Borsodi Bányász, 1968. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-04 / 1. szám
^p, jn A tartalomból KÉPEs TUDÓSÍTáS FARKASLYUKBÓL 2. oldal EGY HASZNOS éRTEKEZLET 3. oldal BÁNYÁSZMOST 4. oldal TÖBB SEGÍTSÉGEt AZ ÚJÍTÓKNAK! 4. oldal BÚCSÚ A BÜKKTÖL 6. oldal 1 VILÁG PROLETÁRÉI, EGYESÜLJETEK! B □Rs 00 Ib jhnyjvsz A BORSODI BÁNYASZÓK HETiLAPJ A XI. évfolyam, 1. szám. Ara: 30 fillér 1968. január 4. Sikeres Átadták az új transzformátorállomás az Edelényi Bányaüzemben 1967. DECEMBER 30. Tíz óra, de még mindig úgy tűnik, mintha csak most hajnalodna. A sűrű, sötét ködfellegen át nem talál utat a napfény. Borús, nyomott a hangulat. Ám az edelényi I-es akna külüzemében nagy az izgalom, a drukk. Mérnökök, szakemberek és egyszerű dolgozók feszült várakozással várják a jelt a kapcsolásra. Egy mozdulat csupán és kiderül: sikerült-e a munka, vagy robban az egész berendezés. Néma csend. Egy kattanás és a huzalok mintha életre kelnének, halkan zizegni kezdenek. Valóban életre keltek, mert rajtuk keresztül megindult az áram az aknák felé, onnan le a bányatérségekbe a gépekig. És felbúgnak a motorok is. Sikerült! — kiáltják mindenfelől. .Megkönnyebbülten, örömtől sugárzó arccal nézik az emberek a kapcsolóberendezést, mely kifogástalanul működik. Kezet szorítanak, gratulálnak, BUÉK-ot, BUM-ot kívánnak egymásnak. A NAGY IZGALOM után beszélgettem Gyöngyösi Béla elvtárssal, az Edelényi Bányaüzem gépészeti vezetőjével: tulajdonképpen mi is történt? Készségesen válaszolt: — Üzemünknél aknakoncentráció folyik. Az I-es, II-es és IV-es aknákat egyesítik, azaz már nagyrészt egyesítettük is. Ennek az egységnek a villamosenergia-ellátását a most átadott távvezeték rendszerrel biztosítjuk. — Eddig hogyan történt az energiaellátás? — Az ÉMÁSZ bekapcsolásával, Alberttelepen keresztül. — És most? — A 2 millió forintos költséggel megépült új távvezetési rendszerből teljesen kikapcsoltuk az ÉMÁSZ-t és az áramot közvetlenül a Borsodi Hőerőműből kapjuk. A IV-es aknán 5 millió forintos beruházással transzformátorállomást létesítettünk. Az erőműtől kapott 35 ezer voltos áramot ez a transzformátorállomás átalakítja 6 ezer voltra, s ezt továbbítja az aknák felé. Éppen az imént helyeztük feszültség alá az I-es és a IV-es aknát összekötő távvezetéket. — Az ÉMÁSZ kirekesztése milyen előnyt jelent? — A GAZDASÁGOSSÁG minden üzem alapvető érdeke. Még nem állnak rendelkezésünkre konkrét adatok, de minden bizonnyal jelentős megtakarítást tudunk elérni azáltal, hogy közvetlen az erőműből kapjuk az áramot. Sőt, így lehetőség van arra is, hogy a III-as aknát, Alberttelepet és Szeles-aknát is a már megépített távvezetéken mi lássuk el energiával — fejezte be nyilatkozatát Gyöngyösi Béla elvtárs. — ta — Év eleji beszélgetés — Javult-e az utóbbi időben az üres vagonellátás? — kérdeztük Imre Józseftől, a Berentei Központi Szénosztályozómű igazgatójától. — Örömmel közölhetem — Válaszolta —*, hogy van javulás. Úgy látszik a MÁV jobban megszervezte a kocsiellátást. A súlyos, üzemünket anyagilag is érintő zavarok megszűntek. 1967 utolsó napjaiban volt elegendő üres vagon. — Véleménye szerint miért akadozott korábban az üres vagonellátás? — Talán a megnövekedett tranzitszállítások miatt... — Hogyan alakult az üzem tervteljesítése? — Most összegezzük az eredményeket. December 28-ig már 109,4 százalékra teljesítettük a decemberi tervet. Az évi tervteljesítés 107 százalék lett. — Ez szép teljesítmény.— Nem véletlen, egész éven át dicséretesen dolgozott az egész kollektíva. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak az osztályozó fizikai és műszaki dolgozóinak. — Milyen gépesítési tervet valósítanak meg az új évben? — Az idén folytatjuk az üzem korszerűsítését, egy új (5,7 méteres) nagy teljesítményű rezonáns-rostát kapunk a Jászberényi Aprítógépgyártól. 1989-ben aztán még egy ilyen gépet kapunk. — Mit jelent egy ilyen rosta a minőség szempontjából? — Igen előnyös, mert megfelelő szemnagyságú szenet ad. Most már olyan szenet adunk a fogyasztónak, amilyet rendel. Mert a kockaszén valóban kockaszén, a diószén valóban diószén lesz .. . — Az idén a lyukói aknaüzem már 250 vagon szenet termel naponta. Felkészült erre a központi szénosztályozómű? — Igen, a kötélpályát még a nyáron korszerűsítettük, a csillepark is készen áll, teljes kapacitással termelhet tehát az akna. — Egész éven át bírja majd ezt a nagy terhelést a kötélpálya? — Sajnos nem, a 13,7 kilométer hosszú pálya, s a 12 mázsa teherbírású 410 csilleg kapacitása is véges. Kérdés tehát, hogy javítás nélkül meddig üzemelhet ilyen nagy mennyiségű szén szállítása mellett. — A megoldás? — Véleményem szerint tengelyes szállítással is be kell segíteni, tehát Lyukóból közvetlenül is szállítsanak szenet* Miskolcra. Többet mint eddig. Erre szükség is van, mert* jó és keresett a lyukói szén,? amely átlag 3000 kalóriás, te* hát a jobb szenek közé sorol* ható... S ismétlem: a kötéli pálya kapacitása is véges,* éppen úgy, mint a bányák termelése is... •• — Milyen problémák jelentkeztek az év elején? — Nincs olyan, amely akadályozhatná a munkát. . Nekünk csak két dolog szükséges, hogy jól dolgozhassunk." szén és üres vagon. Bizakodva nézünk tehát az új észten -edő elé — fejezte be a beszélgetést Imre József igazgató — szegedi — • Egy új hipotézis Jevgenyij Marhinyin, a kamcsatkai Vulkanológiai Intézet geológusa szerint, bolygónk kontinenseit, hidroszféráját és atmoszféráját a vulkánok alakították ki. Marhinyin hosszú évekig tanulmányozta a vulkanikus kitöréseket Kamcsatkában és a Kurili szigeteken, ahol kb. 70 működő vulkán van. Ennek alapján azt a hipotézist állította fel, hogy a földkéreg növekedése a korai geológiai korszakokban mindenütt a vulkanikus tevékenység következtében ment végbe. A tudós kiszámította, hogy a vulkánok évente legalább hárommillió tonna vulkanikus port emelnek a felszínre, s ez a por vegyi összetételében igen közel áll a kontinensek földkérgéhez. A hipotézis szerzőjének véleménye szerint, évmilliárdokkal ezelőtt bolygónk légkörének összetétele közel állt a vulkanikus gázfelhők összetételéhez, a tengerek vize pedig a savanyú krátertavak vizére emlékeztetett. Szovjet szeizmGlopsok érdekes terve Üzbég földrengéskutatók elhatározták, hogy az 1966. évi taskenti földrengés fészkéből anyagmintát hoznak felszínre. E célból öt kilométer mélységig lefújnák, hogy a földrengés fészkébe az epicentrumon belül behatolhassanak. A terv iránt igen nagy az érdeklődés, mivel az üzbég tudósok megállapították, hogy a földrengés-hullámok a földrengés fészkén valamivel kisebb sebességgel hatolnak keresztül, mint az azt környező földkérgen. Ez a jelenség rendkívül szokatlan és alapos tanulmányozást igényel. A taskenti földrengés fészkének ez a sajátossága minden bizonnyal azzal függ össze, hogy a földrengésnek az üzbég főváros alatt húzódó hegyvonulat egynémely részét teljes egészében kell megmozgatnia. Gumiruhában A feketevölgyi aknákon szünet nélkül zuhog a víz a dolgozók nyakába. Emiatt gumiruhában kénytelenek dolgozni a bányászok. Képünk a frontfestésen készült Regéczi János szocialista brigádjáról, akik ilyen nehéz viszonyok között is szép sikereket érnek el. Fotó: Szendrey Megérkezett Jelentős késés után, decemberig megérkezett a csehszlovák gyártmányú KSV—33 típusú maróhenger a berentei aknaüzemhez. Ezzel — mint azt Tuskán József üzemi főmérnök mondotta — új fejezet kezdődik a berentei akna életében. Korszerű gépet kaptak a jó kalóriájú szén kitermeléséhez. Van azonban egy gond is, amely a gép megérkezése után jelentkezett. A marótárcsát le kell rövidíteni, az itteni szakemberek azonban elvégzik ezt a feladatot is. Az akna dolgozói komoly érdeklődéssel vizsgálták meg a maróhengert, s mindenkit az foglalkoztat: hogyan válik be a termelésbe, az itteni telepviszonyok mellett, s milyen lesz a gép teljesítménye? A maróhenger a Schwarcz— Wild-féle hidraulikus biztosító berendezéssel együttműködik majd, tehát a tervzárói, korszerűen gépesített Dobsonfronthoz hasonlóan, itt is lehetővé válik a színvonalas, nagyüzemi termelés. A hidraulikus tárnák 70 százalékát a csehszlovák Berentére már leszállították a bányába, s a tervek szerint a csehszlovák maróhengert január 8—10 körül beszerelik. Ehhez segítséget kapnak a Borsodi Szénbányák gépészeti szakembereitől is. Január 17-én pedig megkezdik a maróhengeres fronton a termelést. — Mi a maróhenger előnye? — kérdeztük Tuskán főmérnöktől. Ezt válaszolta: — Nagy előnye, hogy a maróhenger-részt a talp és a főte irányába lehet fel és lefelé mozgatni, illetve szabályozni, így a telep, a talp hullámzását az egész berendezés követheti. Vigyázni kell azonban, hogy a maróhenger ne törje össze nagyon a szenet, mert akkor veszíthet értékéből a jó berentei szén. Igen, a berentei, több mint 3000 kalóriás szénnek az országban mindenütt van piaca. Nagy iránta a kereslet. A műszakiak bizonyára megtalálják a lehetőségét, hogy a maró maróhenger henger megfelelő, darabos szenet termeljen a berentei hegyek alatt húzódó gazdag szénmezőből. Berentéről lévén szó, érdemes megemlíteni, hogy azon a fronton, ahová most a csehszlovák maróhenger és a hidraulikus biztosító berendezés kerül, december 27-re az V. számú frontfejtésen érték el az eddigi legjobb termelési rekordot. Az itt dolgozó 147 bányász egy műszak alatt rendkívül magas termelést produkált. Ilyen még nem volt a berentei frontfejtés történetében Jól zárta tehát az évet Berente kollektívája, s örömükre, megérkezett a maróhenger is. Most az a fontos, hogy a KBF a lehető legrövidebb időn belül engedélyezze a gépesített front működését. — szegedi — Vég nélküli szállítópálya a rudolftelepi IV-es aknában. Fotó: Molnár Lemondtak a pihenésről• Ünnep alatt A Lyukóbányát Berentével összekötő kötélpálya I. számú oszlopát meddőhányóra építették. A tervezők előre számítottak a labilis talajra került oszlop süllyedésére. Ezért állandóan figyelték a süllyedés mértékét, hogy amikor az a kritikus határt eléri, megemeljék az oszlopot. December közepe után érkezett az első jelzés, és a Borsodi Szénbányák beruházási osztálya rendkívül gyorsan intézkedett, hogy az I—II-es oszlopok közötti szintkülönbség ne okozzon szállítási üzemzavart Lyukóbányán. Egy hét leforgása alatt bonyolították le a szükséges anyagok, gépek helyszínre való szállítását, elkészítették a grafikon szerinti munkamenet tervét. S karácsonykor, december 25-én — amikor szünetelt a termelés Lyukóbányán is —a kötélpálya-részleg egy kis is dolgoztak létszámú, de igen lelkes gárdája lemondott a pihenésről és a családi körben töltendő ünnep első napján köddel, esővel dacolva, megvalósította a tervet. Lévai Lajos és Szentiványi József pályamesterek összevont brigádja Szabó Sándor művezető irányításával vett részt a munkában. Minden elismerést megérdemelnek érte, hiszen másfél műszak alatt leemelték alapjáról a tartóoszlopot, zsámolyt helyeztek alá. A kiürített kötélpályát 26-án éjjel így fel lehetett tölteni, és az ünnep utáni nap reggelén a szállítás teljes kapacitással megindulhatott Lyukós Berente között. Az erkölcsi elismerésen kívül, bizonyára valamennyien megkapják a megérdemelt anyagi elismerést is ezért a gyors, önzetlen munkáért,