Borsodi Bányász, 1964. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Újévi koszontó Az ijesztendő küszöbén, amikor számot vetünk az egész esztendőben végzett munkával, azzal a jóleső érzéssel és tudattal tehetjük, hogy nem dolgoztunk rosszul. Ez a gondolat csillan fel akkor is, amikor ismerősök, ismeretlenek és barátok, munkatársak kezet szorítanak, békés, boldog, eredményekben gazdag, új esztendőt kívánnak egymásnak. E kézszorítás egyben kifejezi a büszkeséget, az örömet az elért eredmények felett, tükrözi a biztos jövőbe vetett hit és bizakodás erejét. Az év utolsó éjszakáján, az új év küszöbére, amikor az óévtől való búcsúként összecsendülnek a poharak, mindnyájan arra gondolunk, hogy eddig végzett munkánk által szebb, gazdagabb lett az életünk. Az elmúlt évben bányaüzemeink a sok nehézség és akadály ellenére, sikerrel tettek eleget feladataiknak. A lelkesedés, a küzdeni akarás, a helytállás és áldozatvállalás jellemezte a bányaüzemek, a bányászok munkáját. Amikor most megállunk ** egy percre, s áttekintjük, az egész évben végzett munkát, örülünk a jelennek, s bízunk a jövőben, egyben gondolunk a jövőre, a megnövekedett, még nagyobb feladatokra. Ne feledjük el: céljaink nagyok, de megvalósíthatók. E célok megvalósításának megkezdésekor most az újév küszöbén legyen útmutató s mindenki számára az a tanács, amit a párt Vili. kongresszusa így fogalmazott meg: „A munka termelékenységének emelése, a gazdaságosság fokozása, a termelés növelése ma a fő front, amelyen a küzdelem a szocializmus teljes felépítéséért hazánkban folyik Most kell testet öltenie igazán a szavak és a tettek egységének, a munka iránti felelősségérzetnek, a bátor, következetes helytállásnak a munka területén. Annak ellenére, hogy ezt az évet mindkét tröszt sikerrel zárta, elbizakodottságra nincs ok. Napjainkban is sok nehézség, gond és baj tornyosul elénk. Mindezideig komolyabb megtorpanást még nem okozott sem a tél, a hó, a síkos, csúszós út, a kedvezőtlen időjárás. ősz, amikor átlépünk az új esztendőbe, új tettekre, új sikerek elérésére fűti a megye bányaüzemeinek dolgozóit az élet, a munka, a boldog, biztos jövőbe vetett hit. Az év végén, az új év kezdetén minden bányaüzem vezetőjének, dolgozóinak, adminisztratív beosztottjainak tiszta szívből, sok szeretettel kívánunk békés, boldog új esztendőt. nt t ••*««*■••• a *•■••«■•<•• •«•■•«»• • YHóg proletárja egyesüljetek! VII. évfolyam, 1. szám. Ára 50 fillér, 1964. január 1. A népgazdaság érdeke: A kitermelt szén kerüljön rendeltetési helyére A hóakadályok és a síkos utak sem gátolták a bányaüzemek munkálat ával bezárólag már több, mint (Folytatás a 3. oldalon) hónapot leszámítva — mindig Ózdvidéki Tröszt üzemei 38* Beköszöntött a hideg, tartósan, úgy, hogy itt már csak a tavasz hozhat enyhülést és változást. Az utakat hó, deöbbnyire jégpáncél borítja. Nehéz, fárasztó a közlekedés, sok veszély és akadály tornyosul a bányaüzemek elé is. De az idejében való előrelátás, a felkészülés mindeddig még gátat vetett annak, hogy az üzemek hibájából bajok legyenek a termeléssel. S ha mégis arról kell beszélni, hogy sok a gond most az év végén, az okot máshol kell keresni. Szénhegyek a bányaüzemeknél A bányászok az ország szengényének megfelelően minden nehézséget legyőzve, hősiesen, derekasan helytállnak. Nem rajtuk, múlik, hogy ez az iram és tenniakarás megtorpant, ereje csökkent, s gyakran télenségre kényszerít. Bármerre járunk a megyében, mindenütt szénhegyek fogadják a látogatót. A kitermelt fűtőanyag depókba kerül, mert az elszállítása nagy akadályokba ütközik. Ormosbányán 6000 tonna szén fekszik a depón vagonra várva. Szuhakálló II-es aknán 151 vagonnal ürítettek a földre. A bunkerek megteltek, ami oda vezet, hogy lenn a munkaterven hiába akarnak még többet és többet adni, nem megy. Hová vezet mindez? Alberttelepen például az ünnepet megelőző 4 napban 8000onna adósság keletkezett. Nem azért, mintha az üzemnek erre szüksége lett volna, vagy mert nem lettek volna képesek teljesíteni a tervet. Korántsem! Az ok: nincs vagon. Az igény 250 vagon volt, és kapott 50-et. Emiatt most 10 640 tonna a pótolnivalója az üzemnek. Éves tervét is — előzetes számítások szerint — 99,2 százalékra tudja teljesíteni. Pedig ez az üzem — 1—2 példamutatóan dolgozott. Az élet megy tovább, nem állhat meg. S ebben a sodrásban a bányászok is ott találhatók. A hideg, a rossz vagonellátás ellenére is segíteni igyekeznek magukon. Szavakban szinte ki sem lehet fejezni azt az áldozatvállalást, aminek tanúi lehettünk a bányaüzemekben. Az ünnepek alatt is érkezett vagon, de ahhoz, hogy tovább is küldhessék, munkaerő kellett, s ez meg volt. Alberttelepen az I-es aknán, az ünnepek alatt 70 vagon szenet raktak fel a depóról. Igaz, Szuhakálló II-es aknán csak 23 vagon volt, ilyen értelemben azonban ez is eredmény, ami azt mutatja, hogy az akarat, a tettrekészség itt is megvolt. Nem a bányászokon múlik tehát, hogy az ország minél több szénhez jusson. A szállítás ne legyen jövőre akadály! Az ország munkában a érdeke fűti a bányászokat. Az TELI Korszerűen felszerelt, új eagytantermes általános iskola átadására kerül sor a közeli napokban Kurityánban. Ezzel régi, aktuális problémája oldódik meg az üzemnek. A mintegy egymillió kétszázezer forintos költséggel felépült iskolán jelenleg az utolsó simításokat végzik. Mire vége a téli szünidőnek, a bányászok gyermekei birtokukba vehetik az új létesítményt, az 1964. év legszebb ajándékát. ••••••»••••••••••••••••••••ft*•••••••••••••••••••« • #Öiziüt szó&aL... elmélyülten ül az asztal*- nál. Tenyérbe hajtott fővel, hallgatagon gondolkodik. Nem zavarja a zaj, ami körülötte és partnere (aki testvére) körül kavarog. Közöttük az asztalon sak tábla. Egy-egy kombináció, egy megoldás végrehajtása időbe telik. Azután egy élénk mozdulat, s a királynőt máris útnak indítja. Roppan a sakktábla, s kezdődik, azaz, hogy folytatódik tovább a szép, de igen nagy türelmet igénylő játék. Az első pillanatban nem is hallja a köszönést Simkó Illés. Az erősebb hang felrázza a kábulatból, s az idegenre, az újságíróra figyel. — Igen, én vagyok az — feleli vissza a kérdésre. Udvariasan félretolja a sakkot, és érdeklődve várakozik. A szó nehezen követi egymást, de csakhamar kialakul a kívánság, amit ő és brigádja kér és elvár az új esztendőben. A brigád 6 tagú. Hat éve már, hogy jóban, rosszban együtt vannak. Együtt érték el a sikereket, de együtt vették tudomásul a kudarcokat is. Szerények, olyan emberek, akiknek első a munka. Ennek alapján érték el, hogy a brigádot így emlegetik:„Szocialista munkabrigád”. Nem akármiért adják ezt a címet. Mégis, ők ezt vallják: — Eredményeink jó közepesek, de jobbak is lehetnének .. . Ezt már az újságíró mondja, hiszen olyan indok szól itt közbe, ami egyben a brigád kívánsága is az új esztendőre. Az ugyanis, hogy biztosítsanak számukra állandó munkahelyet. Hol ide, hol oda telepítették őket eddig. Mindig más környezet, más viszonyok. Egyik helyen alig szokták meg, már vándorolhattak máshová. Az már nagy eredmény volt, ha egy helyen 100 TS műszakot dolgozhattak. Igazuk van-e, ha ilyen a kívánság? Természetesen. A fronton is, a kis munkahelyen is mások a feltételek és a viszonyok. Egyiket sem tanulhatják meg úgy, ahogy szeretnék. Mindez a termelés,, a teljesítmény rovására megy. S ez rem tetszik nekik. Őszinte szóval meséli el mindezt a brigád vezetője, Simkó elvtárs, aki brigádjával az I-es aknán dolgozik. Az új esztendő új, még nagyobb feladatokat hoz. Ennek is meg akarnak felelni. De ennek csak úgy tehetnek eleget, ha az üzem vezetősége az új esztendőben állandó munkahellyel „ajándékozza” meg őket. {U Boldog, békés új esztendőt kíván a lap minden olvasójának A SZERKESZTŐSÉG Váltsuk valóra megnövekedett feladatainkat! Végére értünk egy, eredményekben gazdag esztendőnek. Közeleg a nap, amikor barátok, ismerősök, munkatársak kézszorítással, borral töltött pohárral kívánnak egymásnak eredményekben gazdag, jó egészségben eltöltött békés, boldog új esztendőt. Megyénk bányaüzemei műszaki és munkás kollektívájának odaadó munkája eredményeként nagyot léptünk előre. Lelkesedés, küzdeni akarás jellemezte bányászaink munkáját, melynek eredményeként tovább szélesedett és erősödött a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom. Az új esztendőben is váltsuk valóra megnövekedett feladatainkat. Most, amikor búcsút mondunk a magunk mögött hagyott eredményekben gazdag óévnek, a sokat ígérő új esztendő hajnalán szívből kívánunk minden dolgozónknak békés, boldog, munkás, eredményekben gazdag új esztendőt. MONOS JANOS LŐCSEI LAJOS a Borsodi az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt Szénbányászati Tröszt igazgatója igazgatója »Ládagyár« Berentén Nem egyszer tanúi lehettünk már annak, hogy a különböző iparágak, köztük a szénbányák dolgozói is készséggel segítették a szocialista mezőgazdaságot nemcsak létrehozni, hanem ahol a szükség megkívánta, ott gyakorlatilag is támogatni. Szép példája volt ennek a bányász aratóbrigádok munkába állítása, ugyanakkor az őszi mélyszántásokban segítő traktorosok kihelyezése. S hogy a hosszú tél se feledtesse el a mezőgazdaság iránt érzett, testvéri szolidaritás gondolatát, a Borsodi Szénbányászati Tröszt vezetőinek — a kölcsönös előnyöket szem előtt tartva — újabb ötletük támadt. — Készítsünk gyümölcsszedő és tároló ládákat a mezőgazdaság számára — mondták. Azok után, hogy a javaslatot — egyelőre csak egy-két gazdaságban — örömmel fogadták, máris 40 ezer darab láda készítésére kapott megrendelést a tröszt. • A gyártást a Berentei Köz•ponti Fűrészüzemre bízták,ahol egy tágas, szellős, jól fűthető helyiséget valóságos gyárrá rendeztek be erre a célra. Az üzemelést december 21-ével kezdték meg, s ez ideig már több mint kétezer darab ládát szállítottak el a megrendelőknek. Mondanunk •sem kell, hogy ez a vállalkozás a trösztnek is előnyére • szolgál. A bányászatnak már 2 nem alkalmas hulladékra fel használásából eredően közel 2 másfél millió forint nyereségére tesz szert a tröszt. A dolog 2 másik oldala pedig szociális • szempontból roppant lényeges. A ládák készítése nem kívánt szakmunkás létszámnövelést, mert azt nagyszerűben megoldja 26 fő e célra betanított rokkant vájár, akik • már valóságos mesterei a 2 masszív, tetszetős gyümölcsösüládák készítésének.