Borsodi Bányász, 1969. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-02 / 26. szám
A tartalomból: AKNAFÖL AKNÁRA (4. oldal) AZ IFJÚSÁG FÓRUMA (5.oldal) SPORT (6. oldal) Javermunka az eszmél (2. oldal) TÁNC (3. oldal) VILÁG PROLETÁR/AI, EGYESÜLETEIC! BAJHYAISZ BORSODI BÁNV/ 6ZQ K RFT » LAPJ XII. évfolyam, 26. szám. Ara: 50 fillér 1969. július 2. Technikai forradalom - népművelés kl I(AhIt! néhány évben,, M UIODDI az emlékezetes SZOT-határozat következő tényeként napirendre került a műszaki-technikai népművelés. Jelen évben is országos jellegű konferencia foglalkozik a problémával. Az üzemekben is a műszaki tartalmú népművelés, sürgető problémájával került napirendre. Figyelembe véve a termelésben részt vevők különböző feladatait, beosztását, végzettségét — a megvalósítás útjait — a vállalati szervezetet eleve differenciálni kell. Ezt a helyzetet tükrözik az üzemek információs rendszerében kialakult — a műszaki műveltségre ható, speciálisan műszaki propagandát közvetítő csatornák (dokumentációs és tájékoztató irodák, műszaki könyvtár, szakoktatás stb.). A Sprice társadalmi fontCStossága és az általános művelődéssel való összefüggése miatt részt kell vállalniuk a feladatokból azoknak a társadalmi és tömegszervezeteknek is, amelyek népművelési tevékenységet folytatnak, illetve művelődési intézménnyel rendelkeznek. Az üzemi — a bányaüzemi — népművelési tevékenységben is fontos helyet kell kapjon az ismeretterjesztés mozgalmi módszerekkel való segítése. Ehhez többféle, hagyományos és új mozgalom kapcsolódik (újító- és szakma ifjú mestere mozgalom stb.). A megoldás folyamán azonban új, ellentmondó jelenségek is föltárulnak. A kezdetben oly hatásos előadásos műszaki ismeretterjesztés iránt csökkent az érdeklődés. A meglévő csatornák nem foglalkoznak — vagy csak nagyon esetlegesen — az érdeklődés felkeltésével, nem szolgálják eléggé a bányászok szakmai műveltségének fejlődését. Az általános, a műszaki műveltség alapját is az iskolai oktatás, a felnőttek iskolarendszerű oktatása adja. Ez a képzés nem megfelelő! Ezt az oktatást a népművelésnek is minden eszközzel segítenie kell. A spontán esetlegesen választja, úgy lehet, hobbyként — a csillagászatot, vagy a fotózást. Nyílt kérdés, hogy a szabad idő növekedését ki, mire használja majd fel, nyilvánvaló azonban: az oktatás- és kultúrpolitikánk alapvető célja kell, hogy legyen; az emberek éppen ebbe az irányba, ti. spontán önképzésük irányába használják fel megnövekedő szabad idejük viszonylag jelentékeny részét. A társadalmi modell, amely felé haladunk — a szakemberek társadalma, ahol mindenki egyszerre potenciális Információátadó és -átvevő, váltakozó pozícióban. Eltekintve az átmeneti kategóriáktól — három fő típust különböztetünk meg: olyan áttekintéssel bíró szakembereket, akik tudományukat alkotó módon fejlesztik tovább; akik tudásukat folyamatos önképzéssel korszerű színvonalon tartják; a dolgozóknak szakképzettséggel nem rendelkező, vagy a korszerű szakképzésről lemaradt részét. Nemcsak az egyszerű, munkavállalóval szemben lehet követelmény, hogy nyílt rendszerű, átképzésre alkalmas ismeretanyaggal rendelkezzék az állandóan megújuló technológiák miatt, hanem a tudományos kutatókkal szemben is. Az a néhány alapforma, melyen belül a technika jelenleg mozog, csak előjátékát képezi a bonyolultabb formáknak, amelyeken belül a mozgás a jövőben várható. A modern technikai alkotások megértése korunkban nagy tömegeknek okoz problémát, általában függetlenül az iskolázottsági foktól. A fizikai munka fokozatosan intellektualizálódik — így a bányamunka is. Ez feltételezi — és elő is mozdítja a szervezett önképzést. Az» innr fluktuációja, az 1 r"1 energiafelhasználások módjainak változásai a közelmúltban érzékenyen érintették egyes bányavidékek dolgozóit. Mennyivel könnyebben oldódott volna ez a nehéz csomó, ha az átlagos műszaki képzettség azon a szinten áll, ahol lehetővé válik egy másik műszaki tudás könnyed befogadása. És éppen ez a kérdés tipikusan az, ahol a szocialista társadalom művelődési rendszere , kedvezőbb lehetőségei révén, jelentős előnyre tehet szert a tőkés országok legjobb művelődési rendszere előtt is. Számos nyugati országban máris jelentkezik a maga brutalitásában az elavult szaktudás következtében az ún. strukturális munkanélküliség, miközben a korszerű szaktudással rendelkezők iránti igény rohamosan emelkedik. Korunkban objektív tendenciaként vetődik fel a tanulás, mint az élet állandó kísérőeleme, ellentétben az eddigi korok felfogásával, amely szerint a tanulás és a munka az egyén életének teljesen különvált szakasza volt. Az ismeretek szerzése munkajelleget vesz fel és a munkaerő, a legfőbb termelőerő készenlétben tartásának fő eszköze. A termelő új típusa, amely felé haladunk, a hivatásbeli és általános műveltség magas fokú harmóniáját valósítja meg. Sajnos, gyakorlati tapasztalat, hogy az előítéletek, hibás megkötöttségek élnek és fejlődnek ki a mindennapi gondolkodásban a műszaki haladásra vonatkozóan. A bizonyítékokkal szemben sokszor vak, pusztán a hitre alapozott előítéletek igen tartósak és csak szisztematikus és hosszan tartó népműveléssel változtathatók meg. A szervezeti feltételek mellett elsőrendű fontosságú az anyagi feltételek biztosítása. Nagyon sok esetben éppen ezek hiánya gátolja meg egy-egy jól indult kezdeményezés folytatását. Sokat tehetnek ennek érdekében az üzemi és szakszervezeti művelődési intézmények. A munkahelynek ideális esetben mindenkor olyannak kell lennie, hogy az a munkavállalótól egyre több tudást követeljen és ugyanakkor a folytonos továbbképzést is lehetővé tegye. Amennyiben az így kialakított termelői struktúrák korszerűek, közös emberi, társadalmi érdekké válik a tudás elmélyítése és kiszélesítése. A tudomány legújabb eredményei így hatolnak be a termelésbe , és válnak társadalmunk, a szocializmus építésének tartóoszlopaivá. Sasvári Ferenc Szakadó esőben a tartókötél cseréjét Szombaton és vasárnap szokatlanul nagy volt a sürgésforgás az edelényi kötélpálya alatt nyújtózkodó meddőhányó környékén. Mindkét napon reggel 6 órától a Berentei Központi Szénosztályozó kötélpálya műhelyének 30—35 dolgozója szorgoskodott a hatalmas vastraverzek körül. Az edelényi feladóállomást a szénosztályozóval összekötő sodronykötélpálya egyik szakaszán a kivonult karbantartók a teleoldali tartókötél cseréjét végezték el. A napi 13—13 órás munkát rendkívül hátráltatta a rossz időjárás. A zivataros, szeles időben a mintegy 4 méter magasban dolgozó karbantartók a tartókötél cseréjén kívül a kötélpálya másik szakaszára helyezték át a csillebuktatót is. A zivataros idő mellett a munkát az is megnehezítette, hogy az új tartókötél a felhúzás közben állandóan beleakadt a meddőhányóba. Ezenkívül még egy nehézség gátolta a karbantartók munkáját. Az edelényi meddőhányó fölött a forrósággal, a kellemetlen gázokkal telített levegővel is meg kellett birkózniuk. Ügyelni kellett arra, hogy a kötél „ki ne lágyuljon”. A kötél és buktató cseréje így a tervezett 26 óránál tovább tartott. A tartókötél cseréjét a rendkívül megszaporodott száltörés és szálszakadás tette szükségessé, amely miatt egyre gyakoribbá váltak az üzemzavarok. A munka során az 5-ös és 6- os tartóoszlopok közül a hármas és négyes oszlopok közé helyezték át a csillebuktatót, mivel a megnövekedett meddőhányó akadályozta a meddőszállító csillék ürítését. A központi szénosztályozó kötélpálya műhelyének dolgozói ismét bebizonyították, hogy a Borsodi Szénbányák bányászkollektívája lelkiismeretes munkájukra mindig számíthat. Farkaslyuk ismét az élen A Farkaslyuki Bányaüzem 62-es számú, önjáró biztosítású, dopsonos frontfejtése az utóbbi kéthónapos kínlódás után végleg beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A KB—125 —Z típusú lengyel maróhenger beszerelése óta napról napra javul a teljesítmény. Amíg áprilisban a front napi 127 tonnás lemaradás mellett több mint 250 vagonos szénadóssággal zárta a hónapot, azóta átlagosan már naponta 3,5, esetenként négy vágást végeznek a maróhengerrel. Május utolsó hetében — az üzem csökkentett szezonális terve szerint — Farkaslyuk 152 százalékos tervteljesítésével ismét az élre került. Az üzem az ŐSZ első komplex gépi frontfejtésének javuló geológiai körülményei kapcsán eddig közel 5 ezer tonnával teljesítette túl tervelőirányzatát. Biztos támasz A lyukói IV 2-es maróhengeres fronton Nagy János és Szabó László ifjúsági szocialista brigádtagok egy pillanat alatt fölhúzzák a vasrámot biztosítás céljából. (Riportunk az 5. oldalon.) Fotó: L. ,1. --------------------------------------------------------1---- félévi előzetes: Teljesítette II. negyedéves termelési tervét a BSZ és az ŐSZ Június 30-án, tehát a II. negyedév utolsó munkanapján kértünk tájékoztatást Czike Bertalan bányaművelési osztályvezetőtől, a BSZ elmúlt időszaki termelési eredményeiről. Czike elvtárs elmondotta, hogy a vállalat az észlelhető nehézségek ellenére, megfelelően eleget tett a célkitűzéseknek, s előzetes becslések szerint a II. negyedév során mintegy 1800 tonna többlettermelést biztosítottak a BSZ termelőegységei. Az üzemek sorából az elmúlt három hónap eredményei alapján messze kiemelkedik a bükkaljai kollektíva teljesítménye. A bükkaljaiak csaknem 13 ezer tonnával teljesítették túl tervüket. Az üzem aknái közül Tervzáró áll az élen, 7 ezer tonnás többlettermeléssel. A bükkaljaiak mellett az edelényi és szuhavölgyi kollektíva büszkélkedhet tervtúlteljesítéssel. E két üzem körülbelül 730 vagon szénnel adott többet a népgazdaságnak, mint amennyi a tervelőírásban szerepelt. A három élenjáró üzem mögött végeztek a mákvölgyi, miskolci és ormosbányai bányászok. Az előzetes adatok arra engednek következtetni hogy a Mákvölgyi Bányaüzem 100 százalék körül teljesítette tervét — viszont a miskolciak és az ormosiak alaposan lemaradtak. A Miskolci Bányaüzem megközelítően 7000 tonna szénnel maradt adós. Ez elsősorban a lyukóbányaiak megszokottnál gyengébb teljesítményének tudható be. Még a miskolciakénál is tetemesebb mennyiségű az ormosbányaiak adóssága. Az Ormosi Bányaüzem körülbelül 7 ezer tonnás lemaradással zárta a negyedévet. Czike elvtárs tájékoztatta lapunkat a várható I. félévi eredményekről. A sikeres I. negyedév következtében féléves szinten is jó eredményeket mondhat magáénak a vállalat. A BSZ az év elmúlt 6 hónapjában több mint 24 ezer tonna többlettermelést produkált. A termelőegységek közül a Bükkaljai, a Szuhavölgyi, a Mákvölgyi és az Edelényi Bányaüzem teljesítette fél éves tervét. Az elmúlt napokban az Ózdvidéki Szénbányák valamennyi üzeménél érdeklődtünk, hogyan ítélik meg az idei, első féléves terv teljesítését. Királdról Virág Lajos főmérnök adott tájékozatót. Mint elmondotta, a bányaüzemben március második felében és áprilisban komoly gondok voltak a termeléssel. A frontfejtések vetőt harántoltak, csaknem egyidőben következett be az elvizes dúc is. Májusban azonban már sikerült felülkerekedniük a nehézségeken. A fizikai és műszaki dolgozók közös összefogásával a Királdi Bányaüzem első félévi termelési tervének eleget tett, sőt több mint 7 és fél ezer tonnával túlteljesítette. Ennek megfelelően az elétt nyereség esedékes félévi részét is biztosítani tudják. Farkaslyukban Leszkovár István üzemvezető tájékoztatása szerint a március—április havi visszaesés után sokat javultak a geológiai körülmények. Az ŐSZ első önjáró biztosítású frontfejtésén, a 62-es számú dobsonoson az utóbbi hetekben nem ritka a napi öt vágás sem. Júniusban az elmúlt hét utolsó munkanapjáig az üzem 109,4 százalékos tervteljesítéssel közel 120 vagonos szenet adott terven felül a népgazdaságnak. A többlettel(Folytatás a 2. oldalon.) Gazdaságos szénszállítás A Bükkaljai Bányaüzem III- as aknájának szénszállítását Berentére a közelmúltban kezdték meg billenős teherszállító gépkocsikon. Innen a szén gumiszalagon és kötélpályán érkezik az osztályozóműbe. A képen bunkerba üríti széntartalmát a gépkocsi.