Borsodi Bányász, 1964. július-december (7. évfolyam, 27-53. szám)

1964-07-01 / 27. szám

Xi- Férfrá kedrelt A borsodnádasdi üzem egyik aknájának kis irodahelyiségé­ben beszélgettünk, vitatkoz­tunk a bányászfiatalok életé­ről, s főképpen arról, hogy a műszaki-gazdasági vezetők hogyan segítik, támogatják a fiatalokat. Milyen segítséget nyújtanak a fiatal vájárok, csillések, technikusok javasla­tainak, elképzeléseiknek meg­valósításához. Az egybehang­zó vélemények szerint, —mint azt már megírtuk — a borsod­nádasdi bánya vezető kollek­tívája valóban támogatja, se­gíti a fiatalokat. Nemcsak Ke­lemen Béla KISZ-titkár állít­ja ezt, hanem az a sok-sok, több mint kétszáz, harminc éven aluli fiatal is, akik na­ponta érzik a vezetők szerető gondoskodását Ezen a beszélgetésen java­solta nekem Tóth József üzemvezető, hogy keressem meg Kapusi Sándor bánya­mestert, aki a bánberkei ak­nában dolgozik. Olyan ember Kapusi Sándor, aki megérdem­li, írjon róla az újság. Maga is fiatalember, alig 35 éves, s ta­lán ez is oka annak, hogy an­­­nyira felkarolja a fiatal bá­nyászokat, akikben, mint azt Tóth elvtárs mondotta, bízik, mert tudja, hogy nagy munká­ra képesek. Sok jó tulajdonságát felje­gyeztem Kapusi bányamester­nek, mindenekelőtt azt: pon­tos, egyenes ember, szereti az őszinteséget, s azokat a fiata­lokat, akik bátran kezdemé­nyeznek, keresik az újat, s tudnak is küzdeni céljaik el­éréséért. Azt is feljegyeztem jegyzetfüzetembe, hogy majd portrét írok Kapusi Sándor­ról, pár hét múlva megkere­sem a bánberkei aknában, mert valóban érdemes lehet arra, hogy életét, munkáját, munkamódszereit mások is megismerjék a borsodi bá­nyákban. Addig e pár sorral köszönt­­jük őt a fiatalok nevében, portré helyett. . . ___________(szegedi) Lesz-e strand Kazincbarcikán? Rövidesen új színfolttal gaz­dagodik. Kazincbarcika újvá­ros. Egy régen dédelgetett terv válik valóra azzal, hogy meg­építik a strandfürdőt. A ter­vek map­­ elkészültek, amely szerint , a központi iskola épü­letétől Her­bolya irányába in­­­duló útvonal mentén fákkal borított domb lábánál, 10 hek­tárnyi területen épül majd fel a strandfürdő és az ezt körül­ölelő vidámpark. Az építke­zést természetesen az igények­nek, megfelelően korszerű mó­don kezdik el és fejezik be. összesen 46 kabint, ezen kívül 4—500 személyt befogadó kö­zös öltözőt is felépítenek. A Strand bejáratánál parkírozó helyet képeznek ki az autósok számára. A strand felépítésé­hez jelentős segítséget nyújta­nak a város lakói is, közöttük bányászok, akik itt laknak­­ azzal, hogy 80 ezer társadal­mi munkaórát ajánlottak fel a terv valóraváltásához. A vá­rosi tanács már augusztus 20- án szeretné a lakosság rendel­kezésére bocsátani a strand nagy medencéjét. Világ proletárját egyesüljetek! VII. évfolyam, 27. szám. Ára 50 fillér, 1964. július 1. Az út felén Teljesítik a borsodi bányászok az első félévi termelési tervet A Borsodi Szénbányászati Tröszt az első negyedévi ter­vét teljesítette. Április hónap viszont szinte katasztrófát je­lentett a tröszt életében. A több, mint 20 ezer tonnás el­maradás erősen veszélyeztette a tröszt egész évi sikeres mun­káját, széntermelési tervének maradéktalan teljesítését. Lapunkban már május ele­jén ,,riadót” jelentettünk be s ezen cikkünkben azt bizonyí­tottuk, hogy igen kiváló és lendületes munkával május és június hónapokban pótolható ez a lemaradás, teljesíthető az első félévi szén­termelési terv s így adósság nélkül le­het átlépni a második félév­be. A jelenlegi tények azt mu­tatják, hogy felhívásunk ered­ményes volt A május, június havi munkára jellemző volt a tröszt műszaki dolgozóinak igen hathatós munkaszervező tevékenysége, bányászj­uiki célratörő, jó termelékenységű, lendületes munkája.’ Lapunk nyomdába adásakor még csak június 27-vel bezá­rólag ismerjük a tröszt szén­termelési eredményeit de ezek azt mutatják, hogy a megjelenés napjára már az el­ső félévi terv teljesítve lesz. Jelenleg a tröszt 101,1 szá­zalékon áll. Az üzemek közti versenyben 104,4 százalékos eredménnyel a Szuhavölgyi Bá­nyaüzem vezet. Utána követ­keznek a Bükkaljai, Ormosi, Edelényi, Miskolci , Mákvöl­­gyi Bányaüzemek dolgozó. Az aknák versenyében júni­us hónapban a Tervzáró áll az élen igen kimagasló 113,3 százalékos eredménnyel. Di­­csérőleg kell megemlékezni Ormos II., Szeles II., Albert­­telep, Feketevölgy, Felsőnyá­­rád bányászairól is, akiknek átlagon felüli kimagasló jó munkája teszi lehetővé az igen pozitív tröszti eredményt. A borsodi bányászok az el­ső félévben bizonyítottak. Munkájukat dicséret illeti. A feladatok azonban továbbra is fennállnak. A második félév tervelőírásai még szervezet­tebb, még termelékenyebb munkát kívánnak meg. De mi bízunk bányász és műszaki dolgozóinkban és biztosak va­gyunk benne, hogy további jó munkájukkal sikerrel helyt­állnak ebben a munkában is. Sz—a. E heti számunk tartalmából: A tények erejével 0 Visszahúzta a szíve a bányába * Megértéssel — emberséggel Félelem nélkül Szelesaknán Varga István és Molnár István, a feltárási csapat tagjai, des*­­kázás közben. Ehhez a munkához is nagy figyelem és komoly szaktudás szükséges. Fotó: Szendrey J. Borsodnádasd az elsők között Az Ózdvidéki Szénbányá­szati Trösztnek ebben a távol eső, de oly jelentős üzemében az első félévben is jól dolgoz­tak a bányászok. Az első ne­gyedéves tervet — sok aka­dály ellenére — túlteljesítet­ték, 102 százalékot értek el. A második negyedévet szintén jól zárták az üzemben, kere­ken 100 százalékkal. S mind­ez annak köszönhető, hogy a műszaki gárda minden mun­kafolyamatot jó előre ponto­san kidolgozott, vagyis: min­denki ismerte feladatát. A második félév termelési sikere tehát Borsodnádasd ese­tében is azt mutatja, hogy ott, abban az üzemben, ahol sike­rül egyenletessé, folyamatos­sá és tervszerűvé tenni a bá­nyászkodást, a siker nem ma­radhat el. Borsodnádasd az első félévben is ezért került a legjobban termelő üzemek közé, s minden bizonnyal az új negyedévben is majd új sikerekkel büszkélkedhet. Bányalakatosok Vári István szocialista brigádjának két tagja: Pásztor István és Jobbágy István bányalakatosok karbantartó munka közben Szélesakna egyik munkahelyén. Ebben az aknában a lakatosok is hozzájárulnak a jó termeléshez. Nagyszerű távlatok: Az ósdi szén­medencében, a felkészülés időszakában Szűkszavú hír adta tudtul, hogy az Ózdvidéki Szénbá­nyászati Tröszt befejezte első félévi tervét. Eljutottak vol­na-e eddig az ózdi medencé­ben, ha már az induláskor, az év elején, s az első negyedévet tekintve nem alapozták volna meg a folyamatos munkát, ha nem teremtik meg ehhez a szükséges feltételeket? Ter­mészetesen ez, de sokkal több gond, baj és erőfeszítés árán. A tröszt a múlt évet is de­­rekas munkával zárta, ami­ért a SZOT és a Miniszter­tanács Vörös Vándorzászlajá­val tüntették ki. Zökkenő nél­kül volt az átmenet, egyenle­tes a munka később is. Minden tekintetben elfoga­dott és értékelt adatok egye­lőre csak az első negyedévre vonatkozóan állnak rendelke­zésre, amelyek lényegében ré­szét képezik az első féléves munkának is. Épppen ezért érdemes szemügyre venni azo­kat, hiszen abban már benne volt a féléves munka sikeré­­tel a munka később is. Szép sikerek a frontfejtéseken Nem volt a tröszt területéri egyetlen olyan üzem sem, amely lemaradt volna a terv teljesítésében. Sőt! Terven fe­lül, a vasárnapi termeléssel együtt 14 016 tonna szenet ad­tak a népgazdaságnak. De az üzemek között is a legszebb rangot Királd és Farkaslyuk vívta ki. Minden üzem becsületére vált, hogy megszületett az el­határozás: a vasárnapokra tervbe vett 3 500 tonna szén kitermelését hétköznap kül­dik a felszínre. S hogy e vál­lalás reális volt, azt a legjob­ban a félévi terv sikeres befe­jezése fémjelzi. Különösen szép sikerek szü­lettek a frontfejtéseken. Som­­sály kivételével valamennyi üzemben emelkedés tapasztal­ható a teljesítményekben. A legjobb e tekintetben is Ki­ráld és Farkaslyuk. Már problematikusabb a fő­­vágathajtási terv teljesítése. Különösen Egercsehi okoz gondot, ahol a lemaradás 43,3 százalékos. Ez részben azzal indokolható, hogy az észak­keleti fővonalon úszó­betörés volt, viszont Szarvaskőn a XII-es ereszkében tapasztal­ható lemaradás nem fogadha­tó el. Szembenézve a gondokkal A tröszt üzemeiben mindig nagy gondot fordítanak a mű­szaki fejlesztésre, arra, hogy biztosítsák a feltételeket,. Gyakran viszont nem rajtuk múlik, hogy egy-egy területen gondokkal kell szembenézni, így legutóbb a TH gyűrű hiá­nya gátolta a munkát. Válto­zás csak márciusban történt, amikorra sikerült megoldani­­uk ezt a problémát. Azóta nincs különösebb baj, meg­kezdődhetett a munka azok­ban a vágatokban is, ahol ko­­(Folytatás a 3. oldalon.) A Mátraaljai Szénbányá­*á­szati Tröszt külfejtési üzeme Rudabánya munkás, szállása erdőben van, öt épü­letből áll. Az épületek szobái tágasak, világosak. Valamen­­­nyi ágy előtt szőnyeg fekszik. Az ágyak mellett a falon is. Az ágyakat hótiszta lepedő, a lepedőt újmintás, puha pokróc takarja. A falak frissen van­nak festve. Egyik-másik ágyon pizsamába bújt bányászok pi­hennek. Az egyik szobában halkan szól a rádió. A hegedű „szólója” kiszökik a nyitott ajtón, át a hosszú folyosón, be az erdő fái közé. Ott elbújik a virágzó bokrok illatában.. . Barna Zoltán vezető kotró­­mester shortnadrágban, kar­jára vetett pulóverrel lépeget át az udvaron. Utána vetem a szót: — Hová Zoli bácsi?.. . Egy pillanatra megáll, mo­solyog, aztán előrelendíti a karját, mutat az autójára: — Haza!... Vár az as­­­szonyt... Az udvar sarkában ódé •öreg gesztenyefa árnyékában többen ülnek. Csak úgy a fü­­vön. Arra irányítom lépteimet s látom, hogy sakkoznak. Polyányi Karcsi, — az apró termetű aknász, — nézi a fi­ 4"% Szombat délután... T —Íi­ gurákat, rágja a körmét, gon­dolkozik. <— Ti nem mentek? .11 — dobom a szót Izsvák Bandi felé, aki lélegzetét visszatart­va figyeli az utolsó lépéseket. — Mi?... — veti fel a fejét. — Hová?.. — Haza!... — Dehogy nem!..­. Csak, hogy még van egy kis időnk. Addig még játszunk egy-két partit.... Mi ugyanis vonat­tal megyünk... Farkas Gabi törölheti a­­ Pannóniáját, közben dúdolgat, fütyüli Nagy Gyula kotrómester D­anuviájának a láncán igazít, míg Nagy Lász­ló gépkocsivezető kerekre nyílt, nagy szemekkel nézi va­donatúj Wartburgját... Itt is, ott is felzúgnak a mo­torok, aztán mennek, ki a mű­útra, Miskolc felé... A haza­felé induló bányá­szok érzik a nap melegét, a bújkáló szél bársonyos simo­­gatását, az otthon váró szere­­tetet... Mennek, egyik a másik után, jókedvvel, örömmel, viszik magukkal a kéthetes vágya­kozás türelmetlenségét... Azért vannak olyanok is, akik nem mennek haza. Főleg a nőtlenek. Tí­zek a fiatal bányászok elmennek moziba, az üzem kultúrtermében megné­zik a televízió műsorát, ki­mennek a meccsre, vagy át­mennek Szendrődre a strand­ra... így fest az üzem munkás­szállása egy nyári szombat délután. II Pécsett Endre

Next