Borsodi Bányász, 1967. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-05 / 27. szám

2 borsodi bányász A vb-ülés napirendjén: Betölti hivatását az Ozdvidéki Szénbányák pártbizottsága Az ózdi járási párt-vb és az Ozdvidéki Szénbányák párt-végrehajtó bizottsága jú­nius 29-én együttes ülésen vi­tatta meg az Ozdvidéki Szén­bányák pártbizottságának pártalapszerveket irányító, se­gítő és ellenőrző munkáját. A két végrehajtó bizottság elé készített igen alapos és min­denre kiterjedő jelentés meg­állapította: az Ózdvidéki Szén­bányák termelési tervét évről évre teljesíti. A bányaüzemek­ben dolgozó pártalapszerveze­­tek és a kommunisták ered­ményesen mozgósították a dol­gozókat a termelési feladatok megoldására. Javult a pártbizottság és a végrehajtó bizottság irányító munkája, a pártszervezetek belső szervezeti élete, a tar­talmi munka színvonala, a vb munkamódszere, munka­stílusa egyre eredményesebb, egyszóval: a vb jól segíti az üzemek pártszervezeteit, csúcs­vezetőségeit, a pártbizottság betölti hivatását. A jelentésben ez olvasható: „A­ vb és a vb munkájának középpontjában áll a gazda­ságszervező munka. Rendsze­resen foglalkoznak a legfonto­sabb feladatokkal, így pél­dául a vb önálló napirendként tárgyalta az időszakos tervtel­jesítéseket, a beruházási, gé­pészeti, újítási tevékenysége­ket, a társadalmi tulajdon vé­delmét, a kongresszusi munka­versenyt, a létszámgazdálko­dást és egyes üzemek gazdasá­gi tevékenységét... A terme­lési terv csökkentését és az ezzel kapcsolatos létszám-át­csoportosítást az alapszerveze­tek segítő munkájával tudták zavartalanul lebonyolítani... A pártszervezetek, a mozgalmi szervek és a gazdasági vezetés között a kapcsolat jó.” Azt is megállapította a je­lentés, hogy a vb és a vb ko­moly gondot fordított a párt­tagság ideológiai nevelésére. A korábbi hiányosságot meg­szüntették, többet törődtek a műszaki és gazdasági közép­káderek képzésével. A jelentést összeállító bizott­ság a párt belső helyzetét is felmérte, s egyértelműen meg­állapította: „A vb elé kerülő anyagok színvonala megfelelő. A ho­zott határozatok többsége helyesen tükrözi a legfonto­sabb tennivalókat. Egy részének hiányossága az, hogy nem eléggé konkrét, s ezért végrehajtásuk nehezen ellenőrizhető. A tartalmas, mégis rövid és tanulságos jelentés azonban a hibákat, a még fellelhető hiá­nyosságokat is megmutatta. Ez azonban nem jelentős, mert a pártbizottság és a végrehajtó bizottság rugalmasan, az élet­hez igazodva dolgozik, s old meg bonyolult kérdéseket az ózdi szénmedencében mind gazdasági, mind pedig politikai, ideológiai tekintetben. A jelentés fölött értékes vi­ta bontakozott ki, csaknem minden vb-tag szót kért, és ki­fejtette véleményét. Bírálat is érte a jelentést, amely értéke és igen sok helyes megállapí­tása ellenére, egy-két esetben általánosított, s nem volt egy­értelműen világos. A felszóla­lók elmondották: az Ózdvidéki Szénbányák munkáját az alaposság, az emberekkel való gondos tö­rődés jellemzi. Egyre többen vesznek részt a pártoktatásban, képezik magu­kat eszmeileg, politikailag, ez azonban a gyakorlati munka színvonalában nem mindig mutatkozik meg. Szó esett a vitában arról is, hogy közérthetőbben, egysze­rűbb nyelvezettel kellene meg­magyarázni az új gazdasági mechanizmust, annak lénye­gét, lényeges vonásait, célki­tűzéseit, hiszen a bányászok se értik meg a különféle közgaz­dasági definíciókat. S ez a fel­vetés jogos, hiszen a sajtó, a rádió és tv olykor túlságosan tudományosan ír, illetve tart előadásokat erről a mindenkit érdeklő témáról. Ezért — java­solta az egyik felszólaló, helyes lesz, ha az új párt­oktatási évben az új gazda­sági mechanizmus témája is bekerül a tematikába. Mert nem elegendő, ha értik és ismerik a műszaki-gazda­­sági vezetők a reform céljait, a tömegeknek is meg kell ér­teniük, hiszen az egész dolgozó társadalom hajtja majd vég­re az új gazdasági feladatokat. A két végrehajtó bizottság együttes ülése eredményes volt, őszinte vita alakult ki, s őszintén szóltak a hiányossá­gokról és a feladatokról is. A tanácskozáson részvevő Tajti Gyula, az Ózdi Járási Pártbi­zottság első titkára összefogla­lójában megállapította: Több bírálat érte a jelentést, amely így is elérte célját, helyesen tükrözte a végrehajtó bizott­ság és pártbizottság tevékeny­ségét. A lényeg: javult a pb és a vb politikai munkája, szer­vezettsége, a határozatokat végrehajtották. Határozottabb a párbizottság munkája. A két végrehajtó bizottság további erőfeszítéseivel még sok­ további feladat oldható meg az ózdi szénmedencé­ben. A határozati javaslat is he­lyesen szabta meg a soron levő legfontosabb politikai és gaz­dasági feladatokat. A közös tanácskozás hasz­nos volt, s helyes lesz — mint ahogyan el is határozták —, hogy a két vb évenként to­vábbra is közösen vitatja meg a szénbányászatban végzendő párt­politikai munkát. — szegedi — A veszteségidő csökkentésének lehetőségei Farkaslyukban A TERMELÉS GAZDASÁ­GOSSÁ tétele sok mindentől függ, ilyen például a veszte­ségidő csökkentése a különbö­ző munkahelyeken. A Farkas­­lyuki Bányaüzemben — az új gazdasági mechanizmus szelle­mében — már jelentős lépése­ket tettek ennek érdekében. A tájékoztatás szerint 150 dolgo­zót helyeztek át más munka­­területre, s ezt a munkát igen körültekintően, a szocialista humanizmus szellemében ol­dották meg. A munkahelyeken megvizsgálták, hogy hol csök­kenthető a szállítók létszáma, hová, hány ember szükséges, s a felmérések alapján áttele­pítéseket hajtottak végre. Ti­zennyolc embert például a szolgáltató üzemhez helyeztek át, négy szállító dolgozó pe­dig más munkakörbe került. Ha egy aknász például nyug­díjba vonul, nem vesznek fel helyette másikat, hanem át­szervezik, illetve jobban meg­szervezik a munkát. Az állo­mányi-hivatali létszámot is csökkentették, s mindezek az intézkedések, az eddigi tapasz­talatok szerint sehol nem aka­dályozzák a folyamatos mun­kát, a termelést és a rugalmas ügyintézést. EMLÍTÉSRE MÉLTÓ, hogy azokat a dolgozókat, akiket a szállítás területéről a külszín­re, az építészeti részleghez helyeztek, igen hasznos, pro­duktív munkát végeznek. A három frontfejtésből kettő működik, a telepítés optimális, s létszámtöbbletet nem jelent. Igaz, az improduktív létszám még magas, de csökkentése nem oldható meg máról hol­napra, csak folyamatosan tervszerűen. A műhelynél, a szénosztályozónál és a ladányi bányarészben a kisegítő sze­mélyzet jelenlegi létszámár­a szükség van, mert ilyen a munka jelenlegi szervezése, természete, ez azonban nem jelenti azt, hogy a későbbiek során ne hajtsanak végre bi­zonyos módosításokat. A gépe­sítés egyes helyeken történő automatizálása is a veszteség­idő csökkentését eredményezte. Ezek az intézkedések azt mutatják, hogy a Farkaslyuki Bányaüzem vezetői, a párt és a szakszervezettel közösen jól oldják meg a feladatokat, s ahol lehet, különféle módsze­rekkel sikeresen csökkentik a veszteségidőket. Az üzem napi termelése 71 vagon szén, eh­hez a mennyiséghez szükséges a jelenlegi létszám, hiszen a teljes koncentráció még nem valósulhatott meg ebben az üzemben sem. De már az is nagy eredmény, hogy ahol le­hetett, a fenntartókat és kise­gítőket a külszínre helyezték. A TERVSZERŰSÉG, a meg­gondolás alapján történik te­hát a veszteségidő csökkenté­se Farkaslyukban. Nem min­den áron tehát, hiszen a je­lenlegi leterheltség olyan, hogy a mostani létszám szükséges a tervek jó és maradéktalan tel­jesítéséhez. — Sz. — Mit tettünk­ a gazdaságosság érdekében? A BORSODI SZÉNBÁNYÁK pártbizottsága megalakulása óta egyik legfontosabb felada­tának tekintette a vállalat gazdaságossá tételét. Rendsze­resen foglalkozott ezzel a té­mával, kapcsolódva az erre vonatkozó felsőbb párt- és kormányhatározatokhoz. A gazdaságosság elérését célzó feladatokat alapvetően az 1964 decemberi pártbizottsági ülés határozata foglalta össze, mely a gazdaságosság elérését 1970- re irányozta elő. A rohanó élet, a hatalmas technikai és műszaki fejlődés azonban ennek az időpontnak a megváltoztatását sürgette. Így a 10 éves távlati terv­koncepció kidolgozása alkal­mával megváltoztatták a régi elképzeléseket és a gazdasá­gosság elérését 1968. év máso­dik felére tűzték ki. A GAZDASÁGOSSÁGRA va­ló törekvéseket, illetve a ter­veket döntő módon befolyá­solta a Nehézipari Miniszté­rium 1966. november 25-i in­tézkedése, amellyel a tröszt termelési tervét csökkentette. A széntermelés csökkenés alap­vető intézkedések megtételét, az egész szénmedencére kiter­jedő műszaki és gazdasági in­tézkedéseket kívánt meg. Mindezek megtervezése és vég­rehajtása során az volt a cél, hogy lehetőség szerint az ös­­­szes meghozott intézkedés a termelés átszervezése mellett egyben a gazdaságosság eléré­sét is biztosítsák. A legfonto­­sabb intézkedéseket a követ­kezőkben lehetne összefoglal­ni. Tovább nőtt a termelésnek mind a vállalat, mind az egyes bányákon belüli koncentráció­ja. Az erősen negatív gazda­ságossági eredménnyel dolgo­zó Nagybarcát a termelésből kikapcsolták, Máriabánya és Szuhakálló I-es akna föld alatti átcsatolása, s külszíneik megszüntetése, a termelés csökkentésén túl gazdasági cé­lokat is szolgált. A termelési koncentrációra jellemző, hogy míg az előző évben 28 akná­ból egyenként átlagosan 58 vagon szenet termeltek ki na­ponta a Borsodi Szénbányák, addig ez év első 5 hónapjában 23 aknából 70 vagont. Ezen túl növekedett a frontfejté­sekből termelt szén aránya, míg a frontokon belül az acél­­szerkezettel biztosított front­fejtések száma. MŰSZAKI FEJLESZTÉSI, üzemi és munkaszervezési, va­lamint a szocialista munka­verseny további fejlesztése ér­dekében tett intézkedések szintén azt a célt szolgálták, hogy az elért színvonalhoz ké­pest tovább növeljék a terme­lékenységet. Ennek eredmé­nye az is, hogy az összüzemi teljesítmény az előző évi 1 045 tonna/műszakhoz képest 1 107 tonna/műszakra, vagyis 5,9 százalékkal emelkedett. A gaz­daságosságnak jelentős ténye­zője a megfelelő árbevételi szint elérése, ez pedig a ter­melt szén különféle minőségi paraméterének függvénye. En­nek érdekében született szá­mos minőségjavítást célzó in­tézkedés és ésszerűen alkal­mazták az anyagi ösztönzés elvét is. Mindezek hatására jelentősen javultak a minősé­gi mutatók is az év első 5 hónapjában. A Nehézipari Minisztérium által elrendelt termelési terv­csökkentés munkaerő-gazdál­kodási problémákat is felve­tett, amelyet időben, ésszerűen és humánusan megoldottak. FONTOS INTÉZKEDÉSEK történtek az álló- és forgóesz­közök csökkentésére. Ezt egy­részt a csökkentett termelés, másrészt gazdaságossági meg­fontolások tették szükségessé. Az állóezköz állományból 274 millió forint értékűt minősí­tettek feleslegesnek, amelyből az eddigi csökkentés 118,2 millió forint. De a leállított bányák hasznosítására is meg­tették a megfelelő intézkedé­seket. Máriabányán, Hark­án, Sajószentpéter H-es aknán, Nagybarcán és a perecesi tan­bányában gombát tenyészte­nek, de átadtak egyes épüle­teket az egészségügyi hatósá­goknak, a járási tanácsoknak és ktsz-eknek. AZ ANYAGTAKARÉKOS­SÁGI intézkedések is jelentő­sen hozzájárultak a gazdasá­gossági eredmények javulásá­hoz.­ Ezt bizonyítja az a tény is, hogy míg 1966-ban a köz­vetlen anyagköltség 65,05 fo­rint volt, addig ez év májusá­ban már csak 54,21 forint. A megtakarítás főleg bányafánál és más anyagféleségeknél je­lentkezik. Fontos intézkedések történ­tek a munkásszállítás átszer­vezésére is. Ennek eredménye a szállítási költségek reduká­lása révén 500 ezer forintos havi megtakarítást eredmé­nyezett. A FELSOROLTAK alapján megállapítható, hogy a gazda­ságosságra való törekvés ér­dekében hozott pártbizottsági határozatoknak, valamint a tröszt műszaki és gazdasági intézkedéseinek végrehajtása megfelelően és célszerűen tör­tént. Az elért eredmények ki­alakításában jelentős részük van a párttagoknak is. Az el­múlt időszakban a taggyűlé­seken, pártnapokon és más rendezvényeken rendszeresen foglalkoztak a IX. kongres­­­szus és a Központi Bizottság határozataival. Megállapítha­tó, hogy a párttagok és pár­­tonkívüliek kart karba öltve fáradoznak a gazdaságosság elérésében. Az eddigi eredmé­nyek, a hozott intézkedések biztatóak. Az irány, a mód­szerek, a vezetés koncepciója tehát helyes. Valamennyi bá­nyász további lelkes, jó mun­kájára, támogatására van szük­ség ahhoz, hogy a távlati ter­vek minél előbb valósággá váljanak. Sokba kerül Fizetési napokon, hét végi estéken lépten­­nyomon részegekbe botlik az ember. És hét­közben a közlekedési balesetek fekete króni­káját olvassa a lapokban. Évek óta folyik az alkoholizmus elleni küzdelem hazánkban, de még mindig családok hullanak szét az alko­hol miatt. — Semmit sem tehetünk, a szesz eladása állami érdek — halljuk nem egyszer a fele­lősséget lerázó érvelést. Érdemes hát egyszer erről az oldaláról is megvizsgálni a kérdést. A belkereskedelem többek között rövid ita­lokat is árusít, hiszen nem vagyunk abszti­­nens ország. Az állam azonban nem azzal a céllal adja el az italt, hogy az emberek a vég­letekig lerészegedjenek. Természetesen az al­koholizmus korlátozásában az állam részéről is van még pótolni való. De ha csak egyszer is úgy tesszük fel a kérdést: mibe kerül az államnak a mértéktelen italozás? — kiderül, hogy az alkoholeladást más területen annál inkább megsínyli az államháztartás. Százféle formában is: a közlekedési balesetek italos áldozatainak ápolásában, a kiesett munka­órákban, a hiányosan végrehajtott termelési tervekben, az alkoholizmusból származó bű­nök elkövetőinek eltartási költségében, az ál­lami gondozásba vett gyermekek felnevelésé­ben —, arról a forintösszegben kifejezhetett­­len erkölcsi kárról nem is szólva, amely nem­csak az államot, hanem az egész társadalmat éri. Íme, néhány példa a kár jellegéről: Az Országos Mentőszolgálat tavaly vidéken 7822 sérült részeget és alkoholmérgezettet ré­szesített elsősegélyben. Felmérések alapján az ipari balesetek 20—25 százaléka alkoholiz­musból származik. A közlekedési statisztika szerint a járművezetők és a gyalogosok ittas­sága miatt 136 halálos baleset történt. Az alkoholmámorban elkövetett bűntettek aránya az összes bűnügyek 61 százalékára ug­rott. Még súlyosabb a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy e bűntettek nagyobb részét it­tas fiatalok követték el. A házassági bontó­perek 25—30 százalékában az alkoholizmus a fő ok. Tehát a kérdést: „Mibe kerül?” — nem is olyan egyszerű megválaszolni. Felmérhetetlen összegeket emészt fel az említett fiatalok gon­dozása és visszavezetése a dolgozó emberek társadalmába. Az állam sokat tesz az alkoho­lizmus ellen, de önmagában nem mindenható. Olyan közvéleményre van szükség, amely el­ítéli a részegeskedőt és tevékeny szerepet vál­lal az alkoholizmus korlátok közé szorításá­ban, sőt megelőzésében. Még az sem baj, ha emiatt a vendéglátóipar nem teljesíti szesz­eladási tervét. Koltainé 1967. Július 5. Gazdasági reform és irányítás Már 1966 májusában Nyers elvtárs a gazdasági mechaniz­mus reformjáról szóló határo­zat beterjesztésekor előadói beszédében jelezte, hogy előre­láthatóan számottevő változta­tásokra lesz szükség a párt és gazdasági vezetés munkastílu­sában. Az irányítás lenini elvei A szocializmus elméletének klasszikusai gazdag ismeret­­anyagot halmoztak fel a ter­vezésről és a szocialista gaz­daság irányításáról. Szinte csodálatos, hogy teljesen meg­változott történelmi körülmé­nyek között is találunk érvé­nyes és jelentős útmutatást problémáink megoldásához. Ebből a gazdag anyagból emelek ki néhány lenini gon­dolatot Ismeretes, hogy az új gaz­dasági mechanizmus több te­ret enged a helyi kezdemé­nyezésnek és tágabb lehetősé­get biztosít a szocialista de­mokrácia kibontakozására. Lenin, felismerve a tömegek aktivitásának szükségességét, a forradalom után írta: „Felada­tunk az, hogy éppen a demok­ratikus centralizmust megte­remtsük gazdasági téren... A valóban demokratikus érte­lemben vett centralizmus fel­tételezi a teljes és akadályta­lan fejlődés lehetőségét nemcsak a helyi sajátosság, hanem a helyi kezdeményezés, a helyi újító szellem számára is és feltételezi a közös cél felé való haladás útjainak, módjainak és eszközeinek sok­féleségét.” A demokratikus centraliz­mus elve meghatározza a szocialista államnak, mint az egész nép érdekei* kifejezőjé­nek szervező és irányító sze­repét, ugyanakkor feltételezi a helyi viszonyok sajátosságai­nak, az egyes szervezetek ér­dekeinek figyelembevételét, a dolgozók kezdeményező készségének és alkotó tevé­kenységének minden eszközzel való ösztönzését. A lenini elv az anyagi ösztönzés, a kollek­tív és egyéni érdekek össze­kapcsolásának elve, amely mint ismeretes, teljesebben bontakozik ki a gazdasági re­form megvalósítása során. Nemzeti egység — akarategység Ismeretes, hogy a szocializ­mus teljes felépítésének talán legfontosabb politikai feltéte­le a népi-nemzeti egység ki­munkálása. A jelenkori terme­lés társadalmi jellegéről így írt Lenin: „Minden gépi nagy­ipar — vagyis a szocializmus­nak éppen anyagi, termelési forrása és alapja — megköve­teli a feltétlen és legszigorúbb akarategységet, amely az em­berek százainak, ezreinek és tízezreinek együttes munká­ját irányítja.” Figyelemre méltó, hogy Le­ninnél akarategységről, tehát akarat, önként elfogadott te­vékenységformáról van szó. Sokat beszélünk a reform kapcsán az intenzív módsze­rekről, többtermelésről stb. Ez természetes, hiszen csak megtermelt javakból lehet az életszínvonalat emelni. De az már távolról sem magától ér­tetődő, hogy hogyan késztes­sük intenzívebb munkára az embereket úgy, hogy ezzel is egyetértsenek. Erre legalkalmasabb és a szocialista eszmékkel össz­hangban levő módszer a már említett anyagi ösztönzés. Az emberek hajlandók többet dol­gozni, ha a többletmunkát megfizetik. Valamit azonban hozzá kell ehhez tenni. A ter­melés feltételeinek társadalmi erőből történő megjavítása, műszaki fejlesztés, korszerűsí­tés stb. esetén természetesen a társadalmat illeti az ebből ke­letkező többlet Az akarategységen alapuló társadalmi tevékenység kiala­kításának leghatékonyabb módja sokoldalúan érdekeltté s főképpen anyagilag érde­­keltté tenni éppen ebben az egységes, eddiginél intenzívebb társadalmi termelésben Ez a gazdasági irányítás lenini dialektikájának lényege. ír _ a g.

Next