Borsodi Bányász, 1967. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-05 / 27. szám
2 borsodi bányász A vb-ülés napirendjén: Betölti hivatását az Ozdvidéki Szénbányák pártbizottsága Az ózdi járási párt-vb és az Ozdvidéki Szénbányák párt-végrehajtó bizottsága június 29-én együttes ülésen vitatta meg az Ozdvidéki Szénbányák pártbizottságának pártalapszerveket irányító, segítő és ellenőrző munkáját. A két végrehajtó bizottság elé készített igen alapos és mindenre kiterjedő jelentés megállapította: az Ózdvidéki Szénbányák termelési tervét évről évre teljesíti. A bányaüzemekben dolgozó pártalapszervezetek és a kommunisták eredményesen mozgósították a dolgozókat a termelési feladatok megoldására. Javult a pártbizottság és a végrehajtó bizottság irányító munkája, a pártszervezetek belső szervezeti élete, a tartalmi munka színvonala, a vb munkamódszere, munkastílusa egyre eredményesebb, egyszóval: a vb jól segíti az üzemek pártszervezeteit, csúcsvezetőségeit, a pártbizottság betölti hivatását. A jelentésben ez olvasható: „A vb és a vb munkájának középpontjában áll a gazdaságszervező munka. Rendszeresen foglalkoznak a legfontosabb feladatokkal, így például a vb önálló napirendként tárgyalta az időszakos tervteljesítéseket, a beruházási, gépészeti, újítási tevékenységeket, a társadalmi tulajdon védelmét, a kongresszusi munkaversenyt, a létszámgazdálkodást és egyes üzemek gazdasági tevékenységét... A termelési terv csökkentését és az ezzel kapcsolatos létszám-átcsoportosítást az alapszervezetek segítő munkájával tudták zavartalanul lebonyolítani... A pártszervezetek, a mozgalmi szervek és a gazdasági vezetés között a kapcsolat jó.” Azt is megállapította a jelentés, hogy a vb és a vb komoly gondot fordított a párttagság ideológiai nevelésére. A korábbi hiányosságot megszüntették, többet törődtek a műszaki és gazdasági középkáderek képzésével. A jelentést összeállító bizottság a párt belső helyzetét is felmérte, s egyértelműen megállapította: „A vb elé kerülő anyagok színvonala megfelelő. A hozott határozatok többsége helyesen tükrözi a legfontosabb tennivalókat. Egy részének hiányossága az, hogy nem eléggé konkrét, s ezért végrehajtásuk nehezen ellenőrizhető. A tartalmas, mégis rövid és tanulságos jelentés azonban a hibákat, a még fellelhető hiányosságokat is megmutatta. Ez azonban nem jelentős, mert a pártbizottság és a végrehajtó bizottság rugalmasan, az élethez igazodva dolgozik, s old meg bonyolult kérdéseket az ózdi szénmedencében mind gazdasági, mind pedig politikai, ideológiai tekintetben. A jelentés fölött értékes vita bontakozott ki, csaknem minden vb-tag szót kért, és kifejtette véleményét. Bírálat is érte a jelentést, amely értéke és igen sok helyes megállapítása ellenére, egy-két esetben általánosított, s nem volt egyértelműen világos. A felszólalók elmondották: az Ózdvidéki Szénbányák munkáját az alaposság, az emberekkel való gondos törődés jellemzi. Egyre többen vesznek részt a pártoktatásban, képezik magukat eszmeileg, politikailag, ez azonban a gyakorlati munka színvonalában nem mindig mutatkozik meg. Szó esett a vitában arról is, hogy közérthetőbben, egyszerűbb nyelvezettel kellene megmagyarázni az új gazdasági mechanizmust, annak lényegét, lényeges vonásait, célkitűzéseit, hiszen a bányászok se értik meg a különféle közgazdasági definíciókat. S ez a felvetés jogos, hiszen a sajtó, a rádió és tv olykor túlságosan tudományosan ír, illetve tart előadásokat erről a mindenkit érdeklő témáról. Ezért — javasolta az egyik felszólaló, helyes lesz, ha az új pártoktatási évben az új gazdasági mechanizmus témája is bekerül a tematikába. Mert nem elegendő, ha értik és ismerik a műszaki-gazdasági vezetők a reform céljait, a tömegeknek is meg kell érteniük, hiszen az egész dolgozó társadalom hajtja majd végre az új gazdasági feladatokat. A két végrehajtó bizottság együttes ülése eredményes volt, őszinte vita alakult ki, s őszintén szóltak a hiányosságokról és a feladatokról is. A tanácskozáson részvevő Tajti Gyula, az Ózdi Járási Pártbizottság első titkára összefoglalójában megállapította: Több bírálat érte a jelentést, amely így is elérte célját, helyesen tükrözte a végrehajtó bizottság és pártbizottság tevékenységét. A lényeg: javult a pb és a vb politikai munkája, szervezettsége, a határozatokat végrehajtották. Határozottabb a párbizottság munkája. A két végrehajtó bizottság további erőfeszítéseivel még sok további feladat oldható meg az ózdi szénmedencében. A határozati javaslat is helyesen szabta meg a soron levő legfontosabb politikai és gazdasági feladatokat. A közös tanácskozás hasznos volt, s helyes lesz — mint ahogyan el is határozták —, hogy a két vb évenként továbbra is közösen vitatja meg a szénbányászatban végzendő pártpolitikai munkát. — szegedi — A veszteségidő csökkentésének lehetőségei Farkaslyukban A TERMELÉS GAZDASÁGOSSÁ tétele sok mindentől függ, ilyen például a veszteségidő csökkentése a különböző munkahelyeken. A Farkaslyuki Bányaüzemben — az új gazdasági mechanizmus szellemében — már jelentős lépéseket tettek ennek érdekében. A tájékoztatás szerint 150 dolgozót helyeztek át más munkaterületre, s ezt a munkát igen körültekintően, a szocialista humanizmus szellemében oldották meg. A munkahelyeken megvizsgálták, hogy hol csökkenthető a szállítók létszáma, hová, hány ember szükséges, s a felmérések alapján áttelepítéseket hajtottak végre. Tizennyolc embert például a szolgáltató üzemhez helyeztek át, négy szállító dolgozó pedig más munkakörbe került. Ha egy aknász például nyugdíjba vonul, nem vesznek fel helyette másikat, hanem átszervezik, illetve jobban megszervezik a munkát. Az állományi-hivatali létszámot is csökkentették, s mindezek az intézkedések, az eddigi tapasztalatok szerint sehol nem akadályozzák a folyamatos munkát, a termelést és a rugalmas ügyintézést. EMLÍTÉSRE MÉLTÓ, hogy azokat a dolgozókat, akiket a szállítás területéről a külszínre, az építészeti részleghez helyeztek, igen hasznos, produktív munkát végeznek. A három frontfejtésből kettő működik, a telepítés optimális, s létszámtöbbletet nem jelent. Igaz, az improduktív létszám még magas, de csökkentése nem oldható meg máról holnapra, csak folyamatosan tervszerűen. A műhelynél, a szénosztályozónál és a ladányi bányarészben a kisegítő személyzet jelenlegi létszámára szükség van, mert ilyen a munka jelenlegi szervezése, természete, ez azonban nem jelenti azt, hogy a későbbiek során ne hajtsanak végre bizonyos módosításokat. A gépesítés egyes helyeken történő automatizálása is a veszteségidő csökkentését eredményezte. Ezek az intézkedések azt mutatják, hogy a Farkaslyuki Bányaüzem vezetői, a párt és a szakszervezettel közösen jól oldják meg a feladatokat, s ahol lehet, különféle módszerekkel sikeresen csökkentik a veszteségidőket. Az üzem napi termelése 71 vagon szén, ehhez a mennyiséghez szükséges a jelenlegi létszám, hiszen a teljes koncentráció még nem valósulhatott meg ebben az üzemben sem. De már az is nagy eredmény, hogy ahol lehetett, a fenntartókat és kisegítőket a külszínre helyezték. A TERVSZERŰSÉG, a meggondolás alapján történik tehát a veszteségidő csökkentése Farkaslyukban. Nem minden áron tehát, hiszen a jelenlegi leterheltség olyan, hogy a mostani létszám szükséges a tervek jó és maradéktalan teljesítéséhez. — Sz. — Mit tettünk a gazdaságosság érdekében? A BORSODI SZÉNBÁNYÁK pártbizottsága megalakulása óta egyik legfontosabb feladatának tekintette a vállalat gazdaságossá tételét. Rendszeresen foglalkozott ezzel a témával, kapcsolódva az erre vonatkozó felsőbb párt- és kormányhatározatokhoz. A gazdaságosság elérését célzó feladatokat alapvetően az 1964 decemberi pártbizottsági ülés határozata foglalta össze, mely a gazdaságosság elérését 1970- re irányozta elő. A rohanó élet, a hatalmas technikai és műszaki fejlődés azonban ennek az időpontnak a megváltoztatását sürgette. Így a 10 éves távlati tervkoncepció kidolgozása alkalmával megváltoztatták a régi elképzeléseket és a gazdaságosság elérését 1968. év második felére tűzték ki. A GAZDASÁGOSSÁGRA való törekvéseket, illetve a terveket döntő módon befolyásolta a Nehézipari Minisztérium 1966. november 25-i intézkedése, amellyel a tröszt termelési tervét csökkentette. A széntermelés csökkenés alapvető intézkedések megtételét, az egész szénmedencére kiterjedő műszaki és gazdasági intézkedéseket kívánt meg. Mindezek megtervezése és végrehajtása során az volt a cél, hogy lehetőség szerint az összes meghozott intézkedés a termelés átszervezése mellett egyben a gazdaságosság elérését is biztosítsák. A legfontosabb intézkedéseket a következőkben lehetne összefoglalni. Tovább nőtt a termelésnek mind a vállalat, mind az egyes bányákon belüli koncentrációja. Az erősen negatív gazdaságossági eredménnyel dolgozó Nagybarcát a termelésből kikapcsolták, Máriabánya és Szuhakálló I-es akna föld alatti átcsatolása, s külszíneik megszüntetése, a termelés csökkentésén túl gazdasági célokat is szolgált. A termelési koncentrációra jellemző, hogy míg az előző évben 28 aknából egyenként átlagosan 58 vagon szenet termeltek ki naponta a Borsodi Szénbányák, addig ez év első 5 hónapjában 23 aknából 70 vagont. Ezen túl növekedett a frontfejtésekből termelt szén aránya, míg a frontokon belül az acélszerkezettel biztosított frontfejtések száma. MŰSZAKI FEJLESZTÉSI, üzemi és munkaszervezési, valamint a szocialista munkaverseny további fejlesztése érdekében tett intézkedések szintén azt a célt szolgálták, hogy az elért színvonalhoz képest tovább növeljék a termelékenységet. Ennek eredménye az is, hogy az összüzemi teljesítmény az előző évi 1 045 tonna/műszakhoz képest 1 107 tonna/műszakra, vagyis 5,9 százalékkal emelkedett. A gazdaságosságnak jelentős tényezője a megfelelő árbevételi szint elérése, ez pedig a termelt szén különféle minőségi paraméterének függvénye. Ennek érdekében született számos minőségjavítást célzó intézkedés és ésszerűen alkalmazták az anyagi ösztönzés elvét is. Mindezek hatására jelentősen javultak a minőségi mutatók is az év első 5 hónapjában. A Nehézipari Minisztérium által elrendelt termelési tervcsökkentés munkaerő-gazdálkodási problémákat is felvetett, amelyet időben, ésszerűen és humánusan megoldottak. FONTOS INTÉZKEDÉSEK történtek az álló- és forgóeszközök csökkentésére. Ezt egyrészt a csökkentett termelés, másrészt gazdaságossági megfontolások tették szükségessé. Az állóezköz állományból 274 millió forint értékűt minősítettek feleslegesnek, amelyből az eddigi csökkentés 118,2 millió forint. De a leállított bányák hasznosítására is megtették a megfelelő intézkedéseket. Máriabányán, Harkán, Sajószentpéter H-es aknán, Nagybarcán és a perecesi tanbányában gombát tenyésztenek, de átadtak egyes épületeket az egészségügyi hatóságoknak, a járási tanácsoknak és ktsz-eknek. AZ ANYAGTAKARÉKOSSÁGI intézkedések is jelentősen hozzájárultak a gazdaságossági eredmények javulásához. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy míg 1966-ban a közvetlen anyagköltség 65,05 forint volt, addig ez év májusában már csak 54,21 forint. A megtakarítás főleg bányafánál és más anyagféleségeknél jelentkezik. Fontos intézkedések történtek a munkásszállítás átszervezésére is. Ennek eredménye a szállítási költségek redukálása révén 500 ezer forintos havi megtakarítást eredményezett. A FELSOROLTAK alapján megállapítható, hogy a gazdaságosságra való törekvés érdekében hozott pártbizottsági határozatoknak, valamint a tröszt műszaki és gazdasági intézkedéseinek végrehajtása megfelelően és célszerűen történt. Az elért eredmények kialakításában jelentős részük van a párttagoknak is. Az elmúlt időszakban a taggyűléseken, pártnapokon és más rendezvényeken rendszeresen foglalkoztak a IX. kongresszus és a Központi Bizottság határozataival. Megállapítható, hogy a párttagok és pártonkívüliek kart karba öltve fáradoznak a gazdaságosság elérésében. Az eddigi eredmények, a hozott intézkedések biztatóak. Az irány, a módszerek, a vezetés koncepciója tehát helyes. Valamennyi bányász további lelkes, jó munkájára, támogatására van szükség ahhoz, hogy a távlati tervek minél előbb valósággá váljanak. Sokba kerül Fizetési napokon, hét végi estéken léptennyomon részegekbe botlik az ember. És hétközben a közlekedési balesetek fekete krónikáját olvassa a lapokban. Évek óta folyik az alkoholizmus elleni küzdelem hazánkban, de még mindig családok hullanak szét az alkohol miatt. — Semmit sem tehetünk, a szesz eladása állami érdek — halljuk nem egyszer a felelősséget lerázó érvelést. Érdemes hát egyszer erről az oldaláról is megvizsgálni a kérdést. A belkereskedelem többek között rövid italokat is árusít, hiszen nem vagyunk absztinens ország. Az állam azonban nem azzal a céllal adja el az italt, hogy az emberek a végletekig lerészegedjenek. Természetesen az alkoholizmus korlátozásában az állam részéről is van még pótolni való. De ha csak egyszer is úgy tesszük fel a kérdést: mibe kerül az államnak a mértéktelen italozás? — kiderül, hogy az alkoholeladást más területen annál inkább megsínyli az államháztartás. Százféle formában is: a közlekedési balesetek italos áldozatainak ápolásában, a kiesett munkaórákban, a hiányosan végrehajtott termelési tervekben, az alkoholizmusból származó bűnök elkövetőinek eltartási költségében, az állami gondozásba vett gyermekek felnevelésében —, arról a forintösszegben kifejezhetettlen erkölcsi kárról nem is szólva, amely nemcsak az államot, hanem az egész társadalmat éri. Íme, néhány példa a kár jellegéről: Az Országos Mentőszolgálat tavaly vidéken 7822 sérült részeget és alkoholmérgezettet részesített elsősegélyben. Felmérések alapján az ipari balesetek 20—25 százaléka alkoholizmusból származik. A közlekedési statisztika szerint a járművezetők és a gyalogosok ittassága miatt 136 halálos baleset történt. Az alkoholmámorban elkövetett bűntettek aránya az összes bűnügyek 61 százalékára ugrott. Még súlyosabb a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy e bűntettek nagyobb részét ittas fiatalok követték el. A házassági bontóperek 25—30 százalékában az alkoholizmus a fő ok. Tehát a kérdést: „Mibe kerül?” — nem is olyan egyszerű megválaszolni. Felmérhetetlen összegeket emészt fel az említett fiatalok gondozása és visszavezetése a dolgozó emberek társadalmába. Az állam sokat tesz az alkoholizmus ellen, de önmagában nem mindenható. Olyan közvéleményre van szükség, amely elítéli a részegeskedőt és tevékeny szerepet vállal az alkoholizmus korlátok közé szorításában, sőt megelőzésében. Még az sem baj, ha emiatt a vendéglátóipar nem teljesíti szeszeladási tervét. Koltainé 1967. Július 5. Gazdasági reform és irányítás Már 1966 májusában Nyers elvtárs a gazdasági mechanizmus reformjáról szóló határozat beterjesztésekor előadói beszédében jelezte, hogy előreláthatóan számottevő változtatásokra lesz szükség a párt és gazdasági vezetés munkastílusában. Az irányítás lenini elvei A szocializmus elméletének klasszikusai gazdag ismeretanyagot halmoztak fel a tervezésről és a szocialista gazdaság irányításáról. Szinte csodálatos, hogy teljesen megváltozott történelmi körülmények között is találunk érvényes és jelentős útmutatást problémáink megoldásához. Ebből a gazdag anyagból emelek ki néhány lenini gondolatot Ismeretes, hogy az új gazdasági mechanizmus több teret enged a helyi kezdeményezésnek és tágabb lehetőséget biztosít a szocialista demokrácia kibontakozására. Lenin, felismerve a tömegek aktivitásának szükségességét, a forradalom után írta: „Feladatunk az, hogy éppen a demokratikus centralizmust megteremtsük gazdasági téren... A valóban demokratikus értelemben vett centralizmus feltételezi a teljes és akadálytalan fejlődés lehetőségét nemcsak a helyi sajátosság, hanem a helyi kezdeményezés, a helyi újító szellem számára is és feltételezi a közös cél felé való haladás útjainak, módjainak és eszközeinek sokféleségét.” A demokratikus centralizmus elve meghatározza a szocialista államnak, mint az egész nép érdekei* kifejezőjének szervező és irányító szerepét, ugyanakkor feltételezi a helyi viszonyok sajátosságainak, az egyes szervezetek érdekeinek figyelembevételét, a dolgozók kezdeményező készségének és alkotó tevékenységének minden eszközzel való ösztönzését. A lenini elv az anyagi ösztönzés, a kollektív és egyéni érdekek összekapcsolásának elve, amely mint ismeretes, teljesebben bontakozik ki a gazdasági reform megvalósítása során. Nemzeti egység — akarategység Ismeretes, hogy a szocializmus teljes felépítésének talán legfontosabb politikai feltétele a népi-nemzeti egység kimunkálása. A jelenkori termelés társadalmi jellegéről így írt Lenin: „Minden gépi nagyipar — vagyis a szocializmusnak éppen anyagi, termelési forrása és alapja — megköveteli a feltétlen és legszigorúbb akarategységet, amely az emberek százainak, ezreinek és tízezreinek együttes munkáját irányítja.” Figyelemre méltó, hogy Leninnél akarategységről, tehát akarat, önként elfogadott tevékenységformáról van szó. Sokat beszélünk a reform kapcsán az intenzív módszerekről, többtermelésről stb. Ez természetes, hiszen csak megtermelt javakból lehet az életszínvonalat emelni. De az már távolról sem magától értetődő, hogy hogyan késztessük intenzívebb munkára az embereket úgy, hogy ezzel is egyetértsenek. Erre legalkalmasabb és a szocialista eszmékkel összhangban levő módszer a már említett anyagi ösztönzés. Az emberek hajlandók többet dolgozni, ha a többletmunkát megfizetik. Valamit azonban hozzá kell ehhez tenni. A termelés feltételeinek társadalmi erőből történő megjavítása, műszaki fejlesztés, korszerűsítés stb. esetén természetesen a társadalmat illeti az ebből keletkező többlet Az akarategységen alapuló társadalmi tevékenység kialakításának leghatékonyabb módja sokoldalúan érdekeltté s főképpen anyagilag érdekeltté tenni éppen ebben az egységes, eddiginél intenzívebb társadalmi termelésben Ez a gazdasági irányítás lenini dialektikájának lényege. ír _ a g.