Borsodi Bányász, 1966. január-június (9. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-05 / 1. szám

m VIUTC PSQUT­ IR.! AZ E&YEJÖVETEK! BANYASZ A BORSODI BAMVASZOK HETILAPJA HUSZI IX. évfolyam, 1. szám Ara 50 fillér, 1986. január 5. A vita hevében A­z ország közvéleményének fórumán érthetően, most az ünnepek előtt nyilvánosságra hozott köz­lemény szerepel, amely egy sor, az embereket, a háztartásokat, minden családot közelről érintő intéz­kedéseket jelentett be: az árak és bérek rendezését. Ez ma a fő téma, a vita tárgya, a bányaüzemekben, minden munkahelyen, a hivatalokban és egymás közti beszélge­téseken. Érthetően a kérdés így hangzik: miért volt szük­ség erre az intézkedésre, milyen változásokat hoz, kit, hogy és mennyiben érint? Ezekben a napokban és hetekben mindenki azt la­tolgatja a február elsejével életbe lépő intézkedések nyomán, hogyan alakul az életszínvonal? Ahhoz termé­szetesen, hogy mindenki megértse és helyesen érté­kelje az árak és a bérek rendezésének ügyét, ismerni kell azokat a társadalom­politikai okokat és tényezőket, amelyek szükségessé tették ezt a lépést. S mennél őszin­tébben, nyíltabban, a jószándék és felelősségérzet tala­járól indulva közeledünk ezekhez a kérdésekhez, annál könnyebben és egyértelműbben mondhatja ki mindenki: egyetértek a határozattal, ez a helyes tett, az egész nép ügyét szolgáló intézkedés. M­indenki tudja, hogy nálunk a legfontosabb gaz­dasági és politikai kérdés: a nép boldogulása, az életszínvonal emelése, a békés alkotómunka biztosítása. A párt és a kormány intézkedéseinek eddig is ez volt az alapja, s ez lesz ezután is. A jövedelmet növelő, vagy csökkentő intézkedéseket nem lehet egyoldalúan, csak egyes kérdéseket vizsgálva a mérlegre tenni, mert így az állásfoglalás sem lehet helyes és megalapozott. Ezek a vélemények egyelőre megoszlanak. Vannak, akik — s ez a nagy többség — már az első pillanatban teljes egyetértést hangoztat­tak, mások óvatoskodva nem nyilatkoznak határozot­tan, míg sokan csak a negatívumokat emelik fel, ha nem is mindig rosszindulatúan. Ez utóbbiak nem vehetők egyértelműen azokkal egy kalap alá, akik inkább az el­lenség szemszögéből vélekednek, a rémhírek körét tá­gítják, ellenséges szándékkal magyarázzák a fontos és nagy horderejű intézkedést. Az ilyenfajta magatartás mellett egyetlen becsületes ember sem mehet el szó nélkül. Senki sem tagadja, hogy népgazdaságunk egyes területein vannak nehézségek. Ezeket foglalta össze a párt Központi Bizottsága 1965. decemberi határozata. Ezekről az 1966-os évi terv is kendőzetlenül beszél. De az ár és bérfizetések azonban túlmutatnak az egész évi tervek teljesítéséhez szükséges feltételek körén. A vita széles mederben gyűrűzik. Tagadhatatlan,­ hogy sok, hasznos észrevétel és javaslat is el­hangzik, amelyek arra mutatnak, hogy a dolgo­zók figyelemmel kísérik népgazdaságunk fejlődését, minden erejükkel segíteni akarnak a nehézségek meg­oldásában s nem nézik jó szemmel, ha a népgazdaság érdekeit sértő, a társadalmi tulajdont megkárosító ese­tek kerülnek napvilágra, történnek meg, hogy az állam anyagi eszközeivel egyes területeken nem gazdálkodnak megfelelően. Nem találhatott egyetértésre a pereces­ alagútnál kialakult helyzet, ahol már elköltöttek egy csomó pénzt, az alagutat megnyitni még­sem lehet. Pe­dig sok pénz ez, amit valahonnan el kellett venni. De hasonló a helyzet a berentei irodaház építésénél is, ahol egy sor terven felüli kiadásra volt szükség, mert a beruházást már a tervezésnél valahol ... szóval nem a legnagyobb körültekintéssel végezték el. Persze, a vitában szó esik jogos és vélt sérelmekről, amelyek könnyen lehetnek kiindulópontjai a demagó­giának, a rosszul értelmezett feladatoknak, annak, hogy az új rendelkezésben, az árak és bérek kiigazítá­sában ne távlatokban gondolkozzanak egyesek, hanem csak az adott pillanat benyomásai alapján ítéljenek. Éppen ezért szükséges a legszélesebb körben megma­gyarázni, mi is tette szükségessé ezt az intézkedést. S ebben elsősorban a kommunistákra hárul nagy feladat, gén fontos tisztán látni, hogy ezek az intéz­kedések, bár az egyes családokra eltérően hatnak, változatlanul hagyják, vagy emelik a családok reáljövedelmét, népgazdasági szinten kiegyen­súlyozottak. A kiindulópont az, hogy a mezőgazdasági felvásárlási árak emelésével növeljük a termelési ked­vet, aminek eredményeként­­ már a következő években több élelmiszert várhatunk a falutól. Nagy horderejű kérdés ez, amelynek elhatározásában a pártot és a kor­mányt az egész magyar társadalom érdekei vezették Egész népünk érdeke, hogy jövedelmezőbbé váljék a mezőgazdasági termelés, növekedjék a színvonal, hiszen a jövőben megvalósítható életszínvonal-emelést minde­nekelőtt ez alapozza meg. A közleményben felvázolt intézkedésekről a Nép­szabadság egyik cikkében ezt olvashattuk: ...... mind­en lehetőt elkövetünk azért, hogy a jövedelemcsökkenés mindenkinél átmeneti és minél rövidebb ideig tartó le­­­gyen.” S ez a célkitűzés elsősorban azon múlik, hogy ki-ki minél többet tegyen az ország asztalára, azon mun­kálkodjék, hogy a nemzeti jövedelem növekedjék s most kezdődő új ötéves tervünk gazdag, nagyszerű sikereket hozzon. A bányászok mindig megmutatták és bebizonyí­tották: rájuk minden időben, mindig lehet szá­mítani. A tettek emberei­­k, akik most sem en­gedik, hogy hírnevükön csorba essék. r ft »4­4« 9 & TAETALOHBÓ­l? VISSZA AZ ÜTŐN (2. old.) • MÉRLEGEN A MÁSODIK ÖTÉVES TERV (2. old.) © A BSZT EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTOTTSÁGÁRÓL (3. old.) © AZ AKNAÍRNOK (3. old.) 0 AZ ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN (4. old.) · SPORT (4. old.) Határidő előtt teljesítette tervét az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt Termelési sikerekben, ered­ményekben valóban gazdag volt az idei esztendő az Ózd­­vidék­i Szénbányászati Tröszt­nél. Az üzemek, a bányák ki­magasló termelési eredménye­ket értek el, olyan pozitív si­kereket, amelyek országos vi­szonylatban is számottevőek, figyelemreméltóak. Elég csak megemlíteni, hogy a trösztök között elsőként az ózdvidéki tröszt fejezte be a második öt­éves tervet, már november 29-én. A napokban újabb győze­lem született: december 27-én évi tervét is teljesítette a tröszt, összesen 17 ezer tonna szénnel adott többet. Az üze­mekben így alakult az évi terv befejezésének sorrendje: I. Somsály, II. Királd, III. Putnok, IV. Borsodnádasd. Ezek az üzemek, különösen Somsály és Királd, igen ered­ményes munkát végeztek, mi­közben jelentősen csökkentet­ték a termelés önköltségét is. Ezenkívül a tröszt az idén sok millió forint megtakarítást ért el Az évi munka értéke­lése, teljes elemzése most van folyamatban, s biztosra vehe­tő, hogy az elkövetkezendő hetekben sok érdekes és szen­zációs adat bizonyítja majd, hogy az Ózdvidéki Tröszt olyan munkát produkál, amely mindenképpen dicséretes. K­ALITKÁZ­ÁS A munkahelyre nehezedő nagy nyomás elhárítása igen sok helyen a kalitkázásos biztosítási módot követeli meg. Ezt látjuk képünkön is a feketevölgyi frontfejtésen. Fotó: Szendrey Hármas halállal végződött kirándulás Diákok tragédiája az aggteleki Baradla barlangban Tragikus baleset történt új­évkor az aggteleki Baradla cseppkőbarlangban, ahol a téli szünet egy részét töltötte tanári vezetéssel­­ a Pannon­halmi Bencés Gimnázium ki­­len­c diákja. Több napon át táboroztak a barlangban és Szilveszter estéjén készültek utolsó túrájukra. Ekkor történt a tragédia, amelynek három halálos ál­dozata és négy sérültje van. A vizsgálat eddigi megálla­pításai szerint a diákok a bar­langban levő Stix-folyó medré­ben, mintegy 60—100 centimé­teres mély vízben gyalogoltak. Talán 600 métert tettek meg így, amikor — eddig még meg nem állapított okok miatt — egymás után rosszul lettek. Pásztor Valter tanár ennek láttán azonnal segítségért sietett. Mire azonban a Borsodi Szénbányászati Tröszt bánya­mentő osztaga a helyszínre érkezett, három fiatal: Háder Pál 18 éves székesfehérvári, Wetstein Antal 17 éves moson­magyaróvári és Bruckner Emil 17 éves budapesti fiú már meg­halt. A többieket a bányamen­tők vitték ki a barlangból, és közülük négyet azonnal az ózdi kórházba szállítottak. Borbás László, a barlangku­tató diákok egyike a tragikus eseményre így emlékezik: — Nem tudom mi történhe­tett! Háder Pali, Wetstein Tóni és Bruckner Emil egyszerre csak kidőlt. „Nem bírjuk to­vább” — mondották. Azonnal segítségükre siettünk, húztuk­­vonszoltuk őket, amíg bírtuk. Aztán hirtelen mi is egyre gyengébbek lettünk. Amikor a tanár úr látta, hogy baj van, mentőkért sietett a felszínre. Nem tudok magyarázatot ta­lálni a történtekre. Máskor is a Stix medrében mentünk, teljesen veszélytelen volt. Ké­sőbb én is elvesztettem az esz­méletemet s csak a mentőautó­ban tértem magamhoz. Mi okozhatta a halálos bal­esetet a Baradla cseppkőbar­­langban? Erre csak a rendőri vizsgálat deríthet fényt. Papp Ferenc egyetemi tanár, a Műegyetem geológiai tan­széke vezetőjének véleménye szerint a huzamos esőzések miatt a barlangi patakok víz­állása magasabb, és így el­képzelhető, hogy oxigénhiány okozta a fiatalokat legyengítő kimerülést. Ötszáz vagon szén az első harmadban A Borsodi Szénbányászati Tröszt december elején 54 ezer tonna szenet ígért terven felül. December közepén úgy látták, hogy több mint 60 ezer tonnát is képesek adni. Végül december 31-én örömmel kö­zölték: 1965-ben több mint 76 ezer tonna szenet termeltek feladatukon túlmenően. Ilyen év végi eredmények után hívtuk telefonon hétfőn, az új év első munkanapján Latorczai János termelési fő­mérnököt, aki elmondotta, hogy a reggeli órákban min­den üzemnél leszállt az ak­nákba a megfelelő létszámú bányász. A produktív munka­helyeken megindulhatott a teljes termelés, bár az ünnep néhol kissé „megnyomta” a frontokat. Ormos IV-es aknán talpduzzadás nehezítette a munkát, Ella I-es és II-es ak­nán pedig a nagy nyomás okozott gondot, azonban így is a várakozásnak megfelelő eredmények születtek. Külö­nösen a Miskolci Bányaüzem kollektíváját illeti dicséret, hiszen ők a délelőttös műszak során 103 vagon szenet adtak. A szuhavölgyi bányákból 84, a mákvölgyi aknákból pedig 70 vagon szén került ki. Ede­­lényben, Ormosbányán és Bükkalján kissé halványab­ban „rajzoltak”. Ennek elle­nére a Borsodi Szénbányászati Tröszt az új év első munka­napjának délelőttös mű­szakán csaknem 500 vagon sze­net termelt. A jó munkához hozzájárult a MÁV által nagy­szerűen biztosított szállítás is. Csaknem 80 ezer tonna szén terven felül Korábban hírt adtunk arról, hogy december 7-én a Borso­di Szénbányászati Tröszt befe­jezte második ötéves tervét. Ezzel a bányász kollektíva még több, mint 300 ezer ton­na szén kibányászását tette le­hetővé. December 27-én délután 4 órakor az 1965. évi tervét is befejezte a tröszt. Elsőnek az Ormosi Bányaüzem és a Mis­kolci Bányaüzem teljesítette tervfeladatát. A Borsodi Szénbányászati Tröszthöz tartozó üzemek 76 334 tonna szenet termeltek terven felül az év hátralévő napjaiban. Érdemes megemlíteni azt a tényt is, hogy a borsodi tröszt kiváló bányászai decemberi tervüket 105,2 százalékkal zárták. S azt sem lehet elhall­gatni, hogy mindezeket az eredményeket szinte teljes egészében a termelékenység növelésével érték el. Bízunk abban, hogy az idén állandóan hasonló jó sikerek­ről adhatunk hírt kedves ol­vasóinknak a borsodi bányá­szok munkájáról. A kazincbarcikai központi szénosztályozó. Fotó: Ouzsik Jól termelnek Szeles-aknán Szeles-aknán a II. siklói frontfejtésen jelentősen emel­kedett a teljesítmény. A töb­bi frontokon nem érték el az előírt teljesítmény­tervet, de a korábbi időkhöz viszonyít­va, növekedés mutatkozott. Az akna eredményeit jó munkával segítették elő Lő­­rincz István, Veres Balázs, Irmes Ferenc, Zelena Zoltán elővárosi brigádjai. Nem ke­vésbé a Kenyeres—Fekete— Gyenes frontbrigád tagjai, akik 123,9 százalékos kima­gasló teljesítménnyel zárták a hónapot. Elismerésre méltó munkát végzett Molnár József és Ró­zsa Sándor szocialista brigád­ja, valamint az Orbán—Mol­nár—Szepesi földalatti szállí­tó és a Vajóczki—Viszneki— Forrás külszíni szállító brigá­dok.

Next