Borsodi Bányász, 1968. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-04 / 1. szám

^p, jn A tartalomból KÉPEs TUDÓSÍTáS FARKASLYUKBÓL 2. oldal EGY HASZNOS éRTEKEZLET 3. oldal BÁNYÁSZMOST 4. oldal TÖBB SEGÍTSÉGEt AZ ÚJÍTÓKNAK! 4. oldal BÚCSÚ A BÜKKTÖL 6. oldal 1 VILÁG PROLETÁRÉI, EGYESÜLJETEK! B □­R­s 0­0 I­b jhn­yjvsz A BORSODI B­Á­N­Y­­A­SZÓ­K H­E­Ti­LAP­J A XI. évfolyam, 1. szám. Ara: 30 fillér 1968. január 4. Sikeres Átadták az új transzformátorállomás az Edelényi Bányaüzemben 1967. DECEMBER 30. Tíz óra, de még mindig úgy t­űnik, mintha csak most hajnalodna. A sűrű, sötét ködfellegen át nem talál utat a napfény. Bo­rús, nyomott a hangulat. Ám az edelényi I-es akna külüze­­mében nagy az izgalom, a drukk. Mérnökök, szakembe­rek és egyszerű dolgozók fe­szült várakozással várják a jelt a kapcsolásra. Egy moz­dulat csupán és kiderül: sike­rült-e a munka, vagy robban az egész berendezés. Néma csend. Egy kattanás és a huzalok mintha életre kelnének, halkan zizegni kez­denek. Valóban életre keltek, mert rajtuk keresztül meg­indult az áram az aknák felé, onnan le a bányatérségekbe a gépekig. És felbúgnak a mo­torok is. Sikerült! — kiáltják mindenfelől. .Megkönnyebbülten, örömtől sugárzó arccal nézik az em­berek a kapcsolóberendezést, mely kifogástalanul működik. Kezet szorítanak, gratulálnak, BUÉK-ot, BUM-ot kívánnak egymásnak. A NAGY IZGALOM után beszélgettem Gyöngyösi Béla elvtárssal, az Edelényi Bánya­üzem gépészeti vezetőjével: tulajdonképpen mi is történt? Készségesen válaszolt: — Üzemünknél aknakon­centráció folyik. Az I-es, II-es és IV-es aknákat egyesítik, azaz már nagyrészt egyesítet­tük is. Ennek az egységnek a villamosenergia-ellátását a most átadott távvezeték rend­szerrel biztosítjuk. — Eddig hogyan történt az energiaellátás? — Az ÉMÁSZ bekapcsolásá­val, Alberttelepen keresztül. — És most? — A 2 millió forintos költ­séggel megépült új távvezetési rendszerből teljesen kikapcsol­tuk az ÉMÁSZ-t és az ára­mot közvetlenül a Borsodi Hő­erőműből kapjuk. A IV-es ak­nán 5 millió forintos beruhá­zással transzformátorállomást létesítettünk. Az erőműtől ka­pott 35 ezer voltos áramot ez a transzformátorállomás át­alakítja 6 ezer voltra, s ezt továbbítja az aknák felé. Ép­pen az imént helyeztük fe­szültség alá az I-es és a IV-es aknát összekötő távvezetéket. — Az ÉMÁSZ kirekesztése milyen előnyt jelent? — A GAZDASÁGOSSÁG minden üzem alapvető érdeke. Még nem állnak rendelkezé­sünkre konkrét adatok, de minden bizonnyal jelentős megtakarítást tudunk elérni azáltal, hogy közvetlen az erő­műből kapjuk az áramot. Sőt, így lehetőség van arra is, hogy a III-as aknát, Albert­­telepet és Szeles-aknát is a már megépített távvezetéken mi lássuk el energiával — fe­jezte be nyilatkozatát Gyön­gyösi Béla elv­társ. — ta — Év eleji beszélgetés — Javult-e az utóbbi időben az üres vagonellátás? — kérdeztük Imre József­től, a Berentei Központi Szénosztályozómű igazgató­jától. — Örömmel közölhetem — Válaszolta —*, hogy van javu­lás. Úgy látszik a MÁV job­ban megszervezte a kocsiellá­tást. A súlyos, üzemünket anyagilag is érintő zavarok megszűntek. 1967 utolsó nap­jaiban volt elegendő üres va­gon. — Véleménye szerint mi­ért akadozott korábban az üres vagonellátás? — Talán a megnövekedett tranzitszállítások miatt... — Hogyan alakult az üzem tervteljesítése? — Most összegezzük az eredményeket. December 28-ig már 109,4 százalékra teljesí­tettük a decemberi tervet. Az évi tervteljesítés 107 százalék lett. — Ez szép teljesítmény.­— Nem véletlen, egész éven át dicséretesen dolgozott az egész kollektíva. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszö­netet mondjak az osztályozó fizikai és műszaki dolgozói­nak. — Milyen gépesítési ter­vet valósítanak meg az új évben? — Az idén folytatjuk az üzem korszerűsítését, egy új (5,7 méteres) nagy teljesítmé­nyű rezonáns-rostát kapunk a Jászberényi Aprítógépgyártól. 1989-ben aztán még egy ilyen gépet kapunk. — Mit jelent egy ilyen rosta a minőség szempont­jából? — Igen előnyös, mert meg­felelő szemnagyságú szenet ad. Most már olyan szenet adunk a fogyasztónak, amilyet rendel. Mert a kockaszén va­lóban kockaszén, a diószén valóban diószén lesz .. . — Az idén a lyukói akna­üzem már 250 vagon szenet termel naponta. Felkészült erre a központi szénosztá­ly­ozómű? — Igen, a kötélpályát még a nyáron korszerűsítettük, a csillepark is készen áll, teljes kapacitással termelhet tehát az akna. — Egész éven át bírja majd ezt a nagy terhelést a kötélpálya? — Sajnos nem, a 13,7 kilo­méter hosszú pálya, s a 12 mázsa teherbírású 410 csilleg kapacitása is véges. Kérdés­ tehát, hogy javítás nélkül meddig üzemelhet ilyen nagy mennyiségű szén szállítása mellett. — A megoldás? — Véleményem szerint ten­­­gelyes szállítással is be kell­ segíteni, tehát Lyukóból köz­­­vetlenül is szállítsanak szenet* Miskolcra. Többet mint ed­­­dig. Erre szükség is van, mert* jó és keresett a lyukói szén,? amely átlag 3000 kalóriás, te­* hát a jobb szenek közé sorol­* ható... S ismétlem: a kötél­i pálya kapacitása is véges,* éppen úgy, mint a bányák­­ termelése is... •• — Milyen problémák je­­­lentkeztek az év elején?­­ — Nincs olyan, amely aka­­­dályozhatná a munkát. . Ne­­­künk csak két dolog szüksé­­­ges, hogy jól dolgozhassunk." szén és üres vagon. Bizakod­­­va nézünk tehát az új észten -e­dő elé — fejezte be a beszél­­­getést Imre József igazgató­­ — szegedi — • Egy új hipotézis Jevgenyij Marhinyin, a kam­­csat­kai Vulkanológiai Intézet geológusa szerint, bolygónk kontinenseit, hidroszféráját és atmoszféráját a vulkánok ala­kították ki. Marhinyin hosszú évekig ta­nulmányozta a vulkanikus ki­töréseket Kamcsatkában és a Kurili szigeteken, ahol kb. 70 működő vulkán van. Ennek alapján azt­ a hipotézist állítot­ta fel, hogy a földkéreg növe­kedése a korai geológiai kor­szakokban mindenütt a vulkani­kus tevékenység következtében ment végbe. A tudós kiszámí­totta, hogy­­ a vulkánok évente legalább hárommillió tonna vulkanikus port emelnek a fel­színre, s ez a por vegyi össze­tételében igen közel áll a kon­tinensek földkérgéhez. A hipotézis szerzőjének véle­ménye szerint, évmilliárdokkal ezelőtt bolygónk légkörének összetétele közel állt a vulka­nikus gázfelhők összetételéhez, a tengerek vize pedig a sava­nyú krátertavak vizére emlé­keztetett. Szovjet szeizm­Glopsok érdekes terve Üzbég földrengéskutatók el­határozták, hogy az 1966. évi taskenti földrengés fészkéből anyagmintát hoznak felszínre. E célból öt kilométer mélysé­gig lefújnák, hogy a földren­gés fészkébe az epicentrumon belül behatolhassanak. A terv iránt igen nagy az érdeklődés­, mivel az üzbég tudósok megállapították, hogy a földrengés-hullámok a föld­rengés fészkén valamivel ki­sebb sebességgel hatolnak ke­resztül, mint az azt környező földkérgen. Ez a jelenség rendkívül szo­katlan és alapos tanulmányo­zást igényel. A taskenti föld­rengés fészkének ez a sajá­tossága minden bizonnyal az­zal függ össze, hogy a föld­rengésnek az üzbég főváros alatt húzódó hegyvonulat egy­némely részét teljes egészében kell megmozgatnia. Gumiruhában A feketevölgyi aknákon szünet nélkül zuhog a víz a dol­gozók nyakába. Emiatt gumiruhában kénytelenek dol­gozni a bányászok. Képünk a frontfestésen készült Re­­géczi János szocialista brigádjáról, akik ilyen nehéz vi­szonyok között is szép sikereket érnek el. Fotó: Szendrey Megérkezett Jelentős késés után, decem­ber­ig megérkezett a cseh­szlovák gyártmányú KSV—33­ típusú maróhenger a berentei aknaüzemhez. Ezzel — mint azt Tuskán József üzemi fő­mérnök­ mondotta — új fejezet kezdődik a berentei akna éle­tében. Korszerű gépet kaptak a jó kalóriájú szén kitermelé­séhez. Van azonban egy gond is, amely a gép megérkezése után jelentkezett. A marótárcsát le kell rövidíteni, az itteni szak­emberek azonban elvégzik ezt a feladatot is. Az akna dolgozói komoly ér­deklődéssel vizsgálták meg a maróhengert, s mindenkit az foglalkoztat: hogyan válik be a termelésbe, az itteni telep­viszonyok mellett, s milyen lesz a gép teljesítménye? A maróhenger a Schwarcz— Wild-féle hidraulikus biztosító berendezéssel együtt­működik majd, tehát a tervzárói, kor­szerűen gépesített Dobson­­fronthoz hasonlóan, itt is le­hetővé válik a színvonalas, nagyüzemi termelés. A hid­raulikus tárnák 70 százalékát a csehszlovák Berentére már leszállították a bányába, s a tervek szerint a csehszlo­vák maróh­enger­t január 8—10 körül beszerelik. Ehhez segít­séget kapnak a Borsodi Szén­bányák­ gépészeti szakemberei­től is. Január 17-én pedig meg­kezdik a maróhengeres fron­ton a termelést. — Mi a maróhenger előnye? —­ kérdeztük Tuskán főmér­nöktől. Ezt válaszolta: — N­agy előnye, hogy a ma­róhenger-részt a talp és a főte irányába lehet fel és lefelé mozgatni, illetve szabályozni, így a telep, a talp hullámzását az egész berendezés követheti. Vigyázni kell azonban, hogy a maróhenger ne törje össze na­gyon a szenet, mert akkor ve­szíthet értékéből a jó berentei szén. Igen, a berentei, több mint 3000 kalóriás szénnek az or­szágban mindenütt van piaca. Nagy iránta a kereslet. A mű­szakiak bizonyára megtalálják a lehetőségét, hogy a maró­ m­aróhenger henger megfelelő, darabos sze­net termeljen a berentei he­gyek alatt húzódó gazdag szén­mezőből. Berentéről lévén szó, érde­mes megemlíteni, hogy azon a fronton, ahová most a cseh­szlovák maróhenger és a hid­raulikus biztosító­ berendezés kerül, december 27-re az V. számú frontfejtésen érték el az eddigi legjobb termelési re­kordot. Az itt dolgozó 147 bá­nyász egy műszak alatt rend­kívül magas termelést produ­kált. Ilyen még nem volt a be­rentei frontfejtés történetében Jól zárta tehát az évet Be­­rente kollektívája, s örömükre, megérkezett a maróhenger is. Most az a fontos, hogy a KBF a lehető legrövidebb időn be­lül engedélyezze a gépesített front működését. — szegedi —­ Vég nélküli szállítópálya a rudolftelepi IV-es aknában. Fotó: Molnár Lemondtak a pihenésről• Ünnep alatt A Lyukóbányát Berentével összekötő kötélpálya I. számú oszlopát meddőhányóra építet­ték. A tervezők előre számí­tottak a labilis talajra került oszlop süllyedésére. Ezért ál­landóan figyelték a süllyedés mértékét, hogy amikor az a kritikus határt eléri, megemel­jék az oszlopot. December közepe után érke­zett az első jelzés, és a Borsodi Szénbányák beruházási osztá­lya rendkívül gyorsan intézke­dett, hogy az I—II-es oszlopok közötti szintkülönbség ne okozzon szállítási üzemzavart Lyukóbányán. Egy hét leforgása alatt bo­nyolították le a szükséges anyagok, gépek helyszínre va­ló szállítását, elkészítették a grafikon szerinti munkamenet tervét. S karácsonykor, decem­ber 25-én — amikor szünetelt a termelés Lyukóbányán is —­­a kötélpálya-részleg egy kis is dolgoztak létszámú, de igen lelkes gár­dája lemondott a pihenésről­ és a családi körben töltendő ünnep első napján köddel, eső­vel dacolva, megvalósította a tervet. Lévai Lajos és Szentiványi József pályamesterek össze­vont brigádja Szabó Sándor művezető irányításával vett részt a munkában. Minden el­ismerést megérdemelnek érte, hiszen másfél műszak alatt le­emelték alapjáról a tartóoszlo­pot, zsámolyt helyeztek alá. A kiürített kötélpályát 26-án éj­jel így fel lehetett tölteni, és az ünnep utáni nap reggelén a szállítás teljes kapacitással megindulhatott Lyukós Be­rente között. Az erkölcsi elismerésen kí­vül, bizonyára valamennyien megkapják a megérdemelt anyagi elismerést is ezért a gyors, önzetlen munkáért,

Next