemű dolgokkal, amelyek egy szegényes háztartásnál előfordulnak. Kopott, szegényes, töredezett bútordarabok, rajzok nagyon is élénkjeléi a gyakori költözködésnek, egymás tetejébe jól-rosszul összehányva; közte ágynemű, baromfi ketrecz, ezeken felül vedlett, szellős öltönyökbe pólyálva egy pár siró gyermek, a szekér-lőcshöz egy sovány tehénbe kötözve, ezután egy pár vívó malacz s a szekér körül egy férfi és egy asszony dideregve és mindezt a száz felé hullani készülő és futni akaró tárgyat és állatot fogdosva, kötözgetve hajszolva. Ez a gazdasági cselédek újévi költözködésének képe. Mikor mások meleg szobában, fűtött kályha mellett élvezik a téli nyugalom kényelmét, ezek kiűzve a hideg téli időbe, a vigasztalan semmiségbe, járják a távoli országutakat. Míg mások karácsony estéjén a családi boldogság meleg hajlékában meggyújtogatják az ünnepi örömök apró gyertyácskáit, addig ezeknek homlokára a gond sötét jellege borul, azon gondé, hogy a közelgő újévkor hogyan fognak elhurczolkodni, mily csapás várja testi egészségüket és mily pusztulás kevésből álló vagyonkájukat. Valóban valahányszor látjuk e szegény embereket hidegtől elcsigázott testtel és gondtól elborult lélekkel, lehetetlen, hogy a részvét érzete irántuk lelkeinkben fel ne ébredjen. Pedig ők szegények nem is panaszkodnak. Ők egy rosz szokás hatalma alatt állva, nagyon természetesnek találják, hogy újévkor hidegben, szélben és sokszor igen messze utakra mindenükkel, amijök van, utazniok kell, de érzik lelkükben a helyzet sanyarúságát, érzik a kárt vagyonukban és testük egészségében és különösen ez utóbbiban, mert a szegény embernek a jó egészség mindene, ha ez nincs, meghal éhen ő és családja. A mai kor méltán nevezhető a humanizmus korszakának. Sok esetben túlzásba is csap a humanizmus terén, olyanokat követelvén némely osztály és egyes