Borsodi Bányász, 1968. július-december (11. évfolyam, 27-53. szám)

1968-07-03 / 27. szám

A tartalomból: A port-vb napirendjén © Somsályi gondok Q Döntés még nem született © Az ifjúság fóruma VILÁG PROLETÁR­AI, EGYESÜLJETEK! b­OR­SOD­I BÁNYÁSZ A 80 R$001 BÁNYÁSZOK H­E­T­i­l­A­P­J­A XI. évfolyam, 27. szám. Ara: 50 fillér 1968. július 3. A­­knaátszervessés, dekoncentráció AZ ELSŐ FÉL­­ÉVBEN jó eredménnyel büszkélkedhet az ormosbányai VI-os akna kol­lektívája. Üzemegységük front­sebességi mutatója meghalad­ja a másfél métert, sőt helyen­ként 1,7 méter fölé emelke­dett. Nem véletlenül. A helyi rossz geológiai viszonyokkal járó nehézségeket eddig össz­pontosított kitermeléssel ellen­súlyozták. Kibányászott szenük döntő többségét egyetlen front­fejtésről küldték felszínre. Ez a front nemsokára befejezi pá­­lyaf­utását. Lefejtik a telepet és megszűnik. Az eredeti fel­mérések viszont azt mutat­ják, hogy újabb koncentrált kitermelésre az aknának már nincs lehetősége. Hogy az ed­dig elért szintet megközelítő­leg is tartani tudják, három helyen kell új fejtést indíta­niuk. EGYIK A NÉGYES telepi front lesz. Eredetileg ezt is 200 méteres kétszárnyúra tervez­ték. Rajta 8 méteres vetőzóna húzódik keresztül, s az ele­jén keskeny a szénmező. Ezért itt csak 60 méteres homlok­­hosszúságú fejtést tudnak in­dítani. A másik front az V-ös telepben kap helyet. Ez szin­tén egyszárnyú. Kicsi a mező szélessége, 50 méteres homlok­kal kezdi üzemelését. Közelé­be, az V-ös telep felsőpadi ré­szébe kerül a harmadik front is. Ennek már 130 méter a homlokhossza, de a telep vas­tagsága alig haladja meg az egy métert. A vastag telephez szokott emberek bizonyára majd nehézkesen mozognak benne, s teljesítményük kisebb lesz a megszokottnál. A VI­ OS AKNAI dekoncent­ráció terve az év elején ké­szült. Kényszerű végrehajtásá­val megnövekednek a föld alatti szállítás gondjai, a je­lenleginél sokkal több kiszol­gáló személyzetre és gépésze­ti berendezésre lesz szükség. Többek között egy végtelenkö­­zelű szállítót kell beépíteni. Három helyen kell átszerelni a transzformátorállomásokat, • 5 darab P—500-as kaparót, 7, összesen 1300 méter hosszú gumiszalagot és körülbelül 650 darab biztosító szerkezetet kell még beszállítani és üzemké­pes állapotba hozni a frontát­állásig. Előzetes számítások szerint azonban év végére lényegesen megnövekszik a szénigény. En­nek megfelelően természete­sen más átszervezésre is sor kerül. A nagyobb teljesítmény érdekében kevesebb elővár­ást indítanak a négyes telepben. Az így felszabaduló létszám egy részét a szénfái mellé ál­lítják. De a várható szénigény növekedése miatt az operatív tervben szereplő másik nagy feladatuk végrehajtását ugyan­csak szorgalmazzák. MÁRIS FOLYIK egy új ra­kodó építése és dolgoznak a VI-os akna délnyugati fővona­lának, az új aknával való ös­­­szekötésén. Egyelőre még las­san haladnak a lakott terület alatti vízdús homokrétegben. Ennek ellenére az új ormosbá­nyai VII-es akna már az idén megkezdi üzemelését. Gazdaságossági vizsgálatok Bükkalján A Bükkaljai Bányaüzemben ez évben is a tavalyihoz ha­sonló szép eredmények eléré­sére törekednek. Ennek érde­kében például különböző gaz­dasági összehasonlító­­ vizsgá­latot végez a műszaki cso­port. Jelenleg Horváth József és Landgráf János — fiatal mér­nökök — a föld alatti szállí­tás gazdaságossági vizsgálatai­val foglalkoznak. A végnél­küli kötélszállítást a gumi­­szalagos szállítással hasonlít­ják össze. — Mi a vizsgálat célja? — kérdeztük Horváth József mérnöktől. — Elsődlegesen az, hogy a lefejtendő mezőben — a szén­­vagyonát, napi kapacitását és a szállítási hosszakat figye­lembe véve — melyik szál­lítási mód gazdaságosabb a kettő közül. Munkánk fő feladata a tervzárói szállí­tási rendszer vizsgálata, ahol jelenleg az akna közelében folynak a művelések — a pálszigeti bányamezőben. A jövőben a termelés fokozato­san eltávolodik a lejtaknától, mivel a fejtési rendszer me­zőben haladó. Ennek követ­keztében a föld alatti szál­lítási távolságok fokozatosan növekednek, s ezzel párhuza­mosan emelkednek a szállí­tási költségek is. Célunk az, hogy meghatározzuk azt a szállítási távolságot — figye­lembe véve a beruházási, a folyamatos üzemeltetési költ­ségeket — ameddig még a korábbi szempontok szerint, a gumiszalagos szállítás gazda­ságosan alkalmazható. — Miért szükséges a vizsgá­lat elvégzése? — A szállítási rendszerek gazdaságosságára vonatkozó­an, a szakirodalomban több tanulmány is található. Ezek azonban a gyakorlatban ná­lunk nem nagyon alkalmaz­hatók, mivel nem veszik fi­gyelembe a helyi körülmé­nyeket. Most végzendő mun­kánk során a Bükkaljai Bá­nyaüzem egész területére vo­natkozóan olyan általános összefüggéseket kívánunk fel­állítani, amelyek nagyon jó közelítéssel megadják — szál­lításmódonként — a fajlagos szállítási költségeket. Ezzel lehetővé válik, hogy az álta­lános összefüggések alapján szerkesztett görbékből, néhány leolvasás­, által, jó közelítés­sel eldönthessük, hogy szá­munkra melyik szállítási mód lesz a gazdaságosabb. Kné -I- , Iiláissra készen Kállai­ József berentei moz­donyvezető in­dulás előtti karbantartás közben. (Fotó: Laczó J.) Kurityáni változások Új otthont kapott a Szuha­­völgyi Bányaüzem műszaki­gazdasági és adminisztratív irányító apparátusa. A Kuri­­tyán és Felsőnyárád közötti volt legényszálló modern épü­letét alakították át központi irodaházzá. Szépen kiképzett tágas, világos helyiségeiben mindenki kulturáltabb körül­mények között végezheti munkáját. De egyúttal meg­oldódik a szuhavölgyiek két régi problémája is. A köz­ponti fűtéssel ellátott épület egyik részében szép lakást rendeztek be. Leendő tulaj­donosa az új üzemorvos. A régi irodaépületben pedig nemsokára megkezdi műkö­dését a Kazincbarcikai Ve­gyesipari KTSZ kihelyezett szivacsfeldolgozó részlege. Műhelyeiben 120—140 kör­nyékbeli nő számára nyílik elhelyezkedési lehetőség. Több csille Rudolftelepen Rudolftelep IV-es aknán a termelés emelkedésével hos­­­szú időn keresztül nem tudott lépést tartani a szállítás a gyenge csilleellátás miatt. 570 csilléjük volt, ezeknek egy része ráadásul olyan „ki­­szuperált”, selejtes állapot­ban, hogy inkább akadályoz­ta, mint segítette a szállítási munkát. A közelmúltban a műszaki dolgozók kérésére Gubán Sán­dor aknavezető főmérnök foglalkozott a problémával. Gyors intézkedése nyomán végre pont került az ügy vé­gére. 200 darab csillét szerez­tek még be a Miskolci Bánya­üzemtől. Az új csilléket a mű­helyben néhány nap alatt a biztonság érdekében kettős­­ kapcsolásúra alakították át, s így ma már 770 csille szállít­­­­ja a felszínre a szenet Rudolf-­i telepen. Ez a mennyiség valószínű­leg akkor is elegendő lesz, ha beszerelik az önjáró biztosí­tót. Szerelés közben Kozma József, a központi gépjavító szerelője egy komp­resszormotor javítását végzi. Gépesítési kísérletek Farkaslyukban A Farkaslyuki Bányaüzem­ben a közeljövőben különbö­ző gépesítési kísérleteket vé­geznek. Az előkészítési munkák már megkezdődtek. A jelen­leg üzemelő 20. ereszkei frontfejtés jobb szárnyára a kihajtandó frontindulóba pél­dául Slansz-kaparót építenek be, és háromszög biztosítást alkalmaznak, hogy ezen a szárnyon a KWB—2-es maró­hengeres jövesztési kísérletet le tudják folytatni. Ezzel egyidejűleg végzik a fent maradt főteszén hidra­ulikus jövesztésének kísérle­tét is. Mindezek az előkészületek a dobsonos önjáró biztosítás kikísérletezését szolgálják, amelyet — a 20-as ereszkei bányamezőben — a közeljö­vőben kezdenek meg. Azok a bányászok és iparo­sok, akik majd a dobsonos frontfejtésen dolgoznak, tan­folyamon vesznek részt, ahol elsajátítják a biztosító berendezések kezelését, illetve az esetleges hibák kijavításá­nak módszereit. A 25. szinti fővonalon a ké­zi csillézést megszüntetik, mozdonyszállításra térnek át. A munkahelyi rakodás meg­könnyítése érdekében pedig láncos vonszológéppel végez­nek kísérletet. A felsorolt gépesítési kísér­letekből látható, hogy Far­kaslyukon jelentős műszaki fejlesztésre kerül sor ez év­ben, amely lényegesen meg­könnyíti a fizikai munkát és gazdaságosabb­­ termelést, tel­jesítménynövekedést eredmé­nyez. Új mérföldkő előtt T­avaly nagy öröm, érte Deák János ifjúsági frontbrigádját. A Szu­hakálló II-es aknán dolgozó fi­atalok a megtisztelő harmadik helyet szerezték meg az ifjúsá­gi brigádok vállalati versenyé­ben. A szép sikert banketten ünnepelték meg, s ekkor hatá­rozták el, hogy 1968-ban még derekasabban helytállnak. Ezt követően az akna veze­tősége a VII-es frontot a fiata­lok kezére bízta: Deák János csapata mellé a másik két mű­szakra is ifjúsági brigádot szer­veztek, a törzsgárda tagjait pe­dig a másik frontra osztották be. Tehát ez évben Deák Já­nos, Plankó István és Kalmár János irányításával már mind­három szakban fiatalok dol­goznak a szénfal mellett. A három csapatban összesen 90 fő tevékenykedik, az átlag életkor "-6 év. A brigádtagok fele a KISZ-ben is jól megáll­ja helyét. Valamennyien fiata­los lelkesedéssel, akarással dolgoznak, s az eredményeik ennek megfelelően alakulnak. Az idei vállalásaik teljesíté­se komoly erőpróba elé állít­ja őket, mégis bíznak abban, hogy maradéktalanul eleget tesznek majd a követelmények­nek. Eddigi sikereik igazolják optimizmusukat. Minden hó­napban elérték a 110 százalé­kos teljesítményt. Az év elején elhatározták, hogy naponta 2 métert haladnak majd előre, de májusban már azt tűzték ki cé­lul, hogy az év hátralevő idő­szakában megpróbálják túl­szárnyalni a 3 méteres napi frontsebességet. A minőségi mutatók további javításán is sokat fáradoznak és nem is eredménytelenül: a hamutarta­lom és a darabos szemhullás aránya hónapról hónapra ked­vezőbben alakul. Pedig renge­teg nehézséggel kell nap mint nap megbirkózniuk, de ezeken a problémákon mindig átsegíti őket a töretlen akarat és a lel­kesedés, s nem utolsósorban az aknavezetőség támogatása. A vezetőség figyelemmel kíséri munkájukat, és a szép sikerek egyik titka éppen az, hogy min­den feltételt biztosítanak a bri­gád zavartalan termeléséhez. Gépalkatrészek hiánya és anyagellátási nehézségek miatt még egy perc kiesés se volt az év folyamán. rthető, hogy ilyen körül­mények között a fiatalok szeretnek ebben a bri­gádban dolgozni. Jól bizonyítja ezt, hogy nemrégiben, mivel az akna érdeke­­ megkívánta, nyolc embert áthelyeztek a másik frontra, s ezek a fiatalok azóta is visszavágynak régi munka­társaik közé. A vájáriskolából kikerült fi­atal szakmunkásokat rövid idő alatt befogadták maguk közé. A fiatalabbak és az idősebbek harmonikus egységben dolgoz­nak, hiszen közös a céljuk Egyik oldalon van az erő és az ügyesség, a másikon a tapasz­talat a nagy szakértelem — és a két oldal jól kiegészíti egy­mást. A brigádtagok a munkaidő letelte után is keresik egymás társaságát. Közös mozi- és szín­házlátogatásokat szerveznek és a sportpályát is együtt keresik fel. A három műszak futball­ csapata gyakorta megmérkőzik egymással, ilyenkor a brigád valamennyi tagja ott szurkol a pálya szélén, a tanulást, az ismeretszer­­zést is fontos feladatuk­nak tartják. Mindössze négyen nem végezték még el az általános iskolát, de egy- két éven belül ők is leteszik utolsó vizsgáikat. Az ideológiai to­vábbképzés eredményei bizta­tóak. Sokan járnak politikai oktatásra és középfokú marxis­ta esti iskolára, s öt dolgozó tanul a marxista—leninista egyetemen. Az akna szocialista brigád­jainak versenyében az ifjúsági frontbrigád kitűnően szerepel, állandóan a legjobbak között emlegetik őket. Szeretnék meg­tartani előkelő helyezésüket, emellett helyt akarnak állni az idén is a vállalat ifjúsági bri­gádjainak versenyében. — kiss —

Next